Egyetlen csabai iskolában tanított mindvégig Mészáros Ilona

Kiegyensúlyozott, szép gyermekkorom volt Gyulán. Édesapám mentőautó-vezető volt, édesanyám a várfürdőben dolgozott, mindig is őket tartottam a példaképeimnek – mondta Mészáros Ilona. – Általános iskolai tanítónőmnek és tanáraimnak nagy szerepe van abban, hogy én is ezt a hivatást választottam. Az első orosz- és történelemóra után szinte biztosan tudtam, én is ezt szeretném csinálni. 1979-ben végeztem a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola orosz–történelem szakán, később német nyelvből kitüntetéssel szereztem diplomát. Az első főiskolai oklevelem után a csabai 2. számú általános iskolában helyezkedtem el, negyvenegy évet töltöttem el egyetlen munkahelyen. Van egy Juhász Gyula-idézet, amely szerint „A tanár az a gyerek, aki legtovább jár iskolába”. Valahol ez rám is igaz, bár ősszel megkezdem nyugdíjas éveimet.

– Mire emlékszik legszívesebben az elmúlt évtizedekből?

– Valójában mindenre. Meghatározó élmény, hogy a volt tanítványaimmal mennyire jó a kapcsolatom. Sokat jelent, amikor arról írnak, hogy szerették az oroszóráimat. Mindig igyekeztem kicsit másként tanítani, kicsit könnyedén, kicsit játékosan. Mivel személyesen járhattam Moszkvában és Szentpéterváron, az akkori Leningrádban, így próbáltam emberközelbe hozni az ottani élményeimet. Szerveztem orosz nyelvi napokat, nyelvi heteket. Óriási dolog, hogy a szülők és a gyerekek hatvan orosz jellegű ételt és süteményt hoztak be a programra. Számos városi és megyei, valamint két országos első hely is fűződik a tanítványaim nevéhez. Németből is hasonló sikereket értek el a diákjaim, négy országos első helyezést hoztak haza.

– Mit jelent az Ön számára a pedagógus hivatás?

– „Nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud”. Ebben a Móricz Zsigmond-idézetben minden benne van. Számomra minden egyes iskolában, tanítványaimmal eltöltött nap élménynek számított. Emellett rengeteget kirándultunk bel- és külföldön egyaránt, még Finnországba is vihettem németet tanuló fiatalokat, de jártunk a Tátrában is. Nyertes pályázatnak köszönhetően eljutottunk a Tropicariumba. Az ünnepeket együtt éltük meg, a farsangon én is beöltöztem a gyerekekkel.

Folyamatosan részt vettem továbbképzéseken is, és az aktuális újításokat mindig alkalmaztam az óráimon, a friss tudást beépítettem a tanításba. Szinte végig osztályfőnökként is tevékenykedhettem, ami fontos, szép feladatot jelentett számomra pályám során. A békéscsabai tanítóképzőről sokan nálam töltötték a gyakorlatukat, sokukkal ma is kapcsolatban vagyunk. A nagyszalontai árvaházba is jártam a nyári szünetekben a gyerekekkel foglalkozni. Sokat kaptam tőlük, és én is igyekeztem mindenben segíteni őket.

– Ismerve a kvalitásait, nehéz elképzelni, hogy otthon fog ülni a nyugdíjas évei alatt…

– Bár nagyon szeretem gyulai otthonomat, én is úgy érzem, hogy aktív évek várnak rám. Elnökségi tagja vagyok a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak és tagja a Békés-Csongrád Megyei Iskolaegyesületnek. Két nyelvből és vizsgarendszerből nyelvvizsgáztató tanúsítvánnyal rendelkezem, pedagógus ülnök vagyok. S persze, rengeteget jelent, hogy a volt tanítványaimmal folyamatosan tartom a kapcsolatot. Örülök, hogy kölcsönösen keressük egymást.

Kvízmesterként is bizonyított

Mészáros Ilona nagyon szereti a kultúrát, a színházi előadásokat, a kiállításokat, amire szintén több ideje lesz majd.

A tanárnőről sokan tudják, hogy szívesen vezet kvízjátékokat. Rengetegen emlékezhetnek arra, hogy karácsony előtt Békéscsabán, az Andrássy úton milyen emlékezetes vetélkedőt tartott, de a várfürdőben, illetve számos rendezvényen szervezett barátaival hasonló programot: – Ha lesz erre lehetőségem, természetesen ezt is folytatni fogjuk a jövőben – hangsúlyozta Mészáros Ilona.