A boldogság titka: a jelenben lenni

Néhány éve részt vettem egy amatőröknek szervezett ralin, a Nyugat-Szaharán keresztül. Szentül hittem, az lesz a legnehezebb az út során, hogy le kell vezetnem 8700 kilométert, és két hét összezártság alatt nyilván jól össze fogunk veszni az útitársaimmal. Ám nem ez történt, jobban mondva nem ez volt a meghatározó. Kis idő elteltével ugyanis azon kaptam magam, hiába érzem úgy, hogy a világ végén vagyunk, mégis olyan nyugalom tölt el, amilyet már régen tapasztaltam. Valahogy élénkebbek a színek, intenzívebbek az illatok, és minden sokkal valóságosabb, mint máskor… Később, amikor hazaértem, összeállt a kép: ott és akkor a jelenben éltem. Az általunk ismert civilizációtól távol, gyakran áram és internet nélkül, nem tudtam sem a múlton merengeni, sem a jövőt tervezgetni, csupán arra figyeltem, ami éppen történik – jó s rossz egyaránt – írja Kis Adrienn a Vasárnap Reggel című újságban.

Mikor erre rádöbbentem, felkiáltottam: hát ezért olyan népszerű manapság zarándokutakra indulni! Gondoljunk csak a Szent Jakab-útra, ismertebb nevén az El Caminóra. Az sem véletlen, hogy a keleti vallások tanításai szerint akkor lesz harmonikus az életünk, ha mindig arra koncentrálunk, amit éppen teszünk. A hagyományos bölcselet mesterei kezünkbe adják a szükséges technikát is: a meditációt. Ezt ők maguk sem feltétlenül úgy képzelik, hogy az ember lótuszülésben csücsül egy kolostorban és mantrákat mormol magában. Persze, az is egy megoldás, de hasonló lelkiállapot elérhető teljesen hétköznapi ténykedéseink során is – ezt a nézetet a nyugati pszichológia ugyancsak elfogadja, sőt használja.

Jelek, hogy nem vagyunk jelen

* A figyelmünk könnyen elterelődik.

* Úgy tűnik, automatikusan cselekszünk, és nem nagyon tudatosul bennünk, hogy mit is csinálunk.

* Nem figyelünk az illatokra és az ízekre.

* Nehezen találunk megfelelő szavakat a testi érzeteinkre.

* Gyorsan összecsapjuk a tennivalókat, anélkül, hogy igazából elmerülnénk bennük.

Manapság óriási az érdeklődés a meditációs technikák iránt, az egyik legnépszerűbb pedig a mindfulness, amit leginkább a „tudatos jelenlét” kifejezéssel lehet lefordítani. Olyan speciális tudati beállítódást jelent, amely a jelenre fókuszál. Egy minden pillanatban jelen levő, ítéletmentes tudatosság ez, a figyelem gyakorlásának specifikus módja.

A mindfulness meditáció nem akarja megváltoztatni a negatív gondolatokat, hanem az azoktól való távolságtartásra ösztönzi az egyént. A fő üzenete az, hogy a személyiség több és gazdagabb, mint gondolatainak összessége. A negatív gondolatok pusztán tudattartalmak, amelyek lehet, hogy igazak, de lehet, hogy nem, ám semmiképpen sem azonosak a személlyel. A teljes tudatosság az egész testre és az azzal kapcsolatos érzésekre való odafigyelést is jelenti anélkül, hogy tagadnánk azt, ami rossz vagy fáj.

Mi jár éppen a fejünkben?

Két harvardi pszichológus 2010-ben végzett el egy kísérletet, melyben 2250 embert vizsgáltak egy telefonos applikáció segítségével. A résztvevők naponta többször, váratlanul kaptak egy kérdőívet, ki kellett tölteniük, hogy éppen mit csinálnak, mi jár a fejükben és mennyire boldogok. Hamar kiderült, egyáltalán nem azon múlik, jól érzi-e magát valaki, hogy éppen mit csinál, hanem hogy abban a bizonyos pillanatban jelen van-e mentálisan. Vagyis bármivel jól tölthetjük az időnket, ha lélekben nem máshol járunk.

A tudatos jelenlét gyakorlásakor figyelünk, és úgy látjuk a dolgokat, ahogy azok vannak. Nem kell, hogy bármin változtassunk. A technika két alappillére a figyelem önszabályozása és az élményorientáltság. Előbbi lehetővé teszi, hogy a figyelmünk tartósan az aktuális élményekre irányuljon, megnövelve ezzel a mentális történések felismerésének lehetőségét. Az élményorientáltság pedig az egyén adott pillanatban zajló élményeire irányuló, sajátságos hozzáállást foglalja magában, melyet a kíváncsiság, nyitottság és elfogadás jellemez. Az aktuális élményekkel kapcsolatos elfogadó tudatosság csökkenti az elkerülést és érzelmi tudatossághoz vezet. Ezek révén idővel és némi gyakorlással eljuthatunk a jelen teljes megéléséhez.