2008.11.15. 00:01
„Nem vagyok celeb” – Ákos interjú Békéscsabán
Az Ákos 40 turné keretében pénteken adott koncertet Békéscsabán a hazai rockzene egyik különleges egyénisége. Munkatársunk, Frankó Marianna interjút készített vele, melynek most hanganyagát is közzétesszük.
- Békéscsaba nem tartozik a népszerű turnéhelyszínek közé, minek köszönhető, hogy útba ejted?
- Lehet, hogy mások így gondolják, de én nem tudnék hirtelen olyan műsort mondani, amit ne hoztam volna ide. Amikor a turnébuszból megláttuk ezt a nagy, leszállt repülő csészealjat, a sportcsarnokot, éppen azt beszéltük a srácokkal, hogy jártunk itt annak idején az Andantéval is. Az utolsó hangos dal és az Ikon turné során is játszottunk Békéscsabán. Sőt emlékszem, 1998-ban itt készült egy fotó, amit később a zenekar minden tagjának bekereteztettem emlékbe. Tehát elképzelhető, hogy mások ritkábban ejtik útba Békéscsabát, de nekem rendszeres koncerthelyszínem.
- Az Ákos 40 turnén több vidéki helyszínen is két előadást tartottatok a nagy érdeklődés miatt. Meglepett a duplázás?
- Nem voltak a látogatottsággal kapcsolatban terveim. Persze örülök, ha visszaigazolják a munkát a nézők, azzal, hogy eljönnek. Az Ákos 40 című műsor nehéz szülés volt, hosszú felkészülési időszak áll mögöttünk és rengeteg kétely is volt bennem az előadással kapcsolatban. Például kifejezetten kamaraelőadásnak terveztük, ehhez képest most egy sportcsarnokban vagyunk.
- Hogyan működik a stadionokban ez a viszonylag intim műfaj?
- Eddig két ilyen helyszínünk volt, mind a kettő teltházas. Azt a színházi hangulatot, amit minden helyszínen szeretnénk megteremteni, sikerült ezekbe a sportcsarnokokba is bevinni, de ez csak kis részben múlik rajtunk, előadókon. Fontos, hogy a közönség milyen lelkülettel jön, egyáltalán, hogy a nézők elfogadják-e ezt a műfajt. Mi ezt az előadást fontos alkalomnak gondoljuk. Nem azért, mert negyven éves vagyok, hanem mert húsz éve annak, hogy a dalaim és a közönség egymásra találtak.
A hirdetés után folytatódik!
- A számok összeválogatásánál mi volt a fő szempont?
- A sorsomban mérföldkőnek számító dalokat játsszuk a turnén. Így kevés az igazán nagy sláger, de néhányat azok közül is hallhat a közönség, mert ezek elhagyhatatlanok. Most el tudok játszani olyan dalokat is, amire korábban nem volt lehetőségem, mert egyszerűen a rockszínpadon nem működnek. Ilyen például a Tarzan betétdala, egy Phil Collins nóta. A jutalomjátéknak is megélhető jubileumi koncerten mindent szabad.
- Van még benned drukk koncertek előtt?
- Közvetlenül színpadra lépés előtt van bennem némi idegesség.
- Hogyan oldod a feszültséget?
- Úgy hogy fölmegyek a színpadra és megcsinálom azt, amiért idejöttem. Ez az egyetlen, ami oldja.
- Visszatérve a dalokhoz: amit húsz éve írtál és akkor nagyon jól működött, azok előadását hogyan éled meg most?
- Az a szerencsém, hogy a régi dalaim jelentős része vállalható. Tehát nem volt igazi vargabetű, tévút az életemben. Nem az én érdemem, így alakult. Így aztán nincsen olyan dal, ami miatt összetűzésbe kerülnék saját régebbi önmagammal. Van köztük nyilván zsengébb, meg korai is, de a lényegük vállalható.
- Húsz évesen még más foglalkoztatja az embert.
- Vagy ugyanaz foglalkoztatja, csak másként. Persze vannak olyan dolgok, amiket másként csinálnék a mai eszemmel, de nem a mai eszemmel voltam húsz. Az a szerencsés, ha úgy alakul az ember sorsa, hogy mindig az adott pillanatban, az akkori legjobb tudása szerint cselekszik és utólag elmondhatja, hogy jó döntést hozott. A sikerek mellett voltak kudarcok is az életemben, de rengeteg szeretet kaptam a színpadon is, a magánéletben is, és elmondhatom, hogy az életemben nincsenek nagy törések. Negyvenévesen az ember középről nézi az életet. Izgalmas nézőpont.
- Tulajdonképpen mindent elértél, amit Magyarországon a zenei életben lehet. Talán egyetlen dolog nem sikerült, hogy külföldön is ismert előadóvá válj.
- Több minden nem sikerült, ilyen a külföldi siker is, de utólag ezt jó dolognak tartom. Nehezen viselem, hogy miközben szeretnék emberhez méltó életet élni, a hírnév sokszor előttem jár. Remélem, hogy a közvetlen környezetemben élők nem sztárként tekintenek rám. Celeb meg végkép nem vagyok. Egyszer megkerestek az egyik honlaptól azzal, hogy körkérdést tesznek fel az összes celebnek és ezért engem is felhívtak. Mire visszakérdeztem, hogy „Normális vagy, ne haragudj? Én énekes vagyok, nem celeb.” Következésképpen az életem sem karrier, hanem sors. A kettő között jelentős a különbség. A külföldi sikerrel az életemből semmi lényeges nem hiányzik. Nekem megadatott, hogy egy kis országnak nagyon ismert személye lettem, akinek éppen ezért érdekes történetei vannak arról, hogy milyen az, amikor felismerik a legképtelenebb helyzetekben. De mégis a sok furcsaság, meg kellemetlen helyzet ellenére azt mondhatom, hogy az eredője ennek az élménynek pozitív. Engem nem celebként, inkább távoli rokont kezelnek. Persze vannak hülye helyzetek, de mégsem ember alatti színvonalon.
- Tudnál említeni néhányat, ha már szóba hoztad?
- Például a szülőszobán első gyermekem világra jövetelekor a csecsemő még a feleségem véres hasán feküdt, amikor a beteghordó bejött autogramot kérni. Nem vette észre, hogy nagyon intim helyzetben zavar és nem értette, miért nem adok neki. Vagy mondhatnám azt, amikor az édesanyám temetésén a temetőszolga kért autogramot. Nem kapott. Vagy akár azt az esetet, amikor még a Bonanza Banzai énekese voltam és egy egész lányosztály jött el hozzám, mert ők kvázi a lakásomba szervezték az osztálykirándulást. Ezek a történetek most humorosan hatnak, viszont amikor benne vagyok, akkor kevésbé azok. Sokszor mondják az embernek, ha panaszkodni talál, hogy az ismertség ezzel jár. Ez egy nagyon undorító mondat, mert aki mondja, az aztán tényleg kevéssé tudja, hogy mi mivel jár. Minden azzal jár, amit elvisel az ember, ameddig asszisztál hozzá. A sztársághoz nem tudok asszisztálni. A színpadon szeretném tisztességgel elvégezni, amire azt mondják, hogy a munkám –nem munkának élem meg, mert ez az életem. Nekem ez a sorsom, hogy itt legyek. Szeretek színpadon lenni, közvetlen hangon beszélni a közönséggel és azt is szeretem, hogy a közönség egy csekély százaléka érti is, érzi is, amit mondok. Ezt nagyon megbecsülöm. A többi nem érdekel.
- A sztárság mellett a másik, amiben nem szoktál partner lenni, az a fesztiválokon való félórás, egyórás fellépés. Nem estél soha kísértésbe, hogy mondjuk egy Szigeten fellépj?
- Mindenhol teljes értékű produkciót szeretnék csinálni. Ahol ezt biztosítani tudják, ott játszom, adott esetben akár fesztiválokon is. Ennek a közegnek megvan az az előnye, hogy olyan embereknek is lehet játszani, akik soha nem jönnének el egy önálló Ákos-koncertre. Nem vagyok a fesztiválok ellensége. Viszont nem szeretem, azt a fajta kommunikációt, ahogyan ma az emberekkel, mint fogyasztókkal, tömegként bánnak. Sajnálom azokat, akik derékig sárban sátoroznak egy héten keresztül súlyos tízezrekért. Nem ítélem el, nem ellenzem, csak nekem más tetszik. De az olyan fesztiválokra, ahol többé-kevésbé biztosítottak a teljes értékű előadás feltételei, szívesen elmegyek.
- Az egyik internetes oldalon közzétett cikkben az szerepelt, hogy most két évig szüneteltetni fogod a koncertezést. Igaz ez?
- Vannak honlapok, amelyek jobban tudják mi van velem, mint én magam. Egészen biztosan nem mondtam ilyet, teljesen más irányú terveim vannak. Az internet gyakorlatilag a megvalósult proletárdiktatúra. Ha valaki leírja, hogy nekem parókám van, akkor a legtöbben legyintenek rá, de biztosan lesz két hülye, aki elhiszi és reagál rá egy fórumon. Ha valaki beírja, hogy én teli szájjal káromkodtam egy vidéki koncerten, akkor hiába van rá húszezer szem- és fültanu, hogy hasonló sem történt, biztos lesz két hülye, aki azonnal ugrik, mert végre történt valami zaftos dolog.
- Mit lehet akkor elhinni rólad?
- Amit a holnapomon, a www.akos.hu címen olvashatnak velem kapcsolatban, az nagy pontossággal be szokott jönni. Ha én most két év koncertszünetre készülnék, akkor biztosan bejelenteném és minden hírportál ezzel lenne tele.
- Szünetre tehát nem kell számítani. Mik a terveid?
- Az Ákos 40 turné november 28-án zárul a Művészetek Palotájában. Addigra nagyon szép látogatottságot fog megélni ez a visszafogott, színházi kamarakoncert, mert már túl vagyunk a 12 ezres nézőszámon. Ennyi egyöntetűen pozitív visszajelzést még egyetlen egy munkámra sem kaptam, mint a mostanira. Decemberben az Andante Borpatikában Krúdy-esteket fogunk színpadra állítani a nemrégiben megjelent hangoskönyv anyagából. A két és fél órás CD élő változatát fogjuk elvinni kisebb közösségekhez, könyvtárnyi, 50-60 fős előadásokra. Ez nem koncert, de legalább olyan fontos. Közben egy Latinovits-esttel is készülünk. Közreműködtem a Babits-hanganyag felvételeinél, ez a költő születésének 125. évfordulóján, november 26-án jelenik meg. Jövőre a Latinovits- és Krúdy-estekkel szeretném járni az országot. Tavasszal ismét próbálni kezdek és szervezzük a koncerteket, mert ugyan a jubileumi évem véget ér, de új elnevezéssel – mondjuk Ákos 41, vagy Ákos 40+1 – tovább fogok turnézni. A nyarat a stúdióban töltjük a kép- és hangfelvételek válogatásával. A tervek szerint ősszel kiadunk egy koncert CD-t, DVD-t és más formában is napvilágot láthat az anyag. Úgyhogy nagyjából 2009 végéig be vagyok táblázva.
