A tájékozódó képességünket is befolyásolja a gyerekkori környezetünk

A kutatások egyre inkább azt igazolják, hogy a környezetünk nemcsak a mentális egészségünket, hanem a kognitív képességeinket is befolyásolja. Egy új tanulmány pedig meglepő kapcsolatot fedezett fel a gyerekkori környezetünk és a navigációs készségeink között – olvasható az Origo cikkében.

Akik nem városban nőttek fel, jobban tájékozódnak

A Nature tudományos szaklapban publikált tanulmányban a franciaországi CNRS és a londoni University College kutatói által vezetett nemzetközi csapat azt találta, hogy az emberek jobb navigációs képességeket mutatnak a topológiailag ahhoz hasonló környezetben, ahol felnőttek. Azt is megállapították, hogy az úgynevezett rácsszerkezetű városokban felnőtt emberek rosszabbul navigálnak a kevésbé szervezett környezetben, mint azok, akik véletlenszerűbb elrendezésű településeken nőttek fel. Emellett a városon kívül nevelkedők jobban eligazodtak a nagyobb tereken, mint a belvárosiak.

Azt találtuk, hogy azok az emberek, akik városokban nőttek fel, átlagosan rosszabb navigációs készségekkel rendelkeznek, mint azok, akik városon kívül nőttek fel. Még akkor is ezt az eredményt kaptuk, amikor az életkort, a nemet és az iskolai végzettségüket is megnéztük

– állítják a szerzők a tanulmányban, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz.

A kutatók összesen 38 ország 397 162 emberétől gyűjtöttek adatokat, akik a Sea Hero Quest (SHQ) nevű, útkereső videojátékkal játszottak, amellyel tengeri élőlények után kutatva kell navigálni egy hajón. Úgy tűnik, a játékban nyújtott teljesítmény előrejelezte a valós navigációs képességet.

Az SHQ játékosai először egy térképet kapnak, amelyen feltüntetik a rajthelyüket és több ellenőrzőpont helyét, amelyeket meghatározott sorrendben kell megtalálniuk. A kutatók csak azoknak a játékosoknak az adatait használták fel, akik legalább 11 szintet teljesítettek a játékban, hogy megbízható becslést kapjanak a térbeli navigációs képességről.

Kidolgoztak egy mérőszámot is szemléltetésként

A térbeli navigációs képesség eltéréseinek vizsgálatára kidolgoztak egy mérőszámot is (SNE), ami a város elrendezésének bonyolultságára utal. Kiderült, hogy a rácsszerű városok (például Chicago) kis SNE-vel, amíg a szervesen szerteágazó városok (például Prága) magasabb SNE-vel rendelkeznek.

Azt találtuk, hogy az alacsony SNE-vel rendelkező városokban való nevelkedés jobb teljesítményt eredményezett a videojátékok szintjén, normál elrendezés mellett, amíg a városon kívül vagy magasabb SNE-vel rendelkező városokban eltöltött gyerekkor jobb teljesítményt mutatott a rendezetlenebb videojátékszinteken. Ez globális szinten megerősíti a környezetnek az emberi megismerésre gyakorolt hatását, és rávilágít a várostervezés fontosságára az agyműködéssel összefüggésben

– hangsúlyozták a kutatók.

A vizsgálatba bevont országok többsége hasonló SNE-vel büszkélkedhet, ami a régi városközpontok tipikus, organikus utcamintáira utal például Franciaország, Románia, Spanyolország, Thaiföld, India településein. Egyes országok azonban kifejezetten kisebb SNE-vel rendelkeznek, ami az ortogonális rácselrendezésnek felel meg. Ez nagyon gyakori tervezett városi utcaminta például az Egyesült Államokban és Argentínában.

Az eredmények összhangban vannak a korábbi kutatásokkal, ráadásul alátámasztják azt az elképzelést, ami szerint az emberek az általuk ismert környezethez igazodó navigációs stratégiákat dolgoznak ki, amelyek azonban más környezetben nem feltétlenül optimálisak.

Borítóképünk illusztráció (Shutterstock)