Gyógyító csodaszert készítenek a fullánk nélküli méhek

A perui Amazonason az őshonos, fullánk nélküli, melipona méhek méztermeléssel és helyi növények beporzásával segítik a méhészeket és közösségeiket. A rovarok sokféle színben pompázhatnak, lehetnek aranyszínűek, tömör ónix vagy csíkos pitypang és fahéj színre hasonlítóak. Szemük lehet gyöngyös fekete, palaszürke vagy akár kékeszöld is. Testük pedig lehet olyan kicsi is, mint a lencse, valamint nagy, mint a borszőlő. De a melipona méhek legcsodálatosabb ajándéka az általuk termelt méz, amely egyre inkább keresett élelmiszerként és gyógyszerként – olvasható az Origo cikkében.

A perui Amazonas vidékén az emberek csak most kezdenek tenyészteni néhányat a környék 175 különböző, fullánk nélküli, melipona méhfajtája közül, amelyek magukban hordozzák az ígéretet, hogy segítik a méhészeket és közösségeiket. A történelem során az emberek jellemzően a vadonból gyűjtötték be az ilyen mézet, ami azonban tönkretette a kaptárakat. Az elmúlt néhány évben a tudósok, köztük Cesar Delgado, az Instituto de Investigaciones de la Amazonía Peruana (IIAP) munkatársai, azonban már arra tanítják a mézgyűjtőket, hogy inkább fenntartható módon neveljék és tartsák a rovarokat.

Rosa Vásquez Espinoza biokémikus, a National Geographic Explorer partnere Delgadóval és munkatársaival dolgozott, hogy jobban megértsék a méheket, valamint a gyógymézük biokémiai tartalmát.

Amellett, hogy maguk a rovarok és termékeik lenyűgözőek, segíteni szeretnénk a fullánk nélküli, melipona méhészeteknek, mivel a méhek abszolút előnyt jelenthetnek az őket nevelő közösségeknek, amelyek közül sokat súlyosan sújtott a COVID-19 világjárvány. Ezek a beporzók visszahozhatják az életet az Amazonas területére azáltal, hogy gyógymézet, gazdasági bevételt és beporzási előnyöket biztosítanak a segítségre szoruló régiónak

– mondta Espinoza a National Geographic online portálnak.

Így készül a csodafolyadék

A mézek gyógyászati felhasználásának hosszú és gazdag története van, különösen az ókorban. Egyes feljegyzések szerint az emberek a mézet balzsamként, mámorító szerként, pszichoaktív anyagként vagy méregként is használták. Számos kortárs tanulmány pedig azt sugallja, hogy a mézelő méhek és a fullánk nélküli méhek mézei antimikrobális, gyulladásgátló és sebgyógyító tulajdonságokkal egyaránt rendelkeznek. A fullánk nélküli, melipona méhek olyan vegyi anyagokkal állítják elő az édes nedűt, amelyek megakadályozzák a mikrobák és gombák növekedését, így megakadályozzák az anyag megromlását a trópusokon.

Az Amazonason élő növények sokféleségére, valamint a botanikai vegyszerek (amelyet a méhek mézükbe és viaszukba kevernek) hihetetlen skálájára való tekintettel nem meglepő, hogy a méznek kiemelt gyógyászati értéke is van. Nem véletlen, hogy néhányan az ilyen mézet egyenesen csodafolyadéknak nevezik.

A trópusokon élők már most is többféle ilyen méhmézet, és a kaptárból származó viaszt használnak felső légúti fertőzések, bőrbetegségek, gyomor-bélrendszeri problémák kezelésére, sőt cukorbetegség és rák kezelésére is. Már megkezdődtek olyan kutatások is, amely utalást tesz néhány ilyen felhasználási módra. A legtöbb viszont még csak előzetes eredményeket mutat

– mutatott rá David Roubik, a panamai Smithsonian Tropical Research Institute csípős méhekkel foglalkozó szakértője. Hozzátette, hogy sürgősen további vizsgálatokra van szükség a méz gyógyászati előnyeinek feltérképezésére.

Élelmiszerként a kávéhoz és a kenyérhez, valamint gyógyszerként használjuk fel a mézet

– magyarázta Heriberto Vela Córdova, a perui San Francisco-i méhész, aki a Kukama-Kukamiria bennszülött közösség tagja. Elárulta azt is, hogy a méz gyógyszerként hörghurut, tüdőgyulladás, égési sérülések, bőrvágások, megfázás, ízületi gyulladások esetén is hasznosnak bizonyult.

Az újvilági trópusokon a bennszülött népek évezredek óta gyűjtenek mézet a fullánk nélküli, melipona méhfajoktól. Ezek a társas rovarok kolóniákat alkotnak a királynővel és számtalan dolgozóval. Ahogy a nevük is sugallja, ezek a rovarok nem tudnak csípni, ezért kevésbé veszélye a tenyésztésük, mint például az európai mézelő méheké, amelyek nem honosak itt. Mivel a világ összes trópusán és szubtrópusán rengeteg fullánkos méhfaj található, az ilyen állatok tenyésztése, más néven meliponikultúra összetett lehet. A maják kifinomult módszereket dolgoztak ki a fullánkos méhek tenyésztésére a Yucatán-félszigeten és ez a gyakorlat a mai napig fennmaradt. A bennszülött népek többsége viszont hagyományosan a vadon élő rovarok kaptáraiból gyűjtötte a mézet.

Brazíliában a meliponikultúra elterjedt, egyre kifinomultabb és népszerű. Peruban azonban még csak most kezd fejlődni és terjeszkedni a gyakorlat

– emelte ki Breno Freitas, a brazil Universidade Federal do Ceará kutatója.

Jelenleg a perui Amazonas területén található államok felében legalább 100 család tart és nevel fullánk nélküli, melipona méheket, amelyek közül soknak Delgado is segített az oktatásban. A szakember megtanítja az embereket, hogyan neveljék ezeket a méheket a téglalap alakú dobozokban, amelyekkel a méhészek könnyen hozzáférhetnek a méhek cukros váladékához, amelyet az állatok gömb alakú rekeszekben, úgynevezett mézes edényekben tartanak. A méhek felnevelése többek között állandó bevételi forrást biztosít a gazdáknak ahelyett, hogy mézet az erdőből kellene beszerezniük, ami károsítja ezeket a létfontosságú beporzókat.

Még mindig alig tudunk valamit róluk

A fullánk nélküli, melipona méhek gyakran válogatósabbak, mint a mézelő méhek abban a tekintetben, hogy milyen növényeket poroznak be. Azokon a területeken, ahol őshonosak, kiemelten fontosak az ökoszisztéma egészsége szempontjából. Emellett a mezőgazdaság számára is hasznosak. Egy korábbi, 2020-as tanulmány azt mutatja, hogy a szántóföldek mellett tartott fullánkos méhek közel 50 százalékkal növelhetik az őshonos növény, az úgynevezett camu camu hozamát.

A mintegy 600 fullánk nélküli melipona méhfaj felfedezése végtelen számú új lehetőséget kínál a rovarok viselkedésének felfedezésére és a természetből származó gyógyító anyagok kiválasztására. A fészekben történő feldolgozás, a társulások kiválasztása a mikrobákkal, valamint a gyógyszerészeti célokra is alkalmas méz, virágpor és propolisz szállítása mind izgalmas téma

– mondja Patricia Vit, a venezuelai Andok Egyetem kutatója, aki a fullánkos méhekkel foglalkozik. Vit szerint az emberiség egyelőre még csak kapargatja a felszínt a fullánk nélküli melipona méhekkel és az általuk előállított mézzel kapcsolatos gyógyhatásokkal kapcsolatban. Ám a méz biokémiai és gyógyászati értékének kutatása a jövőre nézve rendkívül fontos lehet.

Borítóképünk illusztráció (Shutterstock)