Átérezte a mártírok sorsát a békéscsabai Vánsza Pál

– Tizennégy éves volt ’56 idején. Miként emlékszik vissza az eseményekre?

– Apámmal és unokabátyámmal mentünk a csabai tüntetésekre, éljeneztük a forradalmat. Korábban, tízéves koromban született egy csikónk, nagyon szerettem vele játszani. Rá egy évre bekényszerítették apámat a téeszbe a földjével, a jószágokkal együtt. Amikor hazajött, elkezdett sírni. Aztán az anyám és mi, gyerekek is. Apám felém fordult, és annyit mondott: „A kommunisták elvették a csikódat.” Ez örökre belém ivódott, és minden bizonnyal hozzájárult, hogy antikommunista lettem.

– Úgy tudom, a fegyveres szervezkedés vádjával halálra ítélt és kivégzett Mány Erzsébet sorsa is nagy hatással volt önre, és végigkíséri ez az emlék életében.

– Az előzményekhez még hozzátartozik, hogy 1956. no­vember 13-án disszidálni akartam, Dombóvárnál azonban elfogtak, és csak ’56 karácsonya előtt engedtek el. 1957. január 12-én volt Mány Erzsébetnek és 15 társának a nyilvános tárgyalása a csabai tanácsházán, de csak igazolással lehetett bejutni. Két évvel idősebb unokabátyám hívott, hogy menjek el vele. Én valahogy besomfordáltam, valakinek a gyerekének nézhettek, de a rokonomat nem engedték be. Zsúfolásig megtelt a nagyterem, én az ajtó közelében álltam. Egy-két méterre tőlem vitték ki a halálos ítélet után a 20 éves Mány Erzsébetet és a 27 éves Farkas Mihályt. Lényegében sokkot kaptam az ott hallottaktól és látottaktól. Mány Erzsébet és Farkas Mihály sírját minden évben megkoszorúzzuk Békéscsabán, a Berényi úti temetőben, így történt ez a napokban is.

– Békéscsabáról Budapestre került, ott élt még ’56 szelleme a diákokban, fiatalokban?

– 1958-ban olyan pesti srácokkal laktam együtt a kollégiumban, akik ott voltak a barikádokon, és védték a hazát. Még tájékozottabb, „kicsiszoltabb” lettem, mint korábban. Akkoriban rengeteg módon megpróbálták az emberek agyába táplálni, hogy ’56 ellenforradalom volt, de rám már ezek nem hatottak. A Szabad Európa Rádiót hallgattam, és onnan informálódtam.

– Békéscsabai munkahelyein nem titkolta nézeteit?

– Valószínűleg a pesti éveknek köszönhetően bátrabban, sokszor meggondolatlanul nyilvánítottam véleményt, folytattam ideológiai vitákat. Ha akartak, árthattak volna nekem a munkatársaim, de nem tették. Amikor viszont az 1985-ben létrejött Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaságnak 1988-ban a megyei vezetője lettem, már megfigyeltek, jelentettek rólam. Ezeket az aktákat a Történeti Levéltárból ki is kértem.

– Politikai pályafutása mégsem a Bajcsy-Zsilinszky Társaságban betöltött szerepe miatt ismert elsősorban. Milyen pártokhoz, szervezetekhez tartozott?

– 1988-ban léptem be Lakitelken az MDF-be. Amikor aztán megalakult a POFOSZ, Lévai István barátom hívott, és én mentem, bár engem soha nem börtönöztek be. Előbb megyei alelnök, majd elnök lettem, és vagyok a mai napig. 1993-ban beléptem a KDNP-be, és a ’94-es választások előtt Kovács Sándor kereszténydemokrata képviselőjelölt kampányfőnökeként dolgoztam. Sándorral egykoron osztálytársak voltunk.

– Mostani elismerését ’56 eszmeiségének megőrzéséért és ápolásáért is kapta. Ez milyen tevékenységet foglal magában?

– A Fekete Pál Gyűjteményt (Fekete Pál a Békés Megyei Forradalmi Bizottság elnöke volt ’56-ban – a szerző) pályázat útján egy ’56-os emlékszobával bővítettük a javaslatomra, az önkormányzat segítségével. Rengeteg könyv, újságcikk, tárgyi emlék, fénykép, tabló, fegyverek látható itt ’56-hoz kapcsolódóan, főként az én anyagomból. Rendhagyó történelemórákra jelentkeznek be osztályok, és felidézzük nekik az akkori történéseket.

– Mondjuk, a hatvanas–hetvenes években bízott abban, hogy egyszer kiderül az igazság ’56-ról?

– Lehet, hogy tudat alatt motoszkált ez bennem, de még a ’80-as években sem tudtam elképzelni, hogy az itt állomásozó hadsereggel, a munkásőrséggel, a párttal megtámogatott szovjet rendszer lebontható.

– Gondolom, rengeteget olvas a témában.

– A kutatás- és a tudásvágy egy kicsit sem csökkent bennem, sőt, az életrajzomat is elkezdtem írni, már a ’70-es évekig eljutottam. Akiknek megmutattam, a folytatásra biztattak, és kiadását ajánlották, de ez még a jövő titka.

– A barátai azt mondták nekem, hogy Pasó – a szó jó értelmében véve – egy csodabogár. Mit érthettek rajta?

– Többek között azt, hogy a történelmi könyvek olvasása után, 78 évesen is, P. Mobillal, AC/DC-vel, blueszenével és rock and rollal kapcsolódok ki. Érthették rajta azt is, hogy antialkoholista vagyok, egész életemben nem dohányoztam, mert ezt a pénzt inkább könyvekre költöttem.

Névjegy

Vánsza Pál 1942-ben született. A Szent László utcai általános iskolába járt, majd cserépkályha-készítő, villanyszerelő szakmunkásként végzett, közgazdasági technikumban érettségizett. Budaörsön töltötte sorkatonai szolgálatát, ezalatt 72 cserépkályhát készített, illetve javított meg. Pestről 1964-ben jött haza, dolgozott a Mezőgépnél, 15 évig a forgácsolóban villanyszerelőként, a Centrum Áruház gondnokaként, majd maszek használtcikk-kereskedést működtetett. Nős, egy fia és egy lánya van, öt unoka és négy dédunoka is bearanyozza az életét.