Javában tart a szilvaszezon, Békés vármegye piacain is ott a sztárgyümölcs

Javában tart a szilvaszezon Békésben is. Bár az időjárás nem kedvezett a szilvatermesztésnek, a hűvös tavaszi időjárás néhány fajta esetében kedvezőtlenül befolyásolta a termékenyülést, a virágzáskori csapadékos időjárás pedig a monília fertőzés elleni védekezést nehezítette, így az idén közepesnél gyengébb termés várható. A gazdálkodók mintegy 40-50 ezer tonna közötti mennyiséget takaríthatnak be ebben az évben.

Prohászka Béla, Békés vármegyei mesterszakács, a Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetségének alelnöke elmondta, ha a szilvát nyersen fogyasztjuk, válasszuk az érettebb, édesebb darabokat. Lekvárnak, szilvapálinkához a puha és túlérett, magasabb cukortartalmú gyümölcsöket használjuk. Savanyúságnak, húsok mellé jobb az kevésbé érett szilva. A szilva hűtőben viszonylag sokáig eláll, kitűnően fagyasztható gyümölcs.

Az agrárkamaránál közölték, hazánk éghajlata szinte mindenhol megfelelő adottságokat teremt a szilva termesztésére. Fénykedvelő növény, jól tűri a hideget. Késő tavasszal virágzik, így a korai fagyok viszonylag ritkán ártanak neki. Ugyanakkor, mivel sekélyen gyökerezik, a tartós csapadékhiány megviseli. Szilvát a szélsőséges futóhomok és a szikes talajok kivételével mindenütt lehet termeszteni, így Békésben is, ahol kultikus gyümölcs.

– A termőterület nagysága az elmúlt években enyhén csökkent, a termelés ugyanakkor egyre inkább az intenzív, kézi szedésre alkalmas ültetvények irányába tolódik el – emelték ki a NAK-nál. – Az idei területalapú támogatási adatok szerint mintegy 5848 hektáron termesztenek itthon szilvát a gazdálkodók. A legnagyobb termesztőkörzet továbbra is Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében található, itt 1636 hektáron folyik a szilvatermesztés, a második helyen Bács-Kiskun vármegye szerepel, 1197 hektárral, de Pest vármegyében is jelentős szilvaültetvények találhatók, mintegy 956 hektáron foglalkoznak ezzel a gyümölccsel a gazdálkodók.

A Nemzeti Fajtajegyzékben 22 szilvafajta, 3 japán szilvafajta és 13 tájfajta szerepel. A fajták eltérnek méretben, színben (piros, lila, sárgás, zöldes, sötétkék), formában (kerek, tojásdad, gömbölyű, hosszúkás), magvaválóságban, lédússágban, aromában és az érési időben is. Alapvetően négy kategóriát különböztetünk meg. A házi szilva hosszúkás formájú, sötétkék színű, a gyümölcshús sárga, éretten a hús elválik a magtól. A ringlónak – amelyet I. Ferenc francia király feleségéről neveztek el – zöldessárga héja és zöldes, fehéres, édes gyümölcshúsa van. A kökényszilva termésén varrat található, színe kék vagy lilás, de előfordul piros és sárga változatban is. A mirabella kicsi, gömbalakú, sárga termés, édes gyümölcshús jellemzi.

Hazánkban legnagyobb arányban a nagyfokú ökológiai toleranciával rendelkező házi szilvához (Prunus domestica) tartozó fajtákat termesztjük. Az utóbbi időben legnagyobb arányban a Cacanska lepotica fajtát telepítették a gazdálkodók, de továbbra is népszerű a Stanley és a Besztercei klónok is. Ez utóbbi hagyományos termesztőkörzetekben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében még mindig elterjedt. Ültetvényeinkben megjelentek és vélhetően egyre nagyobb szerepet fognak játszani a sharka vírussal szemben ellenállóbb, nagy termőképességű, gyakran öntermékeny német, szerb, román szilvafajták is (például Jojo, Valjevka, Top-sorozat).

A sokféle hazai fajtának köszönhetően a szilva július közepétől októberig érik. A szilvacsúcs mostantól indul, amikor megkezdődik a szilva ipari feldolgozása is. A hazánkban termett szilva jelentős részét, mintegy 60 százalékát az ipar dolgozza fel, a lekvár és a felezett befőtt mellett a pálinka alapanyagául szolgáló gyümölcs.