Öntözésfejlesztéseikkel időben megalapozták a jövőjüket Kiscsákón

Kiscsákó Felmenői örökségeként Dénes József magába szívta a gazdálkodás, a növénytermesztés szeretetét a kiscsákói tanyavilágban, ahol született és élt családjával. A hetvenes évektől traktorok, kombájnok vették körül. 1976-ban traktorüzem-vezető, majd műhelyfőnök lett és hamarosan javítási ágazatvezetőként dolgozott. 1993-ban a korábbi munkahelye, a szövetkezet kezdett szétesni. Ekkor került végleg vissza Kiscsákóra, ahol a helyiek megválasztották szövetkezeti elnöknek.

– A családi házban a kiscsákói tanyán élve, 19 éven át kétkezi munkával, szülei mellett sajátította el azt a tudást, ami kell a gazdálkodáshoz. 1971-ben került az Orosházi Új Élet Termelőszövetkezetbe. Akkor még nem a föld jelentette önnek a megélhetést?
– A Kiscsákói Törekvés MGTSZ akkoriban egyesült az orosházival. Gyakorlatilag elmondhatom, attól a pillanattól kezdve egy munkahelyen végzem máig a tennivalóimat. Én már kis srácként a Törekvésben kaptam munkát, cséplőgép mellett dolgozhattam, s amikor elvégeztem a középiskolát Hódmezővásárhelyen mezőgazdasági gépszerelőként, apám mellett kombájnosként dolgoztam az Új Életben. Szerelőnek vettek fel, s tettem a dolgomat 1976-ig. Ekkor előléptettek, traktorüzem-vezető lettem, majd a programos gépek javító műhelyének lettem az irányítója. 1992-ben nagy változások történtek, új irányt vett a gazdálkodás: 1993-ban holdig rendszerben dolgoztunk tovább. Kértek, mint kiscsákói, itt alakítsunk szövetkezetet. Akkor választottak meg a szövetkezet elnökének. És ekkor kezdtem szorosabban foglalkozni a földdel. A gépészet csak kiszolgálta a földművelést, voltak is kétségeim, hogy képes leszek-e a vezetőkkel szemben támasztott elvárásoknak megfelelni. De az új típusú szövetkezetben jó agronómus volt mellettem. Építettem a kapcsolatrendszeremet, csapatban dolgoztunk.

– Milyen volt az első néhány év?
– Gombkötő Lajos sokat segített, mint felügyelő-bizottsági elnök. A termelésben is egyre többet tanultam. Ekkorra tehető, hogy a NAK megalakulását követően megválasztottak a NAK Szántóföldi, növénytermesztési és beszállító-ipari osztályvezetőjének, kétszer négy évet töltöttem ott.

– Ebben a pörgő világban ön nagyon kiegyensúlyozott, higgadt vezető. Ezt a tulajdonságát mindig képes megőrizni?
– Béketűrő ember vagyok. Szeretem meghallgatni mások véleményét, nekem máig nagyon fontosak az élő emberi kapcsolatok. Szerettem a dolgozókkal családi, baráti kapcsolatban lenni. Induláskor voltunk harmincan is. Úgy válogattam meg a munkatársaimat, hogy képesek legyünk egymáshoz alkalmazkodni, barátságban dolgozni. Máig ilyen a munkakultúrám, nem keménykedek.

– Volt rossz döntése?
– Bizony, előfordult. De a szervezőképességemnek köszönhetően mindig kiköszörültem a csorbát. Ráadásul nem szeretek semmit feladni. Ha valamit elindítok, nem hagyom tönkremenni. Ez mindenre igaz.

– Élethosszig tartó tanulás ez?
– A gazdálkodókra is igaz, bizony. Amikor beléptünk a TESZÖV-be, ott rengeteg vezető kolléga segítette tapasztalataival az én munkámat is. Kialakult egy szakmai kapcsolat, ami szintén sokat adott, tudtam azokból profitálni. A fejlesztéseink kapcsán pedig ahogy mondani szokás: józan paraszti ésszel kigondoltam, hogyan tovább. Azt csináltam, s csinálom, ami előre visz.

– Ha már fejlesztések: aszály, energiaválság, az idei év kilátásai?
– Kegyetlen esztendő van mögöttünk. De! 2015-ben, amikor megjelent az első öntözésfejlesztési pályázat, azonnal léptem. Úgy éreztem, kihagyhatatlan lehetőség. Kiscsákó igazi Bermuda-háromszög Nagyszénás-Kondoros-Csorvás között. Elkerül bennünket az eső. A jövő útját az öntözésben láttam. Nyertünk forrást, 400 hektár, a területünk fele öntözött. Óriási segítség. Korábban cukorrépa termesztőkként kapott támogatásból is komoly fejlesztésekbe kezdtünk. Tárolókat építettünk (növény és gépi). A telephelyünk is modernizált, gépfejlesztéseinket az elmúlt évek bevételeiből finanszíroztuk. Jól felszerelt a cég. Abban bízom, az aszályos év után az új technika, technológia a kezünkben van, ezzel próbálunk túlélni. Az öntözött területeinkre olyan intenzív kultúrákat teszünk, amelyekkel komolyabb árbevételt érhetünk el (zöldborsó, csemegekukorica, hibridkukorica). A kertészeti kultúra felé a nyitottságom már adott, úgy érzem, a gabona nem elég. Kell valami, ami a távlati terveinkben megvalósítható. Pénz és kitartás szükséges hozzá.