Csernus szerint elbukik, aki nem tud lépni

Sokan elmentek a közelmúltban a gyulai művelődési házba, ahol dr. Csernus Imre tartott előadást. A bejáratnál egy urna és sok-sok cetli várta a hallgatóságot. Aki akart, keresztneve és életkora feltüntetésével kérdezhetett a pszichiátertől. Az interaktív esten dr. Csernus két lehetséges magatartásra, a megfutamodásra és a szembenézésre is felhívta a figyelmet. Ezek ugyanis legutóbbi könyvének kulcsszavai.

— Ha fájdalom, akkor csillapítjuk, ha ránc, akkor krémezzük. Pedig el is hihetnénk, hogy ami nem öl, az megerősít. Ezt üzeni új könyve is?
— A tíz legjobb előadásom gyűjteménye a könyv és azt közvetíti, hogy életünket a saját kezünkbe is vehetjük. A megfutamodás következménye a mosoly nélküli lét. Ha viszont beleugrunk olyan megmérettetésekbe, amelyektől elsőre félünk, kimondjuk azt, ami egyébként nehezünkre esik, nőhet az önbizalmunk.

— Csernus Imre milyen kényelmetlen helyzetbe ugrott bele legutóbb?
— Egy tiszteletre méltó, magas presztízzsel bíró embernek mondtam el a véleményem. Nehezen viselte. Rögtön elkezdett vádaskodni, kifogásokat keresni, de elfogadtam a döntését. Mindkét fél részéről fontos az őszinteség. A valódi lépés, ha nemcsak beleugrunk az adott helyzetbe, hanem ki is mondjuk, amit közben érzünk.

— Fejlesszük önismeretünket, függetlenedjünk szüleinktől, lépjünk ki rossz párkapcsolatunkból... Sokan esélytelennek érezhetik ezt most, amikor úsznak az adósságban, a napi megélhetésért küzdenek.
— Akkor el fognak bukni. Az emberek zöme befektetés nélkül várja az eredményt. Siker, egzisztencia, most azonnal! A hitel is erről szólt: sokkal gyorsabban, könnyebben vegyük meg mindazt, amire áhítozunk. Az életünk teljes lesz, a részletek fizetését pedig majd megoldjuk valahogy. Aki racionális és érzelmi szempontból felnőtt, most is tisztában van a lehetőségeivel és meg is lépi azokat. Ha egy adott folyamatba nem teszünk bele mérhetetlen energiákat, és olyan munkát, amellyel ki tudunk ugrani, marad a vegetálás.

— Egy éve még boldog párkapcsolatban élt. Kis idő múlva felröppent a hír, hogy váratlanul elhagyták. Támadták, ami érthető, hisz'' a fogorvos is akkor hiteles, ha épek a fogai.
— Az eset jóval korábban történt, mint ahogy az újságok megírták. Ennyit a média hatalmáról. Amikor tavaly beszélgettünk, én már rég'' levontam a konzekvenciákat. Rájöttem, azoknak a párkapcsolata, akik érzelmileg nem váltak le szüleikről, csak stabilnak látszó lesz. Nemrég jöttem haza Olaszországból a vívó vb-ről, ahol a válogatottal voltam kint. A hatodik nap megkértem a gyúrót, hogy a feszültségtől beállt nyakam masszírozza meg. Gyúrás közben említette, hogy mostanában forgatja a Bibliát, ami a házasság építésénél azt írja: „a férfi elhagyja apját, anyját, ragaszkodik feleségéhez, és egy testté lesznek”.

Magyarul: váljál le apádról és anyádról. A legtöbben ezt csak egzisztenciálisan teszik, érzelmi szempontból nem. Egyszerű felmérni. Csak feldobom a kérdést: milyen érzések lesznek benned, ha a szüleid meghalnak? Általában megkapom: „Ne is beszéljünk róla, hogy lehetsz ilyen kegyetlen?” Rengetegen ballagnak ki halottak napján a temetőkbe. Lehorgasztott fejjel járkálnak majd a sírok között. Szinte hallom: „Mi lesz velem, miért hagytál itt engem?” Mindegy, hogy a célszemély a feleségük, férjük, vagy épp a szülőjük volt. A veszteség után konfrontálódnak azzal, hogy munkájuk nem okoz számukra örömöt. A gyerekük halála után azzal, hogy semmi boldogságuk nem maradt. Képzelje el ezt a szeretet-definíciót! Csupa önzőség és önsajnálat.

— A legtöbben csak akkor változtatnak életükön, ha megérinti őket a halál szele. Miért?
— Hogy milyenekké válunk, az a szocializáció kérdése. A magyar ember röghöz kötött. Mondják: hagyománytisztelő. Ugyanakkor az élet rövid és a halálnak bizonyos esetben pozitív üzenete van. Ha tudom, időm véges, és itt kevés a fóka, sok a vadász, az lendületet adhat. Nyugat-Európában akár 150 kilométert is autóznak az emberek, hogy dolgozni tudjanak. Itthon hány savanyú embert látni? Lusták arra, hogy változtassanak. Tudja, mindenki annyi megbecsülést és tiszteletet kap, amennyit magának ad.

— Milyen Csernus Imre egy tökéletes októberi napja?
— Kerek. Épp, mint a mai. Ébredés után kimentem a levegőre, két kutya ugrált rám. Aztán jött az utazás, gyönyörű időben. Eger mellől autóztam, közben beszélgettem a vívókkal. Még melegében értékeltük a vébén történteket. Idő előtt érkeztem Gyulára, elmentem hát cukrászdába. Megettem egy jó krémest, megittam egy kávét. Megtartom az előadást, utána Békéscsabára megyek, a párom szüleihez. Holnap reggel pedig szépen visszacsorgok Pestre.

Új könyvében a fájdalom különböző arcairól beszél

Sok ember, adrenalin, fények, egyszóval kihívás. Ez az, amit dr. Csernus Imre számára jelent egy-egy interaktív előadás. Mint mondja, az emberekben rengeteg kérdés feszül, hosszasan szeret beszélgetni velük. A pszichiáter legújabb könyve a Fájdalom arcai címet viseli és az elmúlt időszak legjobb előadásaiból szemezget. Olyan húsbavágó témákat boncolgat, mint a társfüggőség, intimitás, alkalmazkodás, gyermeknevelés, szülői szerepek, párkapcsolat. A szerző könyvében vakmerően kérdez, szembesít. Éppen úgy, ahogy az előadásain.

-->