BEOL

Még csak Észak-Magyarország egét kémlelte péntek reggel Gellén Attila és Vandlik Tamás, a remek időnek köszönhetően azonban a két békéscsabai motoros siklóernyős szombat este már a megyeszékhelyi repülőtéren landolt.  Összességében két hét leforgása alatt körberepülték a magyar határt, de ha az idő még inkább segítette volna őket, akkor hamarabb landolnak.

— Megesett, hogy amikor rossz idő volt, elment a kedvünk, de bíztunk abban, hogy sikerül megcsinálni azt, amit elterveztünk — mondta Vandlik Tamás.

Ugyan a táv kétharmadát lassan tették meg, de az utolsó részre már rettenetesen felgyorsultak az események. Úgy voltak vele: ha lehet, akkor repülnek. Igaz, hogy még a szűrővel is akadt egy kis probléma, így egy gyors szerelésre volt szükség, ezért történhetett meg: pénteken 230 kilométert, tegnap pedig 140 kilométert voltak a levegőben. Ugyan reggel még a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Encsencs közelében érte őket, a déli órákban előbb a Derecske közeli Szentpéterszegen, aztán pedig már Sarkad közelében voltak. Ekkor tudták: estére már otthon, Békéscsabán lesznek.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Szombathely környéke volt lélektanilag a legnehezebb, amikor ott töltöttünk két-három napot — fogalmazott Gellén Attila, akire olykor rátört a honvágy is. Ette is a csokoládét és a szotyolát rendesen. Elmondta, az első dolga otthon egy nagy alvás és a mosóprogram beindítása lesz, ugyanis volt minek felhalmozódni az út során.

Számos helyen szállással és étellel kínálták őket, de amikor a békéscsabai reptéren landoltak — ahol elsőként a családtagok és barátok köszöntötték őket —, rögvest azt kérdezték: mikor lesz kész a vacsora? Noha most nem fogadta őket pálinka — mint a nagykanizsai megállónál — , illetve elhangzott többször is, hogy remek volt a túra, úgy tűnt: örülnek, hogy végre a kiindulási helyen tették le a lábukat.