Besenczi Árpád: a szakmát a színházban lehet megtanulni

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban hamarosan indul az új évad, de a társulat a karantén idején sem tétlenkedett: a műszak és a varroda arc- és szájmaszkokat készített, a színészek verseket szavaltak online, valamint a Zala Megyei Szent Rafael Kórház udvarán a kórházi dolgozóknak koncertet is adtak. Természetesen volt online olvasópróba, tervelfogadás, elemzőpróba és igazgatósági értekezlet is, majd a karantén feloldása után maszkban-kesztyűben próbáltak a színházban. Besenczi Árpád igazgatóval beszélgetett a Magyar Nemzet.

Az intézmény lendületét az is jelzi, hogy idén elkezdődik a színház felújításának tervezése (ugyanazzal a céggel, amelyik felújította a Csiky Gergely Színházat): az eddigiek szerint a Hevesi Sándor Színház és a Griff Bábszínház egy épületben marad, viszont a teljes színpadgépészeti megújulás mellett új kamaraterem is épül – stúdió-előadásokat eddig kényszerből a próbateremben játszottak. A nézők is hűségesek, a bérletesek száma folyamatosan tíz-tizenegyezer fő körül van, ami nagyon jó egy egytagozatos vidéki színháznál.

Mikor a nemzeti összetartozás évadáról és más terveikről kérdezte a lap, Besenczi Árpád elmondta, hogy már az évad meghirdetése előtt is voltak ötletei a témában: a monumentális, zenés-táncos A kőszívű ember fiai már kész volt, a házi főpróbánál tartottak, mikor a járvány miatt a fiókba kellett tenni – jövő március 13-ra tervezik a díszelőadást. Idetartozik még a Rákosi Viktor regényéből készült Elnémult harangok, mely Trianonról és a román–magyar együttélés viszontagságairól szól egy szerelmi drámába ágyazva, amit Szilágyi Tibor állít színpadra, árulja el az igazgató, majd sorolja a további terveket: évad elején a Sose halunk meg musicalt mutatják be Koltai Róbert rendezésében és főszereplésével és Hertelendy Attilával kettős szereposztásban.

A Legyetek jók, ha tudtok című, Néri Szent Fülöp életéről szóló, szintén jól ismert, gyönyörű történetet Moravetz Levente rendezi. A direktor Ray Cooney és John Chapman Kölcsönlakás-bohózatát állítja színpadra. Az évad végén pedig a Szakcsi-Lakatos–Csemer szerzőpáros Cigánykerék című musicalje kalauzol bennünket a Kádár-kori Budapest VIII. kerületébe, és a roma–magyar együttélés, a tolerancia, bűn, szerelem és barátság kérdéseit járja körül Böhm György rendezésében.

Két gyerekdarab is készül, a Félőlény című Békés–Várkonyi zenés mesejáték, amit szeptemberben mutatnak be a Lázár Ervin-program keretében, Farkas Ignác rendezésében, illetve a Vuk mesedarabot Tompagábor Kornél rendezésében. A stúdióban pedig Zala egyik híres szülötte, a József Attila-díjas Szálinger Balázs Becsvölgye című darabját mutatják be (sőt a tervek szerint elviszik Becsvölgye községbe is). Idén Geoff Gillham Csontketrec című darabjával folytatódik a Tantermi Deszka-sorozat is, melynek előadásait iskolai osztálytermekben játsszák felső tagozatosoknak, vagyis elszántan zajlik a jövő közönségének kinevelése. Az igazgató bizakodó a tao pályázati úton elnyerhető többlettámogatássá alakításával kapcsolatban is: „Nem rossz az új rendszer, mert kiszűri az ügyeskedőket, akik milliárdokat vettek föl, és nem biztos, hogy volt mögöttük bármilyen szolgáltatás. Mi egytagozatos vidéki színházként, ha akartunk volna se tudnánk trükközni” – mondja némi iróniával –, „a célzottan kiírt pályázatok helyettesítik a taót, inkább az a gond, nem biztos, hogy ugyanannyit kapunk az államtól rendszeresen, bár eddig még nem jártunk rosszul” – mondta az igazgató.

A közalkalmazotti munkaviszony megszüntetéséről Besenczi úgy véli, hogy lehetőségük lesz igazságosabban elosztani a pénzeket. „Alapvetően ez sem rossz az intézménynek: a közalkalmazotti bértábla idejétmúlt, bármennyire is akarták, hogy működjön. Nem lehet, hogy egy utcáról bejött villanyszerelő többet keressen, mint egy diplomás színész, aki ott van harminc éve. Vagy épp nem főiskolán szerzett diplomát, de évtizedek óta a pályán van, megszerezte a színész 1. minősítést, és a színház vezető művésze. A közalkalmazotti bértábla kritériumait nekünk is figyelembe kellett vennünk, és ebből rengeteg feszültség tud adódni. Az átalakítás most zajlik a nyári szünetben, a határidőket munkaadónak és munkavállalónak egyaránt be kell tartania.”

„Alapvetően nem járt senki rosszabbul, hiszen a törvény kimondja, hogy kevesebbet nem kaphat senki a bértáblában megállapított fizetésénél. Itt talán az intézményvezetőnek lesz nagyobb mozgási lehetősége: bizonyos embereknek, akik többet teljesítenek, több fizetést tudok adni” – fejtette ki a direktor.

A Hevesi Sándor Színház társulatába a Kaposvári Egyetemről érkezik utánpótlás, az igazgató tapasztalatai szerint a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem számára Zalaegerszeg nem is látszik a térképen.

„Örök szívfájdalmam, hogy nem járhattam a Színművészetire. Négyszer jelentkeztem, háromszor jutottam el a harmadik fordulóig, és mindig kiestem. Aztán eltöltöttem némi időt a pályán, tapasztalatot szereztem budapesti és vidéki színházakban. Mióta vezető vagyok, azt tapasztaltam, hogy a pesti egyetemi képzés nem készítette föl arra a művészeket, ami egy vidéki színházban várja őket. A régi rendszerben el kellett menni főiskola után két évre vidékre, és az nagyon jó volt. Budapesten biztos jobban tudják, de a szakmát a színházban lehet megtanulni, a deszkán. És a vidéki színészlét erre lehetőséget ad, hiszen játszhatsz minden nap, mindenfélét, tanulhatsz sok mindenkitől, találkozhatsz sokféle rendezővel, világlátással és szemlélettel” – foglalta össze tapasztalatait Besenczi Árpád.

Noha már tíz éve igazgató Zalaegerszegen, de a Színművészetiről még senkit nem szerződtetett. „Az első két évben még följártam vizsgaelőadást nézni, de ezek kifejezetten taszítottak. Nem találtam olyan embert, akire azt mondtam: őt leszerződtetném. Eleve nem derült ki a sokszor öncélú és trágár darabból, hogy tehetségesek-e, alkalmasak-e a pályára vagy sem. Aki mégis ideszerződött onnan, az régebben végzett, 1989 körül, amikor én végeztem a jogi egyetemen. Illetve akit friss végzősként szerződtettem volna, nem jött ennyi pénzért” – emlékszik vissza a direktor.

Besenczi Árpád szerint egy pályakezdőnek nem elég vonzó gyerekdarabban, musicalben, drámában dolgozni Pesttől 230 kilométerre, hiszen a fővárosban mindig van szinkron, reklám, filmsorozat és egyéb pénzkereseti lehetőség, de azt furcsállja, hogy az állam pénzén képzik a színészeket, ugyanakkor vidéki színházban nem akarják közvetíteni a magyar és egyetemes kultúrát a nézőknek, hanem ott maradnak egy alkalmi társulásban, és havonta egyszer vagy kétszer játszanak egy pincében.

„A Kaposvári Egyetemmel élő kapcsolatunk van, ha akad pár ember, akinek még nincs szerződése, akkor fölhívnak, hogy eljöhetnek-e gyakorlatra. A Színház- és Filmművészeti Egyetemmel semmilyen kapcsolatunk nincs” – összegzi tapasztalatait az igazgató.