Huszonöt éve pörög szinte megállás nélkül Golyó

– Rengeteg oklevél és érem szerepel a gyűjteményében. Melyikre a legbüszkébb, melyik a legfrissebb? 
– A Dance Universum versenyéről, egy budapesti nemzetközi fesztiválról nemrég aranyéremmel, azaz arany minősítéssel tértem haza, ugyanezen a seregszemlén tavaly a zsűri különdíját érdemeltem ki, erre rendkívül büszke vagyok. Emellett a közelmúltban egy Európa-bajnoki selejtezőn, a Break the Ruleson vettem részt Szolnokon, ahol bekerültem a legjobb tizenhat közé, számomra ez is nagy eredmény. Mondhatom: 39 évesen a fiatalokkal is felveszem a tempót. 

– Mi kell ahhoz, hogy valaki jó breaktáncossá válhasson? 
– Ritmusérzék, de főleg kitartás. Hozzá kell tennem viszont, hogy a breaktánc is sokat változott az elmúlt időszakban. Vannak az úgynevezett erőelemek, mint a tartások, a kézen állások, ilyen beállásokkal zárul egy-egy figura, továbbá a forgások, a helikopterezések. Emellett vannak a stíluselemek, amelyek, mintha gúnyolódások lennének tánc közben, és ott van az electric boogie is, a tört, azaz a robotmozgás. Bár most a zsűrinek jobban bejönnek a stíluselemek, és vannak, akik csak ezekkel foglalkoznak, azokban szerintem nincs annyi munka, mint az akrobatikus elemekben, amelyeket én jobban is szeretek. Egy-egy mozdulatsort hamar el lehet sajátítani, viszont egy helikopter, egy fejen forgás mögött többévnyi munka van. 

– Tényleg egy videóklip alapján kezdett breaktánccal foglalkozni? 
– Így van, immár 25 éve. Videóklipek alapján kezdtem el gyakorolni, elsajátítani a lépéseket, a forgásokat, és így alakult ki bennem a breaktánc szeretete. Több társammal kezdtem, de csak én maradtam meg ebből a közegből, úgy gondolom, a kitartásomnak hála. Szerintem itthon ezért is tisztelnek, és van, hogy az általam, a saját gyakorlásomról készített videókat vetítik le oktatásokon, hogy lássák: ennyi évesen, ilyen testfelépítéssel is miket lehet csinálni, család és munka mellett. 

– Annak is immár több mint két évtizede, hogy elkezdett fellépésekre járni. 
– 2000 óta lépek fel, előbb Sarkadon, majd Békéscsabán is megfordultam. Egyre többen ismernek a környékben, és hívnak például Okányba, Zsadányba, Kötegyánba, Sarkadon pedig a Kálvin téri családi napon állandó fellépőnek számítok. Emellett tehetségkutatókra is járok, például Békésre és Vésztőre. A versenyek terén pedig most a show-tánc-versenyeket részesítem előnyben, hiszen itt előadok egy műsort, és azt osztályozzák, minősítik. Ezzel szemben a párbajok során bekapcsolnak valamilyen zenét, és a lényeg, hogy le kell győzni a másikat. Ezt régen mindig elrontottam azzal, hogy én kezdem, és ellazáztam. Most már inkább megvárom, hogy az ellenfelem mit ad elő, és ha nem csinál se szaltót, se ugrást, akkor én ilyen elemekkel jelentkezem­. 

– Egyszer mondta: egy előadása után megszólták, hogy csak három-négy percig tartott a műsor. Mennyi munka van egy-egy fellépés mögött? 
– Általában heti kétszer, alkalmanként 4-5 órát edzek. Muszáj szinten tartanom magam. Például volt, hogy el kellett gondolkodnom egy előreszaltó előtt, pedig korábban lazán megcsináltam. Fellépések, versenyek előtt heti három napot gyakorolok. Ilyenkor felveszem magam videóra, és az alapján javítok azon, amin szükséges. A legközelebbi nagy rendezvény a Cypher Town lesz Budapesten, kvázi világbajnoki selejtező, amelyre 70 országból szoktak érkezni. Erre egy különleges produkcióval készülök, de hogy mivel, azt nem árulom el, nem lövöm le a poént.