Orsi világutazóként éli álmait

Derült égből villámcsapásként érte Szombati Orsit 32 évesen, hogy daganatos beteg. Végigjárt minden lépcsőfokot a gyógyulásig, a műtéttől kezdve a kemoterápiáig. Nagyon akarta a felépülést, hitt benne, sikerült. Az élete azonban innentől kezdve fordulatot vett. Más lett fontos, mint addig.

– Sikeresen elvégeztem a főiskolát, majd egy közgazdászdiplomával a zsebemben elkezdtem építgetni a karrieremet kommunikációs területen – ecsetelte az utazó blogger. – Sok tekintetben vízválasztó volt az életemben a betegség, és az, amin keresztülmentem. Rájöttem, hogy szeretném látni az egész világot, és felfedezni annak láthatatlan részeit is.

Mesélt arról, hogy amióta az eszét tudja, mindig is szeretett utazni. Borsodi származású, legtovább Hernádnémetiben lakott családjával, és gyerekként folyton csavargott a faluban. Járta az erdőt és a folyópartot, gyűjtötte a mezei virágokat, amiket azután fülig érő mosollyal adott át édesanyjának. Azóta hosszú idő telt el, ám az utazás iránti szenvedélye nem csillapodott, sőt, csak nőtt.

– Amikor utazom, akkor érzem a legjobban, hogy élek – mondta. – Az utazás mellett tíz éve a búvárkodás is az életem szerves részét képezi, és ha tehetem, kombinálom a kettőt. Amikor víz alatt vagyok, egészen új távlatok és mélységek nyílnak meg előttem. Megszűnik minden: a tér és az idő is. A blogolás elsősorban személyes indíttatásból fakadt, ugyanis azt tapasztaltam, hogy az életkor előrehaladtával – és valószínűleg a betegségből fakadóan is – a szép emlékek, sajnos, gyorsan megkopnak. Főleg úgy, ha az ember folyamatosan keresi az új dolgokat. Ilyenkor óhatatlanul is felülíródnak és elfelejtődnek a régebbi élmények. Utazási élményeim megírásával szeretném megőrizni, elmenteni az emlékeimet, hogy ne csak képek maradjanak meg egy-egy kalandról, hanem azok az illatok, érzések és színek is, minden, amit az adott helyen átéltem. A közösségi oldalaimon, illetve a traveladdict.hu (utazás rabja) weboldalamon található bejegyzéseket és képeket nem egy sablonos utazónaplónak szánom, sokkal inkább érdekes történetek gyűjteményének. Az a célom, hogy amikor valaki – aki még nem járt ott – olvassa ezeket, akkor is úgy érezze, hogy részesévé válik a sztorinak, és velem együtt utazik.

Orsi hangsúlyozta, korábban barátainak mindig elmesélte, merre járt éppen a nagyvilágban. Amikor viszont már tizedszer ismételte más társaságban ugyanazt, jobbnak látta, ha olyan platformokra írja meg utazásait, melyeket mindenki elér.

– Minden eddigi utazásomat magam szerveztem. Volt, amikor barátokkal, máskor a családdal, a szüleimmel mentem, de többször egymagam keltem útra – mondta. – A világ 49 országában jártam, és több száz várost fedeztem fel eddigi utazásaim során. Vannak bakancslistás helyek, ahova nagyon szeretnék eljutni, például Peruba, a Galápagos-szigetekre és Kenyába. A természet áll a szívemhez a legközelebb.

A koronavírus-járvány időszaka azonban nem kedvez a külföldi utazásoknak. Orsit maga a járvány és a hatásai jobban bántják, mint az, hogy itthon kell maradnia. A hazai tájak felfedezése, bemutatása eddig is szerepelt a repertoárjában, most pedig olyan helyekre is eljut, ahol sohasem járt még. Többek között Békéscsabán, de Békés megyében sem. Szeles Idának köszönhető, hogy az utazó blogger Csabára jött.

– Több mint két éve követem a közösségi oldalain Orsi útjait, sokat beszélgettünk az interneten keresztül. Amikor pedig időnként hazajöttem Londonból – ahol már 15 éve dolgozom – többször találkoztunk Budapesten – ecsetelte Ida. – Most én is hosszabb időt töltök itthon, így meghívtam Orsit hozzánk, Csabára, és egy ötnapos túrát iktattunk be a programba. Békéscsabán végigjártuk a Harruckern-túrát Mácsai Sándorral, a Békéscsabai Hagyományőrző Kulturális Kör elnökével, elmentünk Gyulára, Szanazugba, Dobozra és Szarvasra is.

Orsi elmondta, Békés megyében nagyon sok érdekességet látott.

– Az embereknek általában a kolbász jut az eszükbe, ha Békéscsaba nevét hallják. Pedig a város környéke tele van szebbnél szebb látnivalókkal. Sokkal nagyobb figyelmet érdemelne ez a régió az ország turisztikai térképén – hangsúlyozta. – Amikor megérkeztem a városba, az első gondolatom az volt, hogy milyen sok itt a zöldterület, a bicikliút, és hogy mennyire élhető a város. A rákövetkező napokban ez az érzés csak erősödött bennem. Körbetekertem az Élővíz-csatorna mentén, ellátogattam a CsabaParkba, megcsodáltam az Óriások konyháját, majd pedig a belváros felé vettem az irányt. A városban a legnagyobb hatással az evangélikus és a katolikus templom volt rám – már csak a méretei miatt is –, míg a legkedvesebb emlékeket a szlovák tájház és a Meseház ébresztette bennem. Ez utóbbiban Schéner Mihály gyűjteménye valami egészen mesés, amit mindenkinek javaslok felkeresni.

Ha már Békéscsaba, természetesen a kolbász sem maradt el. A Csabai Kolbászklub szervezésében a világutazó részt vett egy kolbásztöltő programon, és megtanulta, mi az igazi csabai kolbász titka. Vidéki lányként örömmel látta, hogy mennyire nagy hangsúlyt fektetnek itt a hagyományok őrzésére és átadására.

– A következő úti célom Szarvas volt, ahol a Holt-Körös partján álló Bolza-kastély teljesen lenyűgözött – mesélte. – Bár a hófehér épület belülről nem látogatható, de a látvány miatt is megérte egy sétát tenni itt, és a lépcsősoráról nézni a vízben álló szökőkút és a víz csendes kettősét. Nagy természetkedvelő révén a mocsári ciprusok igazi különlegességnek számítottak Szarvason járva, csakúgy, mint a Mini Magyarország Makettpark, ahol örömmel fedeztem fel a látnivalók között egykori diákvárosom, Sárospatak­ várát is.

Orsi a Békés megyében töltött napok alatt ellátogatott Gyulára. Hazánk egyik legvirágosabb fürdővárosának nevezte, és a város sétálóutcáival azonnal belopta magát a szívébe.

– A Százéves Cukrászdával pedig a hasamba is – mondta nevetve. – Egy finom krémes és délutáni kávé után megnéztem az Almásy-kastélyt, majd pedig egy történelmi sétára indultam az Alföld egyetlen, épen megmaradt, gótikus téglavárában. Ha pedig már az Alföldnél tartunk, az egyik legkülönlegesebb látnivalóval az öt nap alatt Kondoros szolgált. A Csárda Múzeumban Rózsa Sándor ugyan már a lovát nem ugratja, de egy roppant érdekes kiállítás révén a betyárok világába kalauzolja el a látogatót.

A blogger szólt arról, Békés megye egyik legszebb látnivalójának, a szabadkígyósi Wenckheim-kastélynak a felkeresése, sajnos, kimaradt most, mert éppen felújítás alatt áll. Úgyhogy már csak emiatt is vissza kell látogatnia. Ellenben a grófi család kriptáját megnézte Dobozon.

– A fák ölelésében fekvő Wenckheim-kripta és Szent Kereszt-kápolna kettőse gyönyörű látvány, és alig írnak róla az útikönyvek – mondta. – Ha nincs Ida, valószínűleg ezt a csodahelyet magamtól nem kerestem volna fel.

Békési kalandozásaimat Pósteleken fejeztem be, ahol a parkerdő területén álló Széchenyi–Wenckheim-kastélyrom megtekintése után még elidőztem egy keveset a szépen gondozott és vízililiomokkal teli csónakázótó partján. És arra gondoltam, mennyire nem csak a kolbászról szól itt minden.

Orsi ezen túráinak történeteit és fotóit is hamarosan feltölti internetes oldalaira. És hogy külföldre mikor megy legközelebb? Kiemelte, hat utazást kellett lemondania a járvány miatt, de szerencsére anyagi veszteség kevés érte a lemondható szállások és átfoglalható repülőjegyek miatt. A közeljövőben a már említett Peru és Kenya helyett mostanában a szomszédos országok felkeresését célozza meg, illetve kevésé ismert hazai tájakat mutat be.

A blogger elmondta azt is, hogy világjáróként a legnagyobb élményt Borneó, Szudán, az Azori-szigetek jelentették számára. Természetesen az utazásokhoz elengedhetetlen a nyelvismeret, Orsi angolul és németül beszél, érti az olaszt, arab nyelvet pedig tanult.

– Akkor érzem igazán, hogy élek, amikor utazom – mesélte. – Élni pedig nagyon jó dolog. Erre kaptam egy második esélyt, amit nem hagytam és nem hagyok ki. Élem az álmaimat, és ha csak tehetem, utazom. Az élmények megosztásán túl külön öröm az, ha a történeteim által másokat is ösztönözni tudok egy-egy új hely felfedezésére virtuálisan vagy a valóságban is.