Ha humor: Hofi! Így mulatnak olvasóink

A tréfa, a paródia, a nyelvi, jellem- vagy helyzetbeli ellentmondásokon alapuló komikum, tehát a nevetés egyidős az emberiséggel. Ha csak az elmúlt évszázadra gondolunk, a bolondoktól a vicceken és kabarékon, Karinthyn és bakiparádékon át Mr. Beanig és a kész átverés show-szerű műsorok sikeréig azt látjuk, hogy még mindig nagy igényünk van arra, hogy kacajra fakadhassunk. Sőt – mint felmérésünkből kiderül – az egyik legfontosabb dolog számunkra, hogy saját magunkat is kinevethessük anélkül, hogy közben szégyent kellene vallanunk. De miért is állítjuk ezt?

" />

Az április 1-jei bolondok napja kapcsán azt kérdeztük olvasóinktól, hogy ők mit tartanak viccesnek. A szavazásra vállalkozók legnagyobb része (45%) úgy vélekedett, hogy Hofinál sosem lesz jobb – ez pedig arra utal, hogy még ma is égető szükség van arra, amit minden idők legkiválóbb magyar humoristája képviselt. Ő ugyanis – részvéttel bár, de – mindig tükröt tartott a társadalom, az egyszeri ember elé. Frappáns ötleteivel és hahotára ingerlő meglátásaival nem szépítette meg, de élhetőbbé tette zordnak és tragikusnak tűnő – és sokszor valóban annak is bizonyuló – életünket, sőt, sokszor javíthatatlannak, kiszolgáltatottnak és oly esendőnek látszó önképünket is.

Nem véletlen az sem, hogy a szavazók közül 14%-nyian voksoltak a stand up műfajára. A jó duma mindig levesz a lábamról – vallották ők. A stand up sikere talán azon felszabadító vonásában rejlik, hogy bemutatja: a hétköznapi életünk és a társadalmat foglalkoztató kérdések felett nem csak vérre menő vitákat lehet folytatni, de szabadon élcelődni, nyelvet köszörülni is lehet rajtuk.

" />

Az irónia és a szarkazmus bajnokai a humort általában feketén szeretik: ők azok (8%), akik habozás nélkül Monthy Python és a Gyalog-galopp mellett döntenek, ha szórakozni vágynak. Ebben a társaságban nagy népszerűségnek örvendhet az abszurd humor is: nagy tételben fogadnánk rá, hogy nem vetik meg például az internetes mémeket, gifeket vagy Örkény Egyperceseit sem.

Az akasztófahumor kesernyés, fanyar utóízét jól ismerhetik, ám talán már rég maguk mögött hagyták azon morcos kedvű olvasóink, akik azt mondták: Nem vagyok vicces kedvemben (25%). Álláspontjuk teljesen érvényes – nem örvendhetne ekkora népszerűségnek a mémvilágban az úgynevezett „Grumpy Cat” és magyar megfelelője, az agresszív kismalac sem, ha nem volnának olyan emberek, akik épp azáltal adnak okot a mosolyra, hogy semmi kedvük tréfálkozni.

" />

Amikor a könnyünk csordul, amikor a hasunkat fogjuk, úgy nevetünk... Amikor annyira fáj egy poén, hogy fogjuk a fejünket, amikor untig ismétlünk egy frappáns beszólást, amikor egy szereplőnek már a neve hallatán mosolyra húzódik a szánk... Az összes ilyen pillanatot egy helyen találjuk a zseniális Rejtő Jenő kalandregényeiben. Teljes mértékben egyetértett ezzel olvasóink 7%-a: Ha Rejtőt olvasok, dőlök a nevetéstől – mondták.

Akárhol leljük is fel jókedvünk és derültségünk okát, a lényeg mindig az, hogy újra és újra képesek legyünk észrevenni azt. Szerencsére épp akad kéznél mindenkinek egy kimeríthetetlen forrás. Gyökössy Endre református lelkész ezt úgy fogalmazta meg: „Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.”

Borítókép: Hofi Géza humorista