A rendszerváltást mutatják be Bánkuti András képei

A kultúra.hu arról ír, a rendszerváltás a magyar történelem kivételes eseménye, így az ebből az időszakból fennmaradt fotók a mindenkinek-látni-kell dokumentumok közé tartoznak.

A cikk szerzője, Ayhan Gökhan szerint Bánkuti András Balogh Rudolf- és Táncsics Mihály-díjas fotóriporter Évfordulók című kiállítása nemcsak megmutat, dokumentál, hanem egyszersmind be is avatja a nézőt. A Fészek Galériában augusztus 18-ig látható tárlatról elmondható: ritkán ennyire színes egy fekete-fehér fotókiállítás.

Történelmi eseményt fotózni nem kis felelősség. Bánkuti következetesen átgondolt mindent, tudta, mit csinál, amikor belefotózott egy halhatatlan pillanatba.

Képei varázsa, hogy nincs bennük tolakodás, nincs rajtuk hatásvadász momentum. Nincs felesleg, és nincs hiány.

Bánkuti András 1989 decemberében a legfontosabb helyszíneken volt ott: Románia, berlini fal, 301-es parcella. Egyik, az utóbbi helyszínen készült, mindössze elhagyatott tájból, fára aggatott koszorúból és nemzetiszínű szalagból álló fotója megdöbbentő erejű. A 301-es számmal ellátott kő jelzi: határhoz értünk, mindjárt átlépünk egy másik, egyelőre sok bizonytalansággal teli világba, ahol immár új szabályok szerint folytatódhat az életünk.

A rendszerváltáshoz kötődő képek kiválogatásában a hitelesség és az objektivitás volt a döntő: találunk fotót Nagy Imre és mártírtásai újratemetéséről csakúgy, mint a Kádár János ravatalánál gyülekező, kegyeletét leróni szándékozó több ezres tömegről.

Az idén harmincéves rendszerváltásról készült fényképek az ebben az évben negyvenéves, Markó Iván vezetésével megalakult Győri Balettről megörökített képekkel egészülnek ki. A két, egymástól nagyon eltérő témát a szerző személye és a képeit jellemző lendületesség, mozgalmasság, lírai érzékenység köti össze.

A rendkívül intenzív, különböző méretekben megtalálható munkák hol egy-egy művészt, hol egy-egy színpadi előadás jelenetét mutatják be, és némi bepillantást is nyerhetünk a kulisszák mögé, a művészek külvilágot kizáró magányába. Horváth Erika, Ladányi Andrea, Krámer György néz ránk vagy épp félre a fotókról. Egy kultikus, ma már legendás társulat teréből és lelkivilágából kapunk ízelítőt.

Képein a rutinnak nincs semmi nyoma. Mindegyik alkotás nagy odafigyeléssel, gondossággal készült. A fotós tisztában volt felelősségével. Nem nézett félre, nem kattintott mellé.