Szikora János szerint a politika nem színházba való

„A lelkekben minden előadással újra fel szeretném építeni a koronázótemplomot, hogy amikor a nézők ott ülnek a szertartásjáték nézőterén, ne azt érezzék, hogy egy szabadtéri színházban vannak, hanem azon a szent helyen, ahol királyainkat koronázták” – mondta a Magyar Nemzetnek Szikora János Jászai Mari-díjas érdemes művész, rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója, aki a hetedik királykoronázását rendezi. Teszi ezt annak ellenére, hogy mai fejjel nehezen tudná elképzelni azt, hogy királyt választ.

„Mindenesetre a királyok élete végtelenül izgalmas volt az Árpád-korban, egy színházrendező szemszögéből pláne az. Mindegyikéből nagyon jó tévésorozatot lehetne forgatni, és meggyőződésem, hogy az legalább annyira népszerű lenne, mint a Borgiák vagy a Trónok harca” – fogalmaz a rendező, aki idén augusztusban IV. Béla koronázását viszi színre.

Úgy fogalmazott, számára a tatárjárásnál megdöbbentőbb IV. Béla jóval ismeretlenebb személyes élete. Az, hogy a pusztítás után alig telt el két évtized, és egy újabb ellenséggel találta szembe magát: a saját fiával. A rendező úgy vélte, IV. Béla emberi nagysága abban mutatkozott meg, hogy nem a fiát győzte le, hanem önmagát, hisz sok küzdelem után kiegyezett vele.

„Szerintem drámai szempontból az a legnagyobb emberi tett, amikor saját magunkat győzzük le: negatív indulatainkat, kicsinyességünket és féltékenységünket”

– mondta Szikora János, aki azt is elárulta, hogy Magyarország szakrális központját, a romba dőlt Nagyboldogasszony-bazilika ethoszát feltámasztva próbálják meg rekonstruálni a középkori királykoronázásokat. A rendező virtuális értelemben a lelkekben minden előadással újra fel szeretné építeni a koronázótemplomot, hogy amikor a nézők ott ülnek a szertartásjáték nézőterén, ne azt érezzék, hogy egy szabadtéri színpadon vannak, hanem azon a szent helyen, ahol királyainkat koronázták.

Szikora János arról is beszélt, miért mondott le nemrég a Magyar Színházi Társaság vezetői tagságáról. Úgy vélte, Európában párját ritkítja a magyar állam által finanszírozott színházi rendszer, de a gombamód szaporodó előadó-művészeti szervezetek miatt a rendszer fenntarthatatlanná válhat.

„A forrásokra pályázó társulatok száma nő, a források viszont nem bővülnek. Ezzel a gesztussal jelezni szerettem volna, hogy a magyar színházi szakmának egyesítenie kellene a szervezeteit, mert csak közösen tudjuk hatásosan érvényesíteni az érdekeinket. Sajnos nem sorstársnak látjuk egymást, ráadásul az egész átitatódik politikával is” – mondta, majd hozzáfűzte:

„A politikának megvannak a maga játékszabályai és színterei, de a színház nem ezek közé tartozik, és az nem jó, ha a színház a politika játékszabályai szerint kezd el működni.”

Kifejtette: a politikai kérdéseket vívják meg a politikusok, mert az a feladatuk, ahhoz értenek.

„Nem azt mondom, hogy a művész ne politizáljon, csak ne azokkal az eszközökkel, amikkel a politikusok” – mondta a rendező. – „A világ történelmében sem szokatlan, hogy egy művészből politikus lesz. Gondoljunk Ronald Reaganre. De ha egyszer az lett, soha többé nem lesz művész. Ez egyirányú utca.”

Borítókép: Szikora János rendező az István című koronázási szertartásjáték próbáján a székesfehérvári Nemzeti Emlékhelyen felállított színpadon 2013. augusztus 12-én