Oheroly János, az Almásyak vívómestere ott volt az első újkori olimpián

Az Amerikából hazatérő, barátai által csak Johnnynak nevezett Oheroly (Oherolly) négy dolgot biztosan nagyon szeretett: a sportot, a vizet, a hírnevet és a pénzt. Gyulán ezek közül mindenből részesült az 1844. április 15-én, Pakson született fiatalember. Középiskoláit Budapesten, a kegyesrendieknél végezte, majd tanulmányait Angliában, illetve az Egyesült Államokban folytatta. Tornatanár, majd kerületi szakfelügyelő lett Milwauke-ban (Wisconsin). Oheroly János 1869-ben tért vissza Magyarországra, s amerikai diplomája honosítását követően Gyulára került, az Almásy grófok vívómestere és tornatanítója lett. De nem érte be ennyivel. Elkészítette Békés vármegye első tornaegyesülete, a Békés-Gyulai Torna és Tűzoltó Egylet alapszabály-tervezetét, ott volt a megalakuláskor, majd művezetője lett a szervezetnek. Célkitűzésként a torna, a vívás és a tűzoltás gyakorlását, valamint tornaünnepélyek és kirándulások rendezését jelölték meg.

A Békés című lap 1870. áprilisi számában felhívás jelent meg, amelyben tornászni vágyó fiatalokat hívtak a megyeháza (ma a gyulai városháza) kertjébe. Oheroly irányításával meg is kezdődtek a foglalkozások. Idézzünk a Békés májusi számából: „A torna-iskola megnyitása e hó 15-én ment végbe, az egylet nyári helyiségében. Vasárnap lévén, nagyszámú közönség gyűlt össze a megyeház csinos és tágas kertjében, mely ez alkalomra nemzetiszínű zászlókkal díszíttetett fel. Janó Sándor egyleti igazgató, csinos megnyitó beszédet tartott, fejtegetvén a tornászatnak különféle szempontokból célszerűségét, s elismerőleg emelvén ki Gyula város közönségének az egylet létrehozása körül tanúsított áldozatkészségét. Ezután következtek az egyenruhába öltözött tornászok mutatványai, melyek sok meglepő részlettel bírtak, különösen a tornászó gyermekek ügyessége tűnt fel, mi nagy részben Oheroly János művezető érdeméül rovandó fel. Ez utóbbinak közbeszőtt mutatványai egyikét képezék az ünnepély legérdekesebb részleteinek. Volt zene is s a közönség – hisszük – nem kis megelégedéssel hagyta el a körülbelül esti 8 órakor véget ért ünnepély színhelyét.”

A vívás oktatására az alispáni lakás nagytermét bocsátották az egylet rendelkezésre. Az egylet profiljába tartozó tűzoltásra is sor került: július 11-én, amikor kigyulladt az urasági istálló. A tagok példásan helyt álltak! Az egyesületnek 312 tagja volt, 58-an tűzoltók. 

Oheroly János hatalmas tiszteletnek örvendett Gyulán

Oheroly ifjú tornászaival ott volt 1870. december 4-én a fővárosban, amikor ünnepélyesen felavatták a Nemzeti Tornacsarnokot, másnap pedig közreműködött az Országos Tornász Szövetség és a tornatanító egyesület alapító értekezletén. Oherolyt hatalmas tisztelet övezte Gyulán, kiemelt fizetésben részesült. Az ambíciói és gyorsan terjedő hírneve azonban túlmutattak a békési megyeszékhely lehetőségein: megpályázta a Budai Torna Egylet művezetői állását, amelyet az 1871-es év elején el is foglal. Távozása a megye első sportegyesületének gyors hanyatlásához, majd megszűnéséhez vezetett. Sporttörténeti jelentősége, a térség sportéletére történő hatása viszont vitathatatlan.

Bár kevesebb bért kapott Pesten, mint Gyulán, a fővárosi lét azért volt nagyon fontos Oheroly számára, mert tornatanítói tevékenysége mellett sportszerek gyártásával és árusításával is foglalkozott. Külföldről behozott és saját maga által is készített eszközök voltak kaphatók nála. Számos iskola teljes tornatermi felszerelését ő biztosította. A saját tervei szerint készített tornaszereivel tíz különböző kiállításon nyert díjat. Sok vita folyik manapság is arról, ki hozta be Magyarországra „az első footballt”. Az 1875-ös időpont konszenzuson alapul, ám nem veszi figyelembe, hogy két pesti üzletben ekkor már évek óta megvásárolható volt az Albionban oly népszerű sporteszköz. Az egyik üzlet Oherolyé volt… 

A Budai Torna Egylet művezetőjeként elvállalta a testnevelés tanítását a II. kerületi katolikus főgimnáziumban és a budai tanítóképzőben. A női testnevelésről írt, a vallás- és közoktatási miniszterhez eljuttatott tanulmánya eredményeként pedig kinevezték a II. kerületi elemi tanítóképző tanárának is.

Több sportág honosításában kulcsszerepet vállalt

Több sportág magyarországi meghonosításában is kulcsszerepet vállalt. Az 1872-ben alakult Budapesti Korcsolyázó Egylet igazgatósági tagjává választotta, egyben a Rudolf főherceg trónörökös védnöksége alatt működő ifjúsági véderő parancsnoki tisztét is ellátta. 1875-ben tevékeny részt vett a Magyar Atlétikai Club szervezésében, sőt annak első művezetője is lett. 

„A Nemzeti lovarda porondja 1875. március 15-én nyílt meg az atléták előtt, heti három alkalommal gyakorolták a pedestrianismust (gyaloglás, futás és ugrás) Oheroly János vezetésével – írta évtizedekkel később a Lobogó című lap. – Április 8. sporttörténeti dátum: a Nemzeti Lovarda földszinti nagytermében tartotta alakuló közgyűlését a Magyar Athletikai Club. A szervezett magyar atlétikai élet Európában – Anglia után – második, a kontinensen az első volt! A MAC atlétái 1875. május 6-án a nyilvánosság elé léptek: a Tűzérlaktanyában, az Újépület udvarán, nagy közönség előtt tartották első versenyüket. 100 yardos síkfutással kezdődött a verseny Oheroly János indítójelére.”

Az első viadalon a programban szerepelt még a súlydobás, a 120 yardos gátfutás, a távolugrás, a magasugrás és a 2 mérföldes futás. Az ökölvívás döntőjével zárult a nagy sikerű verseny. (Ez volt az ökölvívás premierje is hazánkban. Több forrás szerint Oheroly honosította meg a nyugaton megismert sportágat, és ő maga volt az első hivatásos „boxoktató”.) A kontinens első szabadtéri sportviadalát ma is ünnepeljük: 2000-ben törvénybe iktatták, hogy május 6-a a Magyar Sport Napja. 

Oheroly a magyar evezősport történetében is fontos szereplő. Az ország harmadik magánkézben lévő „csónakdája” volt az övé, evező-mestere volt az „Egyetértés” Csónakázó Egyesületnek is. Az 1876-os budapesti árvízkor szervezője volt az önkéntes mentőegyesületnek (ezért a király a Ferenc József-rend arany érdemjelével tüntette ki). Három évvel később – a szegedi árvízkor –, a Pannonia csónakázó egyesület igazgatójaként csapatával elsőként jelentkezett a mentésben való részvételre. Jelen volt az ország első kerékpáros egyesülete, a Budapesti Kerékpár Egyesület 1882-es megalakulásánál, majd megalakította a második kerékpár klubot, a Budapesti Vasparipa Egyesületet, az Előrét. 

Oheroly volt a szakértők egyike Athénban

1896-ban, Athénban rendezték az első újkori olimpiai játékokat. Az olimpiát előkészítő magyar bizottság a próbaversenyek és hosszas tanácskozások után 13 főből álló küldöttség részvétele mellett döntött. A delegáció vezetője dr. Kemény Ferenc, a MOB főtitkára volt. Hazánkat hét sportoló és öt szakértő képviselte. A szakértők névsorában ott találjuk az egykori gyulai vívómestert is. Oherolynak az olimpiai játékok szervezését és lebonyolítását kellett tanulmányoznia, de ellátott tudósítói feladatokat is. Köztudott, a magyarok Athénban 2 bajnoki címet, 1 második és 3 harmadik helyezést értek el. A Fővárosi Lapok 1896. április 25-ei száma az alábbiak szerint számolt be a hazaérkezésről: „Az olimpiai győztesek ma délután jöttek haza. Fogadtatásukra a fővárosi sportegyleteknek számos tagja jelent meg, és csaknem megtöltötték a Keleti pályaudvar csarnokát. (…) A legnagyobb lelkesedéssel Hajós Alfrédot fogadták, aki a világ legjelesebb úszóit kétszer leverte. Hajóst, kezében a nyert olajággal, társai vállaikon emelve vitték ki a pályaudvarból. Szokoly, Dáni, Kellner és a többi versenyző, valamint a kísérők, Kemény Ferenc, Iszer Károly és Oheroly János folytonos éljenzés közt léptek ki a kocsikból.”

Ferenc József meg volt elégedve

A millenniumi ünnepségsorozat egyik fontos eseménye volt az országos ifjúsági tornaünnepély, melyet 1896. június 2–3-án rendeztek (Békés vármegyét a szarvasi gimnázium képviselte). Oheroly – az athéni tapasztalatok felhasználásával – az esemény egyik vezető szervezője, a csoportversenyek főrendezője volt. Az eseményt megtekintette Ferenc József király is, aki így értékelte a látottakat: „Igen meg vagyok elégedve”.

Oherolyt sürgetője volt egy állami testnevelésképző intézet létrejöttének és élharcosa lett a tantárgy iskolai tanmenetkészítésének. Az I. kerületi állami elemi és polgári tanítóképző rendes tanára és a tornaszakcsoport vezetője, a II. kerületi elemi tanítónőképző tornatanára és az „Erzsébet nőiskola” polgári tanítónőképző tornatanára, egyszersmind a három intézetnél a képesítő vizsgáló bizottság tagja volt. Számos szakcikke jelent meg a testnevelés fontosságáról, a különféle tornaszerekről. Három szakkönyve mindegyike több kiadást ért meg.

Siklóssy László, A magyar sport ezer éve című alkotásában az alábbiakat írta: 

Oheroly Jánost 1914. augusztus 15-én érte a halál – sportolás közben: a Rudas fürdőben, úszás közben kapott szívszélhűdést. Kalandos, eseményekkel teli élete volt. A magyar sporttörténelemben betöltött szerepe elévülhetetlen. És ne feledjük: nem mindennapi pályafutása induló állomása Gyula, az Almásy-kastély, a Megyeháza udvara volt! Oheroly az első Békés vármegyei kötődésű sportember, aki hivatalos delegáció tagjaként olimpiai résztvevő lehetett. Az első olimpián, Athénban. 

Egy másik gyulai

Az 1875. május 6-ai első atlétikai versenynek volt még egy gyulai résztvevője, a jogász hallgató Oláh György. Oherolyval még a Gyuláról ismerték egymást, s a művezetőnek kulcsszerepe volt abban, hogy Oláh a MAC tagja lett. Május 6-án húsz sportoló állt rajthoz, s a gyulai fiatalember súlydobásban a 2., ökölvívásban a 3., a 2 mérföldes futásban pedig a 7. helyen végzett. Egyetemi évei után visszatért Gyulára, ügyvédként dolgozott, s igen aktívan részt vett a város életében. Kezdeményezte – többek között – a Békés Megyei Művelődési Társulat és a múzeum létrejöttét, főparancsnoka volt a tűzoltóságnak, és egyik vezető személyisége a megye irodalmi életének.