Bemutatták a Szalkai-kódex hasonmás kiadását Esztergomban

Az esztergomi gyűjteményben őrzött kötet fakszimile kiadása az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár és a Sárospataki Római Katolikus Gyűjtemény közös gondozásában jelent meg. Az egykori érsek a jegyzeteket a sárospataki plébániai iskola tanulójaként készítette – mondta el a könyvtár igazgatója az MTI-nek.

Szalai Katalin hozzátette, a papír kézirat hat egybekötött egysége a sárospataki iskolában oktatott tudományágak ismeretanyagát tartalmazza, így egyedülálló forrás az iskola- és pedagógiatörténet, a zenetudomány és a csillagászati kutatások szempontjából.

Az 522 oldalból álló kötet különlegessége, hogy azon kevés kódexek közé tartozik, mely már a Mohácsot megelőző időben a könyvtár állományában volt.

A török 1543-ban foglalta el Esztergomot, a kódex a megszállás elől menekülőkkel Nagyszombatba került, majd a visszaköltözés után mai őrzőhelyére.

Sarbak Gábor, a magyarországi világi és egyházi könyvtárakban őrzött kódexek és kódextöredékek kutatója az MTI-nek elmondta, hogy a Szalkai-kódexben található írások nem egy másolási ütemben születtek. A diák először a tananyagot másolta le, közben figyelnie kellett, hogy a tanári magyarázatoknak és saját jegyzeteinek is maradjon hely.

A fiatal Szalkai gyakorlott másolóként gótikus kurzívval rótta a sorokat, a középkorban használt vörössel, rubrummal emelte ki a lényeget és üres területeket biztosított a későbbi díszítésnek – jegyezte meg az MTA doktora, aki a kiadvány részletes tanulmányában mutatta be a szerzőt és művét.

A kötet elé írt bevezetőjében Erdő Péter esztergom-budapesti érsek rámutatott, hogy a Szalkai-kódex teljes szövege eddig nem volt hozzáférhető a nagyközönség számára.

„Képzeljenek maguk elé egy 15. századvégi, már majdnem fiatalember diákot, aki e szövegekből tanulva készül felnőtt életére. Amelynek keserű végét nem sejtette, de a kellő időben sorsát az Úristenbe vetett hittel a mohácsi csatamezőn bátran vállalta” – írta Erdő Péter.

A nyomdai munkálatokat végző Pytheas Könyvmanufaktúra vezetője, Kelemen Eörs elmondta, hogy az 1490 körül készült kódexet mint mindennapi használatra szánt könyvet, már papírra másolták. A digitalizált kiadásban a minél jobb olvashatóságra törekedtek, ezért például a hajtásoknál, a lapszéleknél az eredeti oldalakról készült felvételeket kissé feljavították.

A hasonmás, azaz fakszimile kiadás len spárgára fűzött, fatáblás, bőrkötéssel készült, az eredetit utánzó bőrszíjra erősített sárgaréz csattal. A reprint, azaz inkább a használati igényeket kielégítő kiadásból egy bőr- és egy papírkötéses változat készült. Maga a kódex elektronikusan tanulmányozható a Főszékesegyházi Könyvtár honlapján, a kódexek menüpontban.