2018.08.23. 11:33
Ilyen a nyár magyar festők szemével
Az elmúlt századok polgárai is igyekeztek hűsölni, legyen szó árnyékban ücsörgésről vagy vízparti ejtőzésről: legnagyobb művészeink pedig megfestették.
A nyári életérzést festőink is megörökítették, és ahány képzőművész, annyiféle látásmódú, eszközű és stílusú festmény született a legjobb évszakról: a kultura.hu összegyűjtötte a legjobbakat.
Az 1850-es évek előtt még nem volt igazán divatos a kortárs világból, a hétköznapi élet témáiból meríteni: a képzőművészet korábban elsősorban a történelemből, az irodalomból, valamint a vallásból vette témáit, az alkotók idealizált tájakat és alakokat álmodtak a vászonra – veti fel a cikk. Mint írják, a változás a 19. század közepétől indult be: úgy világszerte, mint Magyarországon egyre inkább teret hódított a naturalizmus és a realizmus, a festők jóval gyakrabban fogalmaztak meg ítéletet jelenükkel szemben, kritikus hangvételben fejezték ki véleményüket koruk visszásságai iránt.
Ugyanakkor Franciaországban már az 1860-as években már egymás után születtek a színekben gazdag, de még gondosan szerkesztett polgári életképek – folytatódik az ismertető –, amelyekből végül kialakult a sokszor vázlatos stílusú, éppen csak a látvány hangulatát megjeleníteni szándékozó, a festő első benyomásaiból építkező impresszionizmus (...).
Innentől már semmi sem szabott határt a kísérletezésnek, majd a képzeletnek – írják. Az impresszionizmust a több formában is megnyilvánuló posztimpresszionizmus, expresszionizmus, szecesszió, szürrealizmus és kubizmus követte, mindez végül a konstruktivista és a konkrét, geometria formáiból építkező művészetbe torkollott – amelyet egyébként a mai laikus szem már kevéssé tud értelmezni. A kultura.hu cikke a folyamatot a hazai alkotók munkáin keresztül kíséri végig.
Szinyei Merse Pál a magyar művészettörténet nagy kérdőjele. Münchenben tanulta ki a festészetet, ahol még a történelmi képek élték virágkorukat. Éppen ezért szinte érthetetlen, hogyan tudott egy ilyen könnyed és derűs festményt készíteni ebben a környezetben anélkül, hogy érintkezésbe lépett volna az impresszionizmussal. Hiába, a téma a levegőben volt! Ráadásul Szinyeinek több képe is készült, amelyeken a tavasz és a nyár szeretetét, a természet szépségét hirdeti, ilyen az Anya gyermekével, a Szerelmespár és természetesen, a Majális, a későbbi Lila ruhás nő és a Pipacsos mező is – foglalja össze a kultura.hu.
A cikk felidézi: a magyar történelmi festészet ikonja, Székely Bertalan a század második felére már igyekezett elengedni képeinek a romantikával összefonódó pátoszát és drámaiságát – talán éppen Szinyei Merse hatására. Az 1870-től jóval több tájképet készít, ebből az időszakából származik ez a festménye is, amelynél szinte bőrünkön érezzük a hirtelen kialakuló nyári zápor esőcseppjeit.
Deák-Ébner Lajos munkássága a század utolsó harmadában teljesedett ki – mutat rá az összefoglaló. Münchenben és Párizsban tanult, Munkácsy Mihály mellett Paál Lászlóval ápolt szoros barátságot. A szolnoki művésztelep alkotói között tartjuk számon, több mint egy évtizedig minden nyarat itt töltött és a táj életéből, paraszti világából sokszor merítette témáit.
Modernkori jelenetet köszönthetünk Glatz Oszkár festményén is, bármelyik vízparton előfordulhatna a két birkózó kölyök. Glatz szintén részt vett a nagybányai művésztelep megalapításában, tanult Párizsban és Münchenben, míg végül az 1900-as évekre kialakította naturalista stílusát, és a paraszti világot ábrázolta idilli képein – írja a cikk.
A magyar impresszionizmus mestere. Így szoktuk emlegetni Ferenczy Károly festőt, aki a nagybányai művésztelep legismertebb alakja lett. A századforduló után a napfény megfestése vált elsődleges céljává, az emberi alakoknak ebben az üde és nyárias környezetben való ábrázolása. Képein egyre inkább foltokban örökítette meg a látványt, elvégre a tűző napfényben az emberi szem nem is lát másként.
A teljes cikk a kultura.hu oldalán olvasható.
Borítókép: Szinyei Merse Pál: Majális (1873). Forrás: Wikimedia