Csukás István: kérem a Jóistent, adjon időt mindenre

A megszokott öt helyett csak két hónapot tudott tölteni Balatonszárszón, az imádott nyaralójában, annyi munkája akadt. Nyolcvankét évesen alig van néhány szabad perce, tudatosan megtervezi a napjait. Figyel arra, hogy ne tunyuljon el szellemileg – írja a Hot! magazin.

„Arról sajnos nem tehetek, hogy ilyen rövid a 24 óra. Egyszerűen nem férek bele. Mindent elvállalok, mert szeretek dolgozni, utána pedig jönnek a halasztáskérések” – kezdte az ismert író. „Attól mindig tartok, hogy elkapok valami betegséget, egy kis influenzát és akkor kiesek a munkából két hétre. Össze is omlana a világom. Pedig igyekszem jól beosztani az időmet.

Hosszú évek óta, még ha nincs is mindig nagy kedvem, mindennap odaülök az íróasztal mögé két­három órára. Ennyi bőven elég a napi munkából, nem is tudnék már többet dolgozni, és szerencsére nem is kell. Nem csak verset, színdarabot, filmet, mesét, verset írok; minden műfaj érdekel, ezzel is karbantartom az agyamat.

Ha valami hosszabbon dolgozom, például egy színdarabon, akkor napi öt-hat oldalt írok: ez tíz nap alatt már ötven, húsz nap alatt pedig száz oldal lesz, egy hónap alatt megvan egy színdarab. Az pont ideális, mert nem fárasztom el az agyamat, és a nap 24 órájából 21 még mindig az enyém. Még ha a felét alvással is töltöm, akkor is sok időm marad. Fontos a jó időbeosztás. Hajlamos vagyok túlhajtani magamat, de utána egy hónapig hasznavehetetlen az agyam.”

A közkedvelt meseíró szerint az ember agya akkor tompul el, ha nem csinál semmit. Nála erről szó sem lehet. Nincs olyan nap, hogy otthon unatkozna, a korához képest nagyon is aktív.

„Ebbe a hajszolt tempóba bele kell, hogy férjen egy kis kikapcsolódás is”

– jelentette ki Csukás István.

„Ilyen a főzés, ami nagyon pihentet. Egy kicsit túl is vagyok táplálva. Egyrészt én főzök magamnak, a hűtőm is mindig tele van. Mindenhol nagyon jók a szomszédaim és a barátaim, gyakran cserélünk tányért: ők is hoznak benne valamit, én pedig az üreset adom vissza. Szeretek kimenni a piacra, és bóklászni az árusok között. Télen mindennap kimozdulok, bármilyen idő is legyen, tudatosan, programszerűen, hogy legyen feladatom. Elmegyek újságért, postára, könyvesboltba. Igyekszem kapcsolatot tartani a világgal, vendégeket hívok. Szeretek levelet írni, régiesen, kizárólag kézzel, ami már nem divat, de én tartom magam hozzá. Ez a forma sokkal személyesebb, bensőségesebb a gépi betűknél. Apám, anyám kézzel írott leveleit a mai napig őrzöm, néha előveszem, és elolvasom a soraikat. A másik időtöltésem a kártyázás lett, ami nemcsak szórakozás, de jó ürügy is arra, hogy társalogjunk, egymással legyünk, akár igyunk is egy pohárral. A baráti kapcsolatok ápolása fontos, nem vagyok magányos. Csak arra kérem a Jóistent, adjon időt mindenre.”

Megszerette a fővárost

A város meghódítása címmel nemrég önéletrajzi ihletésű regénye jelent meg a népszerű írónak.

„A békéstarhosi zeneiskolából jöttem fel a fővárosba, ahol felvettek volna a Zenakadémiára, de akkor már nem hegedűművész akartam lenni, hanem költő. Végül ösztöndíj nélkül, a jogi egyetemre iratkoztam be úgy, hogy nem szerettem a jogot. Tizennyolc évesen nem érdekli az embert, hogy van-e pénze, csak az, hogy itt élhessen a fővárosban. Megszerettem Budapestet, és ez a szerelem a mai napig tart.”

Borítókép: Hot!