Elképesztő balesetet élt túl a csabai nő, elárulta, mire gondolt az ütközés pillanatában

Tömösközi Kata másodszor született meg a szerencsétlenség napján. Úton volt édesanyjához, aki egész nap sütött-főzött, mert hosszú évek után először tölthettek volna együtt több napot, és hivatalos ügyeket is intézni akartak. 

– Élveztem, hogy kora délután indulhattam, nem voltam időhöz kötve, és a kedvenc, biztonságos autónkkal utazhattam – mesélte Kata. – Imádtam ezt az autót, hosszabb utakra csak ezzel mentem. Soha nem volt semmi baja, kevés kilométeres, hangtalanul ment a legrosszabb utakon is a nagy kerekeivel, amikért szintén odáig voltam. Igen, gyermekkoromban sem babáztam, inkább matchboxokkal játszottam. A párom, Attila autószerelő, és még le is szervizelte az autót előző nap, felkerültek rá a téli „papucsok”, és tökéletes műszaki állapotban indulhattam el vele. 

Kata egy kozmetikai és étrend-kiegészítő termékeket gyártó és forgalmazó céggel dolgozik együtt vállalkozóként. Munkaeszköze is volt az autó, azzal járta az országot, hogy tarthassa a személyes kapcsolatot csapatával.

– Szolnokra érve a Szent István-hídon előttem elég messzire lassított, majd megállt egy kamion. Utólag kiderült, hogy ez azért történt, mert szemből előzött valaki – ecsetelte. 

– Ezt nagyon időben észleltem, és biztonságosan sikerült megállnom a kamion mögött. Ebben a pillanatban még nem jött mögöttem senki, viszont, ha meg kell állni egy híd közepén, akkor az ember csak belenéz a visszapillantó tükörbe, hogy a mögötte haladó is biztonságosan meg tud-e állni a féklámpa ellenére. Na, itt már pár másodperc alatt történt minden. Nem volt fékcsikorgás, semmi. Úgy jött belém a figyelmetlen kamionos, hogy inkább becsuktam a szemem, és ráhajoltam a kormányra, mert eljutott a tudatomig, hogy számomra ennyi volt az élet. Ezt nem lehet túlélni. Az utolsó pár évem a legnagyobb boldogságban és szabadságban telt, amiről mindenki álmodik, és elfogadtam, hogy ha ennyi volt, akkor már ezért is megérte élni. Az autóban éppen annyi hely maradt, amennyi én voltam, teljesen beszorulva a roncsba, odapréselődve a műszerfalra. Az autónak egyetlen épp eleme nem maradt, teljes egészében az életét adta értem. 

Kata hangsúlyozta, a kamionos, aki fékezés nélkül a kocsijába csapódott, és ezáltal majdnem a halálát okozta, a mai napig nem kereste fel. 

– A helyszínen ott volt, de nem jött oda hozzám. Igazából nem értem. Elfogadom, de nem értem – mondta Kata. – Sokáig azt sem tudtam, kicsoda – csak hogy magyar rendszáma volt a járműnek –, kérelmet kellett írnom a rendőrségnek, hogy megkaphassam az adatait a kár biztosítási intézéséhez. Az én lelkem biztos nem nyugodott volna meg addig, amíg nem tudom, hogy az a szerencsétlen (szerencsés), másik védtelen, vétlen ember, aki elszenvedte, hogy egy kamion 38 tonnás össztömeggel fékezés nélkül belehajt, él-e és jól van-e. Sokan vagyunk azonban sokfélék, és tényleg hálás vagyok az őrangyalomnak és a tökéletes autónknak, hogy a következő hónapokat nem lélegeztetőgépen vagy a föld alatt töltöm, és még sok mindent megélhetek.

Kata a balesetet túlélte, de többféle sérülést szenvedett, köztük agyrázkódást, az üvegszilánkok szétvagdosták a kezeit, zúzódások voltak mindenhol a testén és a nyaka is megsérült, a mai napig nem jött helyre. Az élete megmaradt, de azt mondta, azt biztosan nem heverte volna ki, ha a munkájához használt gépek összetörnek, tönkremennek a kocsi csomagtartójában. Erre minden esély megvolt, hiszen összelapította az autót a kamion. Csodák csodájára a felbecsülhetetlen értékű – Nobel-díjas technológiát képviselő – eszközök sértetlenek maradtak. Kata előtt a baleset óta többször lepereg ez a halálközeli élmény, és azt sem tudja, hogyan integrálódik majd vissza a közlekedésbe. Egyelőre azonban még autót kell vennie, ehhez azonban szükséges, hogy a kárrendezés minél hamarabb megtörténjen, mert akkor tudja meg, mennyit költhet erre.