Elképesztő sikert ért el Oravecz Imre Olaszországban

Múltjáról, jelenéről, meglepetésszerűen jött külföldi sikeréről beszélt a Mandinernek Oravecz Imre magyar költő, műfordító.

A már több nyelven megjelent, 1972. szeptember című könyvet lehet szerelmes verseskötetnek is nevezni, de lehet regénynek is – mondta Oravecz.

„Ez most másodszorra jelent meg olaszul, és érdekes módon elképesztően nagy visszhangja támadt, annyira, hogy már elfogyott, és utána kellett nyomni. A kiadó, a milánói Edizioni Anfora, amely Kosztolányit és Szabó Magdát is kiadta, nemrég szervezett nekem egy promóciós, több észak-olasz várost érintő körutat, amelynek során mindenhol bemutatott egy már ismert olasz író, nagyon kedvező volt a fogadtatás mindenhol”

- részletezte a lapnak a költő.

„Nem értem az egészet, nincs rá magyarázatom. Miért olaszul és miért most, miért nem tizenöt éve, amikor először adták ki olaszul? Itthon se volt rossz fogadtatása 1988-ban, első megjelenése idején, de ilyet álmodni se mertem volna”

- egészítette ki mondanivalóját a költő.

A kiadó vezetője egy magyar hölgy, Szilágyi Mónika. Valószínű, hogy az ő hozzáértése és lelkesedése nagyban hozzájárult ehhez.

Arra a kérdésre, hogy most min dolgozik, úgy válaszolt:

„Azt szoktam mondani, hogy mindig az utolsó művét írja az ember, mindig az utolsó könyve jelenik meg. Elkezdtem valamikor tavaly rövid prózákat, naplószerű reflexiókat írni Feljegyzések naplemente közben címmel.

Ezek között van néhány soros és másfél oldalas próza is. Már publikálom folyóiratokban, de nem sietek az írásukkal”.

Oravecz Imre (Szajla, Heves megye, 1943) magyar költő, műfordító. 1967-ben magyar–német szakon végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1968-1973 között politikai okokból nem tudott elhelyezkedni tanárként. 1973-1974 között az Iowai Egyetemen tanult ösztöndíjjal. 1974-1976 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Idegennyelvi Intézetének tanársegéde volt. 1976-ban az Illinois-i Egyetemen nyelvészetet hallgatott. 1982-1994 között az Élet és Irodalom munkatársa volt. 1985-1986 között a Kaliforniai Egyetem Fulbright-vendégtanára volt. 1990-ben Antall József miniszterelnöki tanácsadó testületének tagja lett. 1991-1992 között az Új Magyarország, 1993-ban a Pesti Hírlap főmunkatársaként dolgozott, majd 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára lett. 2006. december 20-ai ülésén a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta. Többek között a Kossuth-díj és a Prima Primissima díj birtokosa.

Borítókép: Oravecz Imre