Az Isten felé vezető út egymáshoz is elvezet minket

A börtöncursillo működése azon az igazságon alapszik, hogy bár különbözőek vagyunk, a szabadság- és a szeretetélményünk ugyanaz, és akár a falakon innen, akár azokon belül éljük az életünket, egyformán kegyelemre szorulunk – hangzott el azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Börtöncursillós Titkárság négynapos szakmai hétvégéjén tartottak Balatonszárszón.

A keresztény hiten és civilek önkéntes részvételén alapuló cursillo (jelentése: rövid tanfolyam) nevű kezdeményezés ötödik éve viszi el a krisztusi örömhírt büntetés-végrehajtási intézményekbe is. A Börtöncursillós Titkárság április 25-28. között tartja szakmai hétvégéjét, melynek részeként egy sajtónyilvános kerekasztal-beszélgetésen Székely János római katolikus szombathelyi megyéspüspök és Dani Eszter református lelkész, a Magyarországi Református Egyház Missziói Irodájának elnöke osztották meg gondolataikat.

A Lukácsy György újságíró, a Nemzeti Színház irodalmi munkatársa vezette beszélgetés első szakaszában szó esett a börtönfalak között szerzett személyes tapasztalatokról, a bűnbánat és a bűnvallás katartikus pillanatairól, illetve olyan markáns változásokról is, amelyeket a börtöncursillo hozott a fogvatartottak életébe. Dani Eszter egy szabadult elítélt története nyomán arra világított rá, hogy a személyes és hiteles jelenléten alapuló, kitartóan Istenre mutató keresztény élet sikeresen indíthat el másokat a megtérés útján. Mint mondta, az Isten nélküli élet üres, sivár és kilátástalan, ám a megtapasztalt szeretet és irgalom újra célt hoz a személy életébe. Székely János püspök felhívta rá a figyelmet, milyen radikális változást eredményez a baráti odafordulás, az „annak ellenére” tanúsított és a tökéletlenségben való hasonlatosságunkra mindig emlékező szeretet, emberség. Fogvatartottak énekéről, könnyekre fakadó tetovált börtönviseltről, támadó és áldozat kibéküléséről, megbocsátásba forduló bosszúvágyról szóló személyes élményeket is hallhatott a közönség.

A megyéspüspök gondolatmenetében azt hangsúlyozta: bár sokaknál lassú folyamat vezet el a bűnösséggel való szembesülésig, a bűnvallás minden embernek elemi igénye. A cursillo alapítóját, Eduardo Bonnínt idézve Székely János elmondta: cursillóra senkinek nem lenne szüksége, ha minden ember tudná, hogy őt az Isten szereti. A püspök szerint a cursillo azért képes különös erővel hatni a börtönfalakon belül, mert a sokszor sebződött, bűnükkel és tökéletlenségükkel folyamatosan szembesített fogvatartottak átélik azt, hogy valaki szabad akaratából testvérként bánik velük, hogy „kívülről jött emberektől” törődésben részesülnek.

Dani Eszter mindehhez hozzátette: ilyenkor az elítéltek megélhetik a szabadságot a rácsok között.

„A társadalom azt várja el tőlük, hogy járjanak lesütött szemmel, életük végéig hordozzák a bűnüket, annak árnyékában éljenek. Isten azonban nem így áll hozzájuk. Krisztus mindannyiunkért meghalt, mindannyiunknak megbocsát. A kiengesztelődés lépéseit meg kell tenni, a következményeket el kell viselni, de Istennél a terhet már nem kell tovább cipelni.”

A börtöncursillo figyelemreméltó sikerének, eddig tapasztalt hatékonyságának okát a református lelkész három jelenségben, a kegyelemre szorultságunkban való közösségben, a szeretetben és a cursillókat kísérő imaháttérben látja, s jelezte is, hogy a börtönökben szolgálók mellett sokan lelki értelemben támogatják a programokat fohászaikkal. Székely János püspök hozzátette: a cursillo – és különösen a börtöncursillo – kiváló lehetőséget biztosít az egyházaknak arra, hogy olyan emberekhez is eljuttathassa az evangéliumot, akiket egyébként csak rendkívül nehezen érhetne el.

A beszélgetésen többször szóba került a börtöncursillóban megvalósuló ökumené: a mozgalomban ugyanis a katolikus és a református egyház közösen vállal főszerepet, de a cursillón részt vevők és az azt szervezők között más keresztény felekezetek képviselői, evangélikusok és baptisták is megtalálhatóak.

„Jézus legfőbb vágya, hogy tanítványai egyek legyenek. Az utolsó vacsorán is ezért imádkozott”

– emlékeztetett Székely János atya, aki hozzátette:

„Az egyház szétszakadozottsága óriási botrány, és nagyon gyengíti a tanúságtételünk erejét. Immár száz éve folyamatosan keressük a Krisztus felé vezető, tehát egyúttal minket is egymás felé vezető utat. A börtöncursillóban ez megvalósul, hiszen a cursillo lényege: találkozni Istennel, önmagunkkal és egymással.”

Lukácsy György felvetésére reagálva a püspök arra is kitért, hogy a börtöncursillo mára nagy elismertségnek és népszerűségnek örvend a büntetés-végrehajtási intézmények körében, mindenhol szívesen fogadják a programot, mert a hatása egyértelműen pozitív.

„A börtöncursillo olyasmit ad, ami valóban hat a fogvatartottak személyiségére”

– fogalmazott Székely János atya.

Az inspiráló gondolatokban gazdag beszélgetést Szegedi Tamás színművész-drámainstruktor, a Czinka Panna Népfőiskola alelnöke megrendítő produkciói tették még színesebbé: Francois Villon verseit, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének egy részletét, illetve saját alkotását adta elő a hallgatóság nagy örömére.

Borítókép: Merényi Zita