Ritka régészeti leletek kerültek elő a Kodály Intézet felújításakor

Fazekas András Kristóf régész beszámolt arról, hogy 500 évet felölelő pénzérméket és egy Árpád-kori lakóházat is találtak, valamint a középkori Kecskemét egykori központjában álló toronyra vonatkozó új felfedezést is tettek a régészek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetének felújítását megelőző feltáráskor. A Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa elmondta, hogy a kecskeméti Kodály Intézet kolostorépületének a műemléki értékek megőrzésével történő belső felújítása miatt végeznek feltárást az épületen belül és egyben alatta is.

Kecskemét egykori birtokosa Zsigmond király felesége volt. Elképzelhető, hogy a mai Kéttemplom közben még a 15. században épült torony Borbála királyné vámszedőihez köthető, akik itt dolgoztak és őrizték a beszedett pénzt.

A régészek ennek az építménynek találták most meg a földszintjét a Kodály Intézet alatt. A torony belsejében 1974-ben Biczó Piroska régész egy 80 centiméter széles kutatóárokban egy ajtót talált, illetve jelentős mennyiségű feltöltést, ezért teljes joggal úgy gondolta, egy pincét fedezett fel. A mostani munkák során azonban a régészek 3 elfalazott ablakot találtak az ajtóval szemben. Így már bizonyossá vált, hogy az 1400-as években épült torony földszintjét fedezték fel.

A régész felidézte, hogy a ferencesek az 1640-es években kapták meg a területet, ahova több, feltehetően faépületet építettek, de ez az épületegyüttes 1678-ban leégett.

A most is álló barokk kori, négyzet alaprajzú kolostort a tűzvész után kezdték el építeni, beleásva a középkori Kecskemét városközpontjába.

A Kéttemplom köz felől látható, toronyszerű kiugró rész viszont sokkal korábbi. A kulcslyukszerű lőrések alapján feltehetőleg még az 1400-as évek kezdetén építhették. Az intézet szobáinak mélyítése során ezt, az alapfalak között megmaradt magot tárják fel.

Az ásatáskor talált objektumok több korszakhoz köthetőek

A szobák nagy részében sikerült felfedezni a 15-16. századi kemény, letaposott járószintet, amely az egykori padlószinttől 1,5-2 méter mélységben húzódott. Ebbe a szintbe mélyedtek bele a középkori Kecskemét települési objektumai, úgy mint alapozási árkok, gödrök, cölöplyukak.

Az 1500-as évekbeli szintek elbontásakor előkerültek az Árpád-kori Kecskemét nyomai is.

A régész régóta keresi Kecskemét belvárosában az Árpád-kori emlékeket. Biczó Piroskának az 1970-es években a Barátok temploma környékén ugyan sikerült kemencéket feltárnia, de most egy félig földbe mélyített, jelentős méretű lakóházat találtak, valamint további gödröket és cölöphelyeket, amelyekből egyértelműen Árpád-kori, az 1200-as évekre tehető kerámiák kerültek elő.

Fazekas András szerint kuriózum továbbá az felfedezés is, hogy a barokk falakat egyértelműen a középkori eredetű, visszabontott kőfalakra építették, amelyeknek a mostani kolostorépülethez hasonló volt a tájolásuk.

Az ásatások során több ezer állatcsontmaradvány, valamint jelentős mennyiségű, az 1400-as évektől egészen a 18. századig keltezhető kerámiatöredék is előkerült a föld mélyéből, köztük kályhacsempék, egy szinte sértetlen korsó, több külföldről behozott edény díszes darabjai és egy szintén Árpád-kori töredék.

A múzeum munkatársa arról is beszámolt, hogy már 30 felé közelít a pénzérmék száma is, amelyek korukat tekintve nagyjából ötszáz évet ölelnek fel. A legfiatalabb pénzérme Ferenc József uralkodásának idejéből származik, 1859-ből. A legidősebb pénz keletkezése pedig Zsigmond király korára, az 1300-as évek végére, az 1400-as évek elejére tehető, ezek váltópénzek, úgynevezett parvusok és quartingok voltak. Találtak azonban egy 17. századi nürnbergi zsetont vagy számolópénzt is, amelyet a kereskedők pénzhelyettesítőként használtak.

A tervek szerint a régészek közel 4 méter mélyre ásnak le, a munkálatok várhatóan tavasszal fejeződnek be.

Fazekas András Kristóf kiemelte, a Kodály Intézetben feltárt leletanyag számos információt nyújt a középkori Kecskemét történetéhez, illetve a város középkori topográfiájához.

Borítókép: Fortepan