Ördög Nóra elárulta, gyerekei hogyan viselik az ismertséget

Ördög Nóra saját bevallása szerint nincs mindig megelégedve a teljesítményével. „Folyamatosan pörgök valamin, éppen ezért nem mindig sikerül kiélveznem az adott pillanatot, a sikeremet, mert már akkor a következő lépésen, feladaton jár az agyam. De ez az, ami visz előre. Szerintem az én sikerem titka, hogy maximalista vagyok. Ez azonban nehézségeket is okoz az életemben.

Még soha nem jöttem ki úgy egy műsorról, hogy megveregessem a saját vállamat, hogy most aztán nagyon meg vagyok elégedve magammal és az aznapi teljesítményemmel”

– mondta Ördög Nóra a Lokálnak. A TV2 műsorvezetője a Sikeres Nők kulisszatitkai vendégeként mesélt arról, hogy nem könnyű megtalálnia az egyensúlyt a család és a munka között.

„Mint a legtöbb dolgozó anyukának, nekem is folyamatos kihívás megtalálni az egyensúlyt a család és a munka között. Különböző periódusai vannak az életemnek, hol az egyik, hol a másik kap nagyobb hangsúlyt. Csodálatos lenne, ha a két dolog folyamatosan egyensúlyban lenne, de ez sajnos nem mindig jön össze. Ha inkább a munka kerül előtérbe, lelkiismeret-furdalás gyötör, amiért nem töltök elég időt a gyerekeimmel. Pedig tudom, hogy ők ezt nem élik meg ennyire drámaian, különösen mert aztán mindig fordul a kocka, és nyugodtabb hetek következnek. De fordítva is igaz, a családommal együtt töltött időt sem tudom önfeledten élvezni, ha közben nem végeztem el az aznapi feladataimat” – mondta a 37 éves műsorvezető, aki az ötéves Mici és a négyéves Vencel életét igyekszik úgy alakítani, hogy ne befolyásolja őket szüleik ismertsége.

„Szerintem büszkék, hogy az anyukájuk a tévében szerepel, de még kicsik ahhoz, hogy felfogják, ez mit jelent. Az óvodában már ők is tapasztalják, hogy a társaik és szüleik közül sokan ismernek bennünket, de szerintem ez inkább az iskolában fog kiéleződni.

Ők ezt kapták a puttonyukba, amit cipelniük kell, nekünk pedig az a feladatunk, hogy felkészítsük őket arra, hogy ezt helyesen kezeljék.

Mindenesetre igyekszünk úgy kinyitni számukra a világot, hogy felnőttként korlátok nélkül dönthessenek arról, itt szeretnének-e élni, vagy a világ egy olyan szegletében, ahol senki sem ismeri a szüleiket. Egyelőre azonban úgy látom, nincs terhükre ez a helyzet.”