2018.07.13. 12:08
Filmen mutatják be az erdélyi magyarság sorsát
Az alkotás az RMDSZ Magyarok Romániában – száz év története című dokumentumfilm-sorozatának első része.
Hogyan épültek fel a nemzetállami törekvések a románok körében, hogyan élte meg az erdélyi magyarság azt, amikor ezek a törekvések betetőztek Erdély és a többi területek elcsatolásával? – teszi fel a kérdést a film témája kapcsán a maszol.ro cikke.
Kolozsváron csütörtökön vetítették le az RMDSZ megbízásából készült Magyarok Romániában – száz év története című dokumentumfilm-sorozat első részét, amely többek között ezekre a kérdésekre ad választ. Az Ablonczy Balázs, Fodor János, Nagy Botond, Gidó Csaba, Egry Gábor, Lucian Nastasă-Kovács, illetve Zahorán Csaba történészeket megszólaltató filmet Víg Emese szerkesztette, a szakmai irányító Bárdi Nándor volt.
Víg Emese, a film szerkesztője a bemutatón kifejtette, címe nem teljesen eredeti: Magyarok Romániában címmel Németh László írt útirajzot, aki Romániát végigjárva, Bukarestig is elérve találkozott az anyaországtól elszakadt magyarokkal.
A nemzetegyesítési törekvésektől Kós Károlyig
A nagyjából egyórás film az első világháború előtti nemzetegyesítési törekvésektől a Kós Károly és társai által megfogalmazott Kiáltó szóig vázolta fel a legfontosabb, az erdélyi magyarság sorsát eldöntő pillanatokat. Elhangzott, hogy a román nemzeti emancipáció gondolata görögkatolikus papoktól származott, ők azonban még csak jogokat kértek a dualizmus korában a román kisebbség számára.
A magyarok el sem tudták képzelni, hogy egykoron elveszíthetik Erdélyt – pedig 1916-ban az antant felkínálta Romániának.
A megszólaltatott történészek arra is felhívták a figyelmet, hogy Magyarország 1920-ban „rossz lapokkal ment tárgyalni” a sorsáról, történelmi, gazdasági érvekkel érveltek a területek megtartása mellett, vagy azt kérték, hogy legalább legyen népszavazás. Valóban létezett hezitálás arról, hogy mi legyen a Habsburg Birodalom sorsa, voltak mellette érvek – mégis a nemzetiségi törekvések nem lettek volna elegek a döntéshez, ehhez nagyhatalmi akarat kellett.
A vetítést követő beszélgetésen Fodor János történész rámutatott: eseményekkel terhelt időszakot kellett összefoglalniuk, amelyet úgy kellett elmesélni, hogy egyrészt ez történelmileg pontos adatokon alapuljon, másrészt képileg és megjelenítés szempontjából a figyelmet is fenn tudja tartani, harmadrészt kiválogassák benne azt, ami fontos. Sok minden kimaradt, ez adta a nehézséget a szerkesztésben.
Gidó Attila történész elmondta: az elcsatolás után a szászok korán kinyilvánították hűségüket a román állam felé, a zsidók azonban – akik nagymértékben magyarosodtak, bár éppen megjelent a körükben egy nacionalista mozgalom – nem támogatták a létrejövő Nagy-Romániát.
Fodor János kiemelte, a románok sem voltak mind az egyesülés mellett:
ez a döntés egy hosszú vita végső eredménye volt, miután mást akartak a regáti románok, mást az erdélyiek, a katonaság és így tovább – a román szociáldemokrata képviselők például a magyar törekvésekkel értettek egyet. Az is igaz: az erdélyi román képviselők többsége számára nem az egyesülés, hanem annak a módja volt a kérdés – hangzott el.
Borítókép: Serar Szabolcs