Interjú

2023.11.29. 18:26

Mesterjátszma: mozi csavaros agyúaknak

Ritkán láthatunk olyan igényes és elgondolkodtató filmet, mint amilyen a néhány hete mozikba került Mesterjátszma. Az ötvenhatos forradalom elbukásának tragédiájára is reflektáló mű Stefan Zweg világhírű Sakknovellája alapján készült, ám az eredeti elbeszélés szűkös horizontját széles panorámává nyitva nemcsak a hatalom és az emberi értelem konfliktusáról, de a hazaszeretetről, az összetartozásról, az önfeláldozásról és a helytállásról is őszinte és felemelő történetet mesél. A világszínvonalú alkotás egyik vezető producerével, Szurmay Jánossal beszélgettünk

Rácz András

Forrás: Cinefest

A Mesterjátszma nemcsak azért különleges alkotás, mert komolyan elgondolkodtatja a nézőket, de technikai megvalósításában is minőségi munka. Hiányzik belőle az a sok csetlés-botlás, ügyetlenség, amatőrség, aminek alapján sokszor felismerjük a magyar vagy kelet-európai filmeket.

Ez csak részben a mi érdemünk. Magyarországon a filmgyártáshoz ma már olyan technikai és szakmai és anyagi háttér áll rendelkezésre, hogy a világ legnagyobbjai is szívesen dolgoznak nálunk. Kiváló stúdiók működnek itt. Ezek legnagyobbika az Origo Filmstúdió, ahol mi készíthettük az első magyar filmet. Amikor forgattunk, a szomszédos büfékocsira ki volt írva, hogy ez itt Mel Gibson teája, a végén pedig Emma Thompson forgatott mellettünk. Miközben mi dolgoztunk, a szomszédban a Dűnére készültek föl. 

Szóval, a világ legnagyobb produkciói forognak Magyarországon. 

Lehetőséget kaptunk, hogy olyan körülmények között dolgozzunk, mint bármelyik világszínvonalú produkció, és mi igyekeztünk kihasználni ezt.

De azért hozzá kell tennem: mivel eredetileg tévéfilmnek szántuk, kisebb költségvetéssel dolgoztunk, mint a szokásos mozifilmek. Ezért folyamatosan a legkreatívabb megoldásokat kellett a stábnak alkalmazni.

A vonat mozgását – ami hitelessé teszi a jeneteket – Amerikában valószínűleg számítógép vezérelte hidraulika biztosítja. Itt négy kollégánk mozgatta a díszletet. Az első nap bizonytalanok voltunk, mennyire kell remegnie a vonatnak. A kis visszanézőn nem lehetett kivenni, ezért fölvittük egy moziterembe a jelenetet és a nagyvásznon már bizony látszott, hogy hmm... ha ennyire imbolyog a díszlet, tengeribeteg lesz a néző. Úgyhogy másnap vissza kellett venni a rángatásból...

Jelenet a filmből
Forrás: Cinefest

Sokan nem jártasak a filmkészítésben. Pontosan mi a dolga a producernek?

Mindig, minden rendszerben a producer a film felelőse, minden döntést neki kell meghoznia, vagy jóváhagynia. A többi egyéni képességek, motiváció dolga is: az alapfeladat az, hogy a gyártás feltételeit megteremtsék, de vannak, akik kreatív elképzeléseiket is beleteszik a filmbe. Ez néha szerencsés, néha tragikus, de nehéz visszautasítani az ilyen igyekezetet, mert

 a filmkészítés rendkívül hierarchikus struktúra.

Ha nem megfelelően dolgozik a stáb, felborul a rend, leáll a rendszer. Itt mindennek stimmelnie kell. Egy sikertelen nap ugyanannyiba kerül, mint egy sikeres. Ezért tökéletes logisztika kell: mi mikor, hogyan kerül kamera elé, minek, kinek kell ott lennie. Több száz ember mozog egy filmben. Ezt szervezni mérnöki precizitást igényel, ráadásul mindezt a kreatív elemekkel is össze kell hangolni, hiszen mégiscsak filmet készítünk és nem téglát gyártunk. Nekem első pillanattól kezdve a legszemélyesebb ügyem volt ez a film, és igyekeztem társammal, Szabó Mátéval olyan kereteket teremteni, amibe minden résztvevő bele tudja tenni a maga szellemi erejét. 

Nekem úgy tűnik, sikeres volt ez az igyekezet, de azért érdekelne, hogyan állt össze a különleges alkotás? 

A filmkészítésnek van néhány nagyon fontos szereplője: az író, a rendező, a színészek, és persze az operatőr. Én rendkívül fontosnak tartom, hogy az alapot az író teremti meg. Ha rossz a forgatókönyv, hiába szenved a legnagyobb rendező vagy operatőr, nem tud csodát tenni. 

Nálunk Fonyódi Tibor írta meg a történetet, aki igazi zseniként dolgozta át az alapnovellát. Másik zseni Tóth Barna, a rendezőnk és persze Másik Szőke András, aki operatőrként élete legnagyobb filmjét csinálta. Barna most felkérésre dolgozott, s kezdetben távol volt attól, hogy mások álmaival foglalkozzon, de a koncepció és a forgatókönyv teljesen magával ragadta. Kis cetlikre írta a gondolatait, s volt olyan pillanat, hogy a lakásban nem lehetett járni, mert 185 cédula volt a padlón szétterítve. Hetek alatt szűkítette, szűkítette ezt a listát, míg nyolc feljegyzése nem maradt. Ez lett a vonat nyolc kocsija...

Szóval, végül a saját vízióit jelenítette meg. És ennek megfelelően sokat változott a forgatókönyv is. Például a szerelmi szál Barna leleménye.

Eredetileg két barát utazott a vonaton, de jobb ötlet volt egy szerelmespárt állítani a fókuszba.

Amikor elmondta, mindannyian éreztük, tudtuk, hogy ez az igazság. Nincs min vitatkozni. Eredetileg lett volna a vonaton egy lázadás, de ahogy alakult a film, kiderült, hogy nem kell. Félreviszi a történetet. Sokat köszönhetünk Barna éles szellemének! Hasonlóan involvált lett Másik Szőke András, aki utólag azt mondta, először érezte úgy, hogy ki tudja használni a teljes tudását. Szerkesztette a forgatókönyvet, már ebben a fázisban kameraállásokon, fényeken, szögeken gondolkozott. Hozzátette a saját eszmeiségét.  

És persze a színészek is lenyűgöző alakítást hoztak. Én 

Mácsai Pál játékát találtam a legerősebbnek, akinek nincs fölösleges mozdulata, nincs véletlen gesztusa.

Szirtes Ági kis szerepet játszik ugyan, de lenyűgöző erővel. De mindenki így közelítette meg a dolgot. Mátéval ekkor már jobbára arra kellett vigyáznunk, hogy a sok zseni közös munkájához minden rendelkezésre álljon.

Jelenet a filmből
Forrás: Cinefest

Nekem ugyan nagyon tetszett ez a film, de beszélgettem olyanokkal, akik nem szerették. Az alkotás már egy hónapja megy a mozikban, s gondolom, szép számmal érkeznek a kritikák, megjegyzések. A visszajelzések igazolták az alkotói elképzeléseket?  

Maximálisan! Sokáig azt gondoltuk, hogy ezt a filmet nem kell moziban játszani, elég lesz televízióban bemutatni, mert ott fogja megtalálni azt az igényes, elgondolkodásra hajlamos közönséget, amelyiknek majd mond valamit a mi víziónk

 ötvenhatról, a szabadságról, az emberi értelem erejéről, az összetartozásról, derekasságról. 

Ehhez képest már a gyártás során kiderült, hogy a fiatalok imádják a filmet. Több olyan műhelyt is bevontunk a munkába, amelyik fiatalokkal foglalkozik, és rendkívül sok értékes gondolatot kaptunk tőlük. Úgy tűnik, a fiatalok értik a filmet, sőt talán jobban értik azt a filmnyelvet, amit használunk. Nekik nem okoz gondot az idősíkok váltogatása, a valóság és a képzelet párhuzamos bemutatása, az emberi tartalmak sokféleségének konfliktusa. 

Így végül arra jutottunk, hogy ha a fiataloknak mond valamit, akkor mégis érdemes lesz moziba vinni a filmet. És valóban: azóta is tőlük jönnek az igazán izgalmas felvetések. Olyanokra kérdeznek rá, hogy akkor most a valóságot látjuk vagy valami mást? A kincsek, amiket keresnek az ávósok, végül is a lelkünkben vannak, vagy valahol másutt? Annyira érzékenyen és okosan állnak a világhoz, hogy csak ámulok és bámulok.

Szeretik ezeket a csavaros, agyas dolgokat, szeretik, ha végre megtornáztatja valami az elméjüket, szeretik, ha bevonódhatnak, ha van min gondolkodniuk, van mit megbeszélniük velünk, de gondolom, inkább egymással.

És ezekért az egymás közti beszélgetésekért különösen hálás vagyok. Így talán valami önmagán túlihoz is hozzásegíti a nézőit ez a film.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!