Népes madársereg élvezi az enyhe telet a Dél-Alföldön

A madarak között vannak olyan klasszikus vonulók, melyek az időjárástól függetlenül az év egy adott időszakában mindig útra kelnek, mint a fecskék és a gólyák. Vannak azonban időszakos vonuló fajok is, melyeket leginkább a táplálkozási lehetőségek megszűnése vagy beszűkülése (például a vastag hótakaró) ösztönöz arra, hogy más tájak felé mozduljanak – olvasható a Körös-Maros Nemzeti Park cikkében.

A Körös-Maros Nemzeti Parkban található Biharugrai-halastavaknál januárban megszokott, hogy a vadludak és vadrécék többezres tömegei tartózkodnak. Az viszont már szokatlan, – amit ezen a télen tapasztalnak a Nemzeti Park szakemberei – hogy több száz bíbic még mindig nem indult el délebbre, sőt a nagy pólingok egy csoportja valamint kis kárókatonák, nagy kócsagok és bölömbikák is vannak még a tavaknál.

A barna rétihéják közül néhány példány általában minden évben áttelel, de idén januárban rendkívül magas számban vannak jelen, legalább 15-20 példány. Nem mindennapi esemény a tél közepén, hogy a szakemberek búbos vöcsköt lássanak, de a napokban ez is előfordult. A nádasokból gyakran hallható a guvat visító hangja és a szárcsák pittyegése is.

Az enyhe tél hatása a Biharugrai-halastavaknál abban is megmutatkozik, hogy az északról érkező vadréce-tömegek elmaradnak és a klasszikus téli vendégként megjelenő récefajok (kontyos réce, kerceréce, hegyi réce) hiányoznak, vagy a szokottnál jóval kisebb példányszámban vannak jelen.

A darvak klasszikus vonulási állomásának számító Kardoskúti Fehértónál az év első napjaiban még legalább 3500 példány tartózkodott. Nemcsak az enyhe idő, hanem a bőséges táplálék is maradásra csábította őket. A környező szántóföldeken még mindig bőven találnak elhullott kukoricamagvakat. A tavon ismét van vízborítás, így az éjszakákat ott biztonságban tölthetik.

Az enyhülés hatására más vonuló fajok is a Fehér-tó környékén maradtak. Január elején még csaknem kétszáz bíbicet számoltak a Nemzeti Park munkatársai és 9 pajzsos cankót is láttak. Néhány hósármány és egy csapat sárgacsőrű kenderike is színesítette a képet. Előbbiek a tó sziki sóballás medrében, utóbbiak pedig a környező, leöregedett lucernaföldeken szedegették a magokat.

Népes a vadludak és a vadrécék tábora is a Fehér-tónál. A tőkés récék mellett sok más récefélét (például fütyülő és csörgő récét) is megfigyeltek a szakemberek. Ezen kívül láttak néhány vörösnyakú ludat és egy vörös ásóludat. Mivel a térségben egyre több a mezei pocok, így szép számban vannak jelen a ragadozó madarak: gatyás ölyvek, vörös vércsék, egerészölyvek és kékes rétihéják.

 Kékes rétihéja. fotó: shutterstock