Negyvenöt éve védőnő

Öt éve Biharugrán és Körösnagyharsányban segíti a kismamákat és a babákat tanácsaival. A negyvenöt évnyi szolgálatáért díszoklevelet kapott. Jász Sándorné lapunknál a hét embere.

– Nem hétköznapi a mai világban, hogy valaki első foglalkozásából mehet nyugdíjba.
– Ritkaság, de nem vágytam soha el innen, remekül éreztem magam. 1967 szeptemberében kezdtem Okányban. Ott töltöttem 40 évet. 2007 októberében lettem nyugdíjas, de már a hónap közepén dolgoztam Biharugrán és Körösnagyharsányban.
 
– Nehéz volt a váltás?
– Okányban nyolc hónap volt a nyugdíjazás előtt a felmondási idő, ebből négy aktív, négy passzív. Az utolsó másfél hónapban kétségbe voltam esve, mi lesz velem. Akkor kerestek meg Biharugráról. Kicsit féltem, no nem a munkától, inkább a környezetváltástól. Megszoktam egy közeget, ahol remek kollektíva dolgozott, de kellemes csalódás ért, mert Biharugrán és Körösnagyharsányban is hamar befogadtak az orvosi rendelőben dolgozó kollégák.
 
– Több fórumon is elhangzik, hogy kevés a védőnő. Miért nem keresett ez a szakma?
– Nagy a hiány, pedig a főiskolák telítettek. Feltehetőleg, akik végeznek, pályát módosítanak, főiskolai végzettséggel és nyelvvizsgával már mást szeretnének. Azonban rosszul teszik. Nekem eszembe sem jutott, hogy mást válasszak, egyértelmű volt, hogy védőnő vagyok és az is maradok, ez ugyanis egy nagyon szép szakma.
 
– Önnek mi jelenti benne a szépséget?
– Hogy több generációt is megismertem. Akiket a pályám elején gondoztam, már nagymamák. Az pedig még nagyobb öröm, mikor egy kis gondozottból, csecsemőből végül védőnő lesz. Okányban ez megtörtént, született egy kislány, aki nagylány lett, végül pedig a kolléganőmmé vált. Erősné Egri Katalinnal sokat is dolgoztunk együtt. Ízig-vérig kolléganő, szívvel-lélekkel dolgozik.
 
– Mi tesz valakit jó  védőnővé?
– Elhivatottság kell, az biztos. Mindenkit egyformán kell gondozni. Örülök, hogy Okányban, illetve Biharugrán és Körösnagyharsányban is van annyi bizalom a gondozottak felől, hogy mernek keresni. A telefonomat soha nem kapcsolom ki, bármikor hívhatnak. Éjjel-nappal, ha szükséges. Mikor menni kell, én is megyek. Szeretni kell az embereket. Mikor egy család befogad, bizalommal van, felemelő érzés. Semmi nem titok, mindent meg tudunk beszélni, családtaggá válunk.
 
– Úgy tudom, a tiszteletére rendezett ünnepség viszont titok volt.
– Nem számítottam rá. Titokban szervezték meg a 45 éves évfordulót. Azzal az indokkal hívtak, hogy lesz egy értekezlet, és mint védőnő, rám is szükség van. Utána Vígh Ilona polgármesterasszony mondta, hogy máshova kell menni. Mikor kinyílt az ajtó, és mindenki ott volt, meg sem tudtam szólalni. Utána terjesztett fel a biharugrai önkormányzat a minisztériumhoz. Budapesten vettem át Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkártól a díszoklevelet. Ezt is megértem.
 
– Meddig tervezi a munkát?
– Ha egészségem engedi, és szükség van a tapasztalatomra, akkor szeretnék 50 évet dolgozni. Ez az egyik álmom, legyen szép kerek a szám. Mindig örömmel mentem munkába, soha nem görcsölt a gyomrom, remek, baráti társaság alakult ki a munkahelyemen. Álom így dolgozni. Amit pedig emellett tervezek, hogy egy statisztikát készítek arról, hány gyermek született pályafutásom alatt. Majd ha nyugdíjba megyek...

Szakmai tapasztalatát már sokaknak átadta. Mint mondta, a főiskola elvégzése előtt a „kislányoknak” egy tizennégy hetes gyakorlaton kell részt venniük. Okányban sokakat tanítgatott, büszke arra, hogy mindannyian jó védőnővé váltak, a pályán maradtak.

Szakmai tapasztalatát már sokaknak átadta. Mint mondta, a főiskola elvégzése előtt a „kislányoknak” egy tizennégy hetes gyakorlaton kell részt venniük. Okányban sokakat tanítgatott, büszke arra, hogy mindannyian jó védőnővé váltak, a pályán maradtak. -->