Megszólal Képíró Sándor legközelebbi sarkadi hozzátartozója

Tegnap kora délután megtért ősei szülőföldjére, Sarkadra dr. Képíró Sándor volt csendőr százados. Először és utoljára nyilatkozva a témáról — kizárólag hírportálunknak —, exkluzív interjút adott a volt csendőr százados Sarkadon élő egyetlen unokaöccse, Képíró József.

A háborús bűntett vádja alól a Fővárosi Bíróság által első fokon felmentett dr. Képíró Sándor földi maradványai tegnap kora délután érkeztek Sarkadra, a Szigeti temetőbe. Dr. Képíró Sándort ma 13 órakor szülei sírjában helyezik örök nyugalomra.

Több Képíró család létezik Sarkadon, de dr. Képíró Sándor felmenőit, édesapját anno mindenki ismerte Sarkadon. Elég bizonyíték erre, hogy az idősebb Sarkadiak közül még ma is többen „Képíró-malomként” emlegetik az Arany János Kollégiumnak otthont adó impozáns létesítményt. S azt is tudják, hogy hol volt a Képíró bennvaló. A Vasút utcai óvoda épülete helyén, illetve a volt háziipar ingatlanán állt a Képíró-ház.

Az 1880-ban született, s 1976-ban elhunyt Képíró Sándor, dr. Képíró Sándor édesapja ugyanis köztiszteletben álló gőzmalom-tulajdonos volt Sarkadon, s tekintélyes földbirtokkal rendelkezett. Olyanannyira, hogy a Sarkadi Református Egyház Keresztelési Anyakönyv (1909-1934) 89 lapszám, 87 folyó száma alatt, 1914 február 18-án napvilágot látott, Sándor Tibor keresztnevekkel anyakönyvezett gyermek szülei ,,neve, születéshelye, vallása és polgári állása”  rovatában a következő bejegyzés szerepel: „Képíró Sándor/ Kovács Róza/ ref. főld. birt.”

— Az édesapámat szintén Képíró Józsefnek hívták, s ''44 szeptemberében, amikor az oroszok jöttek be a ló agyonrúgta. Apámék hárman voltak testvérek. Sándor nagybátyámtól, dr. Képíró Sándor édesapjától a kommunizmus mindent, a malmot, a házat egyaránt elvette. Szegény ebbe is zavarodott bele — festette fel a család tragédiákkal szegélyezett történetét.

„Sándor az unokatestvérem volt, de jóval idősebb. Miután a szülei elhunytak, s miután hazaköltözött Argentínából, ha Sarkadon járt, mindig nálunk szállt meg. Emberszerető, tisztességes, becsületes ember volt. Előtte is beszélt róla, s miután ez a rosszindulatú hajtóvadászat megindult ellene is állította, hogy soha semmilyen népírtásban nem vett részt, hanem több zsidó ember, család neki köszönhette Újvidéken az életét. Szégyen, gyalázat, hogy egy ilyen idős embert egyáltalán bíróság elé állíthattak, igaztalan vádak, koholmányok alapján. De mindig azt mondtam, hogy nem ver az Isten bottal” — kesergett Képíró József.