A bécsi kápolna is a gyulai mester munkáját dicséri

Werner György gyulai­ épületüveges-, díszmű­üvegező-mester munkái az egész városban, megyénk­ és hazánk számos táján megtalálhatók. A szakember végezte 1996–97-ben Gyimesfelsőlokon a gyimesi csángók Árpád-házi Szent Erzsébet Líceuma, illetve­ Bécsben a Wenckheim-kápolna teljes üvegezését.

– Vállalkozásuk története egészen 1872-ig nyúlik vissza. Teljesen egyértelmű volt, hogy ezt a hivatást választja?

– Néhai nagyapám nagybátyja volt, aki elkészítette az első üvegünket 1872-ben Gyulán, a Kossuth téren, a jelenlegi postával szemben. Érdekes, hogy még ma is az a családi házunk, bár kisebb területen élünk, mint korábban. A családban majd mindenki üveges lett, a nagyapám tovább vitte a hivatást, a gyerekek kitanulták a mesterséget, a nők és lányok pedig az üzletben dolgoztak. S volt egy fiókboltunk a Fő utcán is, ahol később például illatszerüzlet működött. Az 1800-as évek végéről származó Werner neonfeliratot ma is őrzöm a padlásunkon. Ennek ellenére nem volt egyértelmű, hogy én is az üvegezés mellett döntök. Családunk másik ága kereskedő volt, így kezdetben én is azzal kacérkodtam. A közértben a lányok között egyedül voltam fiútanuló. A raktárost bizonyos okok miatt el kellett bocsátani, és mint egyetlen férfiembernek, nekem kellett átvennem a feladatát. Kértem a főnököt, hogy legalább néha szolgálhassak ki a pultban is, hiszen arra a tudásra a vizsgákon is szükség volt, de nem engedte. Megkértem édesanyámat, hogy vasalja ki a fehér bolti köpenyemet, amit beadtam a közértbe, és búcsút intettem a hivatásnak. A családban persze nagy patália volt, és a bizonytalanság is felütötte a fejét a hogyan továbbal kapcsolatban. Végül beiratkoztam a Munkácsy Mihály Szakmunkásképzőbe, és ott, illetve Werner Béla nagybátyámnak köszönhetően két év alatt megtanultam az üvegezést. A további végzettségeimet már munka mellett szereztem.

– Érdekes volt hallani, hogy Ön üvegezte a gyimesi csángók Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumát…

– A ’90-es évek közepén jártunk, amikor Berszán atya kezdeményezésére megkezdődött Gyimesfelsőlokon a líceum építése. Akkoriban tagja voltam a Magyarok Világszövetsége gyulai elnökségének, sokat foglalkoztam karitatív ügyekkel. Miután az intézmény létrejöttéhez összefogásra volt szükség, természetesnek tartottam, hogy részt vállalok a munkában. Olyan hőszigetelt üvegezési módszert választottunk, amit ezekben az években még Magyarországon sem sokan használtak. Persze mindez nem alakult egyszerűen: megtörtént, hogy a határnál visszafordítottak, mert szerintük hiányzott egy pecsét, hogy kimehessünk, hogy dolgozhassunk. Másnap szombat volt, Hevesi Imre bácsi – az ismert énekesek, Tamás és Imre édesapja – mégis kiállította az okmányokat.

– S hogy jött a bécsi Wenckheim-kápolna a képbe?

– A szabadkígyósi kastély kápolnája és a dobozi Wenckheim-kápolna üvegezése kapcsán ismerkedtem meg Jeanne-Marie Wenckheim Dickensszel, majd neki köszönhetően gróf Engelbert Wenckheimmel és Stefan Wenckheimmel. Ők egyébként a bécsi és a pécsi sörgyár tulajdonosai is. A dobozi találkozásunk után ajánlatot kértek tőlem a schönbruni kápolna üvegezésére, majd kiválasztottak a feladatra. Megtisztelő, komoly és szép kihívás volt ez számomra. Örülök, hogy gondoltak rám, de ezek mellett a munkák mellett is mindig elsősorban lakossági épületüvegesnek tartottam magam, és nagyon jó érzés, hogy Gyulán házak, óvodák, iskolák, közintézmények üvegezése tartozott és tartozik hozzám.

Gazdaként is sokat tesz

Werner György hivatása­ mellett élénk társadalmi­ tevékenységet is folytat. 2005-ben alapítója volt a Hagyományőrző Gazda és Kertbarát Egyesületnek, ahol tíz évig elnök is volt. 2017-től a Gazda és Polgári Egyesület elnöke. Számos karitatív esemény szervezője.

– A családom mindig is gazdálkodott, én is kertészkedem a mai napig, nagyon szívesen csinálom, társadalmi szinten pedig szívesen viszem tovább a példaképem, dr. Gyarmati Sándor által hordozott kisgazdahagyományokat – tette hozzá. 2014-től a Gyula és Környéke Általános Ipartestület titkára.