Díjjal ismerték el a békési szakembert

– Gyermekkorunkat természetesen Békésen, a nyarakat pedig a Körös-parton töltöttük. Két nővéremmel együtt a helyi gimnáziumba jártunk – mesélte hírportálunknak a díjazott. – Érdekes, hogy mindketten matematika–kémia szakos tanárok lettek, csak én váltam ilyen „deviánssá”, hogy a kezdetektől a humán tantárgyak iránt vonzódtam. Volt valami sorsszerű abban, hogy az érettségi után nem sikerült a felvételim a jogi egyetemre. Thomas Mannt húztam, s addig csak a kötelező olvasmányként feladott műveit olvastam. Ezt követően kezdtem el foglalkozni a kiváló író további műveivel, amelyek a kedvenceimmé is váltak.

– Miért kötött ki – ha csak átmenetileg is – az egészségügyben?

– Az érettségit követően korábbi osztályfőnököm, Juhász János tanár úr ajánlására a fogászati rendelőbe kerültem. Szerintem kevesen mondanák meg rólam, hogy szakképzett fogászati asszisztens vagyok, és három évet dolgoztam is ebben a hivatásban. Közben férjhez mentem, az „uram” bevonult katonának, én pedig úgy döntöttem, hogy asszony fejjel elkezdem az egri főiskola magyar–angol szakát. Közben megszületett első két gyermekünk, így már édesanyaként diplomáztam.

– Az irodalom érezhetően nagyon közel áll önhöz…

– Szerencsésnek mondhatom magam az életben, mert amit mások munkának neveznének, nekem a kedvenc időtöltésem volt. Irodalomról beszélgethettem érdeklődő fiatalokkal. A Rózsa Ferenc Gimnáziumban működött egy fakultatív csoportom, amelyben ha egy-egy diák javaslatára kedden elhatároztuk, hogy melyik könyvet vesszük „nagyító alá”, két nap múlva már beszélgethettünk róla, mert addig elolvastuk a művet. A másik nagy szerencsém, hogy a munka és gyermeknevelés mellett mindig tanulhattam. Ebben férjem, édesanyám és férjem szülei óriási segítségemre voltak. Napi menetrend, rutin is kialakult ebben az időben. Amikor első doktori dolgozatomat írtam, este előbb kimostam, kiteregettem, majd elkezdtem a munkát.

– A Rózsa Ferenc Gimnázium után dolgozott a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban, majd a szarvasi főiskolán. Ezek az intézmények teljesen más terepnek számítottak?

– A rendszerváltás lehetővé tette, hogy egyházi iskolában taníthassak, én pedig úgy határoztam ezt az utat választom. 1996-tól pedig Szarvason folytattam a pályámat, ahol egészen más megközelítésben láthattam a dolgokat. Mozgalmas, hasznos esztendőket tölthettem a főiskolán, ami egyébként folyamatos átalakuláson ment keresztül akkoriban, változatos feladatot rótt ránk ez az időszak. Tudományos tevékenységet is folytattam, ami a metafora-kutatás és nyelvi képek területéhez kapcsolódott.

– Gyermekkora óta szívesen énekel kórusban. Ez a laudációjában is elhangzott…

– Számomra nagy öröm volt, hogy a keddi díjátadó ünnepségen találkozhattam Fejes Antallal és feleségével, a békési zeneiskola korábbi vezetőivel. Fejes Antal karvezetőnk volt a gimnáziumban, de egyébként két nővéremmel együtt szinte mindig énekeltünk. Valahogy úgy volt természetes, hogy a Kovács-lányok énekelnek. Édesanyám is hosszú ideig kórustag volt, és én is bekerültem a Farkas János kántor vezette református kórusba, ahova mindig örömmel járok.

– Férje láthatóan örömmel fogadta az elismerését. Minden sikeres nő mögött áll egy férfi?

– Azt hiszem, hogy ha a férjem nem úgy viszonyul hozzám ahogy tette, talán még ma is fogászati asszisztens lennék. Igazi társként mindig minden elképzelésem megvalósítását támogatta. Életem legnagyobb eredményének tartom, hogy három gyermekünk és hat unokánk van.

Cseh Tamás és Thomas Mann

Az ünnepségen elhangzott, hogy nagy kedvencei közé tartozik Thomas Mann és Cseh Tamás.

– Thomas Mannról a jogi egyetemi felvételi kapcsán már beszéltem – ecsetelte Sipos Lászlóné. – Cseh Tamás Műcsarnok című lemezével pedig az egyik nagyon kedves osztályom ajándékozott meg annak idején. Addig, és azóta is mindig nyomon követtük a pályáját, és ahányszor csak lehetett, ott voltunk Kapolcson, a Művészetek Völgyében a fellépésein. A keddi ünnepségen is több Cseh Tamás-dal elhangzott.