Trokán Péter: Sokáig nem hívták filmezni a Szomszédok szereplőit

18 év után újra sorozatban látható Trokán Péter, aki el is mondja, mi volt az oka a hosszabb pihentetésnek. Milyen lesz a karaktere a 200 első randiban? Mennyire avatta be két – szintén ismert – lánya, Trokán Nóra és Anna a párkeresési időszakuk alatt, mit tett, ha nem volt rokonszenves egy udvarló? Hogyan relaxált Zenthe Ferenc a Szomszédok forgatása alatt, és lenne-e értelme folytatni a kultikus teleregényt?- írja az Origo.

Mihez tudná hasonlítani a 200 első randi című sorozatot?

Elég kevés televíziót nézek, mivel esténként dolgozom, így nem tudnám összehasonlítani a többivel. Ebben a sorozatban mulatságos és szerethető karakterek lesznek. Ami biztos, hogy kétharmad részben fiatalokról szól, harmadrészben leszünk mi, öregek. A mi vonalunk is jó lesz, bízom benne, hogy lesz 45 és 69 közötti nézőnk is! Október 1-jén indul a VIASAT3-on.

A karakter a főszereplő lány nevelőapja, de van saját lánya is. Nagy a nyüzsgés a házban?

Még a feleségem előző férje is ott lakik nálunk néha, van élet... A karakter, akit alakítok egy szívsebész, de ez valójában annyira nem fontos. Nem úgy orvos, ahogy a Vészhelyzetben a szereplők, akiket szakmájuk gyakorlása közben látunk... Kórházban például még nem forgattunk, de tervezzük. Valójában az asszony a családfő, de megpróbálok én is főnök lenni.

Vicces a karakter?

Remélem, hogy szerethető figura. Csöndre, családi nyugalomra vágyik, de ebben a családban nincs olyan. A két lány között nem tesz különbséget, intelligens ember. Jól esik neki, amikor a nevelt lánya hízeleg neki. A családi harmónia a legfontosabb ennek a pasinak: hazajön a kórházból, fáradt, ő szeretné, ha szeretetben tudna pihenni.

A valódi életben két lánya mellett tudott pihenni?

Szokták kérdezni, hogy mennyire volt könnyű felnevelni őket. Kutakodtunk emlékeinkben, és nem emlékeztünk arra, hogy komolyabb konfliktusok lettek volna. Igaz, ennek már vagy harminc éve, és volt két nagymama, aki segített, ha kellett. Szerencsére ők szép „nagymamaságot” éltek meg, négy-öt unokával, mert ott van még a bátyám családja is. Nem volt tehát megoldhatatlan probléma.

Eddig ötven forgatási nap volt nagyjából, ön mennyinél tart?

Augusztus 15-én épült fel a díszlet, de a forgatás már korábban ment, a kinti jelenetekkel kezdték. Az idősebb generációnak viszont kevesebb dolga volt a szabadban, de így is azt hiszem, 25 forgatási nap körül járok.

Mennyire fárasztó?

Kicsit tartottam tőle, mert a sorozatforgatásokra jellemző, hogy az ember reggel héttől este nyolcig ott van a helyszínen, de elmondhatom, hogy nagyon jó a stáb, és

jó ritmusban mennek a felvételek.

Sokszor egy 12 órás forgatás után már fáradtan kapja meg az ember szöveget, amit másnapra meg kell tanulni, és reggel minden kezdődik elölről. Nekem szerencsére három nap forgatást két-három nap szünet követ, és ha itt vagyok, kevés az üresjárat. Ha pedig van egy kis szünet, keresek egy szobát, ahol tudok pihenni.

Láttam is a díszletben szunyókálni két embert.

Igen, hiszen a stáb, a világosítók, operatőrök már itt vannak reggel héttől, egész napokat dolgoznak, így ha van egy kis leállás, megpihennek. Amúgy erről pont a Szomszédok forgatása jut eszembe, ahol Zenthe Feri – aki a Szomszédok elején lehetett hetvenkettő, ahogy én most – is így tett. Akkoriban nekem nem volt olyan fontos lepihenni, de

Feri bácsi, amint kis szünet volt, már ment is be a lakásába szunyókálni.

Ha tíz perc szünet volt, abból szundított nyolcat. Kérdeztem is, hogy a bánatba csinálja, és erre azt mondta, hogy már annyit forgatott, hogy kifejlődött erre egy rutin, nem akarja kizsigereltetni magát. Én korábban többet forgattam, de a Szomszédok óta nemigen, inkább csak a színház van... A filmesek azt mondták, gondolták, hogy a Szomszédok szereplői annyira elhasználták az arcukat, hogy nem kellenek a filmbe.

De ezt rendezők ki is mondták?

Nem kellett kimondani. A filmesek világa zárt. Amerikában is vannak színészek, akik csak filmet forgatnak, vannak, akik meg csak sorozatot. És vannak persze, akik csak színházban játszanak.

Nálunk elvileg mindenki csinál mindent,

de aztán megjelent ez a sorozat, ami tizenhárom évig ment, és utána azért hallottunk olyanokat, hogy „nem tudok neked szerepet osztani, mert elhasználtad az arcodat”. De most megváltozott: húsz év után újra hívtak sorozatba. Filmbe nem, de sorozatba legalább igen.

És mi zavarta régebben a forgatásokon?

Nem tudtak gondoskodni arról, hogy a színészeknek legyen legalább egy saját székük, névvel ellátva. Nem gondoltak arra, hogy a színészek többórás ácsorgás után leülnének. Mostanában jobb, de régen nem figyeltek az ilyesmire. Azóta azonban

bejöttek az amerikai filmesek, és velük a hozzáállás is.

Forgattam külföldi filmben, megmutatták, hogy itt a lakókocsim, itt az asszisztensem... tudták, hogy a stáb nem engedheti meg magának, hogy a színész ne 100 százalékot nyújtson. Itthon volt, hogy annyira lefárasztották a színészt, hogy alig várta, hogy vége legyen. Zenthe Feri bácsi pedig ezt védte ki azzal, hogy lepihent két jelenet között. Én ugyanezt csinálom, ha átállás van, alszom a gyerekszobában, kinyújtózom, szöveget tanulok.

Improvizálni mennyire lehet?

Az írók nem szeretik, ők azt mondják, hogy ami le van írva, azt kell elmondani. A rendezők viszont látják felvétel közben a szituációt, és néha bevállalják, velünk együtt, hogy picit eltérünk. Három rendezővel dolgoztam eddig ebben a sorozatban.

Mi a jó ebben a munkában?

Az, hogy rengeteg tehetséges fiatallal találkozom. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire fiatal a stáb. A rendezők, az operatőrök, mindenki fiatal, és fontosnak tartja, amit csinál, koncentráltan összefogják a jeleneteket. Főiskolás vizsgafilmekben szerepeltem többször, a mai fiatalok pedig illemtudóak, precízek.

Az elmúlt tíz év a magyar film és sorozatok felfutásának időszaka volt,

és kiderült, hogy sok tehetséges fiatal van a magyar filmszakában. Annak is örülök, hogy a VIASAT3, amely eddig szinte csak amerikai sorozatokat adott, most bevállalt egy magyar szériát.

A párkereséséről szól főképp ez a sorozat. A két lánya a való életben mennyire vonta be önt a magánéletébe, a párkeresésbe?

Ösztönösen és nagyon intelligensen csinálták. Akkor vontak csak be, amikor már ideje volt. Mindkét lányom elég csinos, rendes, és attól féltem, hogy megjelennek majd valami szögecses csizmás, bakancsos, fekete dzsekis gyerekekkel, de hála Istennek, ezt megúsztam. Olyan barátok jöttek, akikkel sokszor jóban voltam, így néha fájlaltam, ha vége lett egy kapcsolatuknak. Szerencsém volt, de ha olyan jött volna, aki nem rokonszenves,

akkor sem tudtam volna mit tenni, mert nem az én életem.

A sorozatban a feleségem túlpörög ebben a dologban, az én szerepem megértőbb, joviálisabb. Lesz olyan jelenet, amikor az egyik lányom radikálisan változtat az életén, mire én azt mondom neki, hogy „tedd, ami neked örömet okoz, ami neked boldogságot ad”. Közhely, de működik a valódi életben is.

Olyan nem volt, hogy valamely lánya udvarlója ellen hangolt volna?

Nem, legfeljebb csendben drukkoltam, hogy legyen vége. És amikor láttam, hogy a lányomnak is problémája van a nekem nem túl rokonszenves udvarlóval, akkor finoman célozgattam arra, hogy muszáj-e ezt sokig elhúzni.

Ha már Zenthe szóba került: tavaly karácsonykor is volt Szomszédok-találkozó?

Igen, de az idei évben is meghaltak ketten, az operatőr és a fővilágosító. A színészek közül is hiányoznak sokan... fogyunk sajnos.

A feltámasztott Szomszédok menne?

Isten ments! Már nem működne. Fel akarták támasztani pár éve, de jobb, ha nem... Az a tizenhárom év lezárult, úgy volt jó.

Borítókép és fotók: origo.hu