Munkára kellene fogni a vizet

A megtermelt és tisztított ivóvíz 20-25 százaléka elszivárog, elvész Magyarországon a víziközmű-hálózat rossz állapota miatt, ezért a szakterület előtt álló fő feladat a szivárgást megakadályozó, csökkentő javítások elvégzése – válaszolt a Világgazdaságnak a hazai víziközmű-társaságokat tömörítő szervezet, a Mavíz elnöke.

Kurdi Viktor szerint elemzők 1000-3000 milliárd forintra teszik a szükséges munka költségét, amit azonban önerőből aligha tudnak előteremteni az évente együtt 250-300 milliárd forint árbevételt elérő víz- és csatornaszolgáltatók. Pedig a világ vízhiányos térségeiben, városaiban (Kalifornia, Fokváros, Róma) már 7 százalék alá szorították a veszteséget, de hazai példa is van 12 százalék körüli arányra.

Gondot okoz a szakemberhiány is, nagy az elvándorlás, és elmarad az utánpótlás az alacsony keresetek miatt – erről már a szervezet főtitkára beszélt a Világgazdaságnak. Nagy Edit attól tart, hogy a kérdés megoldatlansága kockáztathatja az ellátás biztonságát is. Intő jel, hogy Pakson például a közelmúltban több napba telt egy súlyos vízügyi műszaki zavar elhárítása – csak Budapestről hozott szakemberekkel és eszközökkel tudták megoldani.

Magyarország ivóvízkészletei kiváló minőségűek, a csapvíz összetételét a hatóság hetente többször, 56 vizsgálati szempont szerint ellenőrzi.

Igaz, mivel a hazai felszíni vizek szennyeződhetnek, e vizek tisztítása kiemelten fontos, a kútvizek pedig közvetlenül nem is ihatók egyes országrészekben.

A vízkészlet 95 százaléka külföldről érkezik. Magyarország nettó vízkibocsátó, vagyis három Balatonnak megfelelő vízmennyiséggel több hagyja el az országot, mint amennyi bejön. A felszíni vizek 25 százalékát hasznosítjuk az ELTE egy tanulmánya szerint. A hasznosítás további módjai az ivóvízellátáson túl az energiatermelés, az öntözés, a strandok és a gyógyfürdők üzemeltetése, de a vizet tároljuk is gazdálkodási és szabályozási megfontolásból.

A víz energetikai célú munkára fogása terén felemásan állunk. A vízerőművek üzemeltetéséhez túl kicsi a folyóink esése, e létesítmények évente 210-230 gigawattóra áramot állítanak elő, ami éppen hogy kimutatható az országos villamosenergia-termelésben. Annál jobb – bár messze nem kiaknázott – a helyzet a geotermia terén. A föld forró vizével számos településen, térségben fűtenek épületeket és üvegházakat, és újabb, hasonló projektek is formálódnak. Több tucat termál- és gyógyvizes medence működik az országban, jelentős bevételhez juttatva az idegenforgalmat. Turán elindult az első hazai áramtermelő célú geotermikus beruházás is.

Lenne mit fejleszteni az öntözésen is, mert a vízhiány és a csapadék egyenlőtlen eloszlása sokszor csökkenti a termés mennyiségét, és rontja a minőségét is.

A KSH adatai szerint 5,35 millió hektár mezőgazdasági területből csupán 80-100 ezer hektárt öntöznek.

A kormány ezért 2017 októberében határozott az öntözés fejlesztéséről, valamint a vízkészletek védelméről és hasznosításáról. Az öntözött terület nagyságát legalább 300 ezer hektárra kell emelni.

Máskor épp a sok víz a baj:

Magyarországot háromféle árvíz sújtja: a jégtorlódásból adódó jeges ár, a nagy tömegű hó olvadásából keletkező tavaszi árvíz és az intenzív tavaszi vagy nyári eső miatti zöldár.

Rendszeresen lehet számítani a hegyekből lezúduló, hóolvadásból származó víztömegre, ahogyan a klímaváltozás okozta hirtelen áradásokra is, de az aszályok is rendszeresek. Az ezek elleni védekezés érdekében a következő években mintegy 150, a vizet visszatartó, lassító záportározó létesül. Kialakítanak körülbelül 450 ár- vagy belvíztározót is, ezekből öntözni is lehet. Az országban több mint harminc nagy víztározó van, a legismertebb a kiskörei.

Borítókép: tűzcsapra szerelt ivókút Budapesten, a Deák Ferenc téren.

MTI Fotó / Bodnár Boglárka