2018.01.17. 08:00
Máshogy jár a dzsesszzongoristák agya
A klasszikus zenészekkel ellentétben ők fel vannak készülve az improvizációra.
Máshogy jár a dzsesszzongoristák és máshogy a klasszikus zenét játszó zongoristák agya: különböző agyi folyamatok játszódnak le náluk, amikor zongoráznak, még akkor is, ha ugyanazt a darabot játsszák.
A zenélés különböző képességek bonyolult összjátéka, amely tükröződik az agyi struktúrákban is. A lipcsei Max Planck Intézet munkatársai felismerték, hogy ezek a képességek sokkal kifinomultabban mutatkoznak meg az agyban, mint azt eddig feltételezték. Az eredmények – melyeket 30 profi zongorista megfigyelésével kaptak – segíthetnek annak megismerésében, milyen univerzális folyamatok játszódnak le zenélés közben.
Keith Jarrett világhírű dzsesszzongoristát egyszer arról kérdezték, elképzelhetőnek tartja-e, hogy egy koncerten klasszikus zenét és dzsesszt is játsszon.
„Nem, szerintem az őrület lenne. A rendszer mindkét irányban különböző kapcsolókörökből épül fel”
- idézte hétfőn a zenész válaszát az intézet, amelynek kutatói most felfedezték, hogy e mögött idegtudományi magyarázat állhat. A tudósok szerint az ok az lehet, hogy a két zenei stílus más képességeket követel meg a zenésztől.
„Zongorázás közben az agyban különböző folyamatok zajlanak, amelyek megnehezítik a váltást egy másik zenei stílusra”
- mondta Daniela Sammler, a tanulmány vezetője.
Lényeges különbség a mozgás tervezése zongorázás közben. Elméletileg stílusirányzattól függetlenül a zongoristának tudnia kell, melyik billentyűt melyik ujjal nyomja le. Zenei irányzatonként eltérő azonban ennek a két lépésnek a súlyozása. A klasszikus zenét játszók a második lépésre, a hogyanra koncentrálnak. Számukra az fontos, hogy egy darabot technikailag kifogástalanul és nagy személyes kifejezőerővel adják vissza.
A dzsesszzenészek elsősorban a „mit”-re koncentrálnak: fel vannak készülve arra, hogy improvizáljanak és játékukat meglepő harmóniákhoz igazítsák.
„A dzsesszzongoristáknak a harmóniák tervezésében gyakorolt flexibilitása az agyukban is megmutatkozik zongorázás közben”
- emelte ki Roberta Bianco, a tanulmány fő szerzője.
Borítókép: Wikimedia