2018.07.08. 15:20
Objektíven át szemléli az állatokat Vaszkó Zsolt
Vaszkó Zsolt egy mezőn ült a ködben, és mikor a pára felszállt, egy kétmázsás dámbikával találta magát szembe, amelyhez csatlakozott további négy társa. Kattintani vagy futni – ez a kérdés motoszkált a gyomaendrődi fotós, állatbolond fejében. Rendszeresen lesben áll, hogy hazánk vadjait a legkülönfélébb pozícióban lencsevégre kapja, de a nagyvárosok ódon és újkori építészeti remekeit, illetve a régi autókat is szívesen megörökíti.
Szárnyaló nyári ludak, koslató rókák, ürge, szárcsa, szarvas – ezek a fajok már mind szerepelnek Vaszkó Zsolt gyűjteményében, természetesen csak fotó formájában. A gyomaendrődi férfi kezdetben hobbiként kattintgatott, majd az állatok iránti érdeklődése és a fényképezés mesterségének szeretete arra ösztönözte, hogy kitanulja a szakmát.
Vaszkó Zsolt fotós pályafutása tízéves korában egy ajándékba kapott Pajtás géppel indult. Édesapjával lakótelepi lakásuk egyik helyiségében alakítottak ki sötétkamrát, hogy megláthassák tevékenységük végeredményét, ugyanis akkor még heteket kellett várni arra, hogy egy fotólaborban előhívják a képeket. Aztán később a család a Hármas-Köröstől pár száz méterre költözött, így a sötétkamra helyett az ártér és annak élővilágára terelődött Vaszkó Zsolt figyelme, oly annyira, hogy a fényképezés pár évre el is maradt.
A férfi később a fővárosba költözött, ahol egy díszállat-kereskedésben figyelhette tovább az állatok világát. Egy kevésbé forgalmas délután egyik vásárlójuk egy talált fényképezőgéppel tért be, amelyet pár ezer forintért megvásárolt. Újraéledt a fotózás iránti vágy, ezzel együtt a természetjárás is hiányozni kezdett Vaszkó Zsoltnak, ezért először szűkebb környezetében kezdett kattintgatni. A szappantartó nagyságú masina hirtelen kevésnek bizonyult, így egyre komolyabb felszerelést vásárolt az akkor még amatőr fotós, majd egy fotográfusképzésre is beiratkozott.
Vaszkó Zsolt azt mondja, a díszállat-kereskedésben eltöltött 16 év alatt egyértelműen az állatok javára billent a mérleg, ezért, valamint a gyermekkori élmények miatt is képes órák hosszat ülni a tűző napon, vagy kúszni-mászni a fűben, hogy olyan egyedi és megismételhetetlen pillanatokat megörökítsen, amely sokak számára szabad szemmel talán sosem válhat elérhetővé.
– Megismerkedtem vadászokkal, a segítségükkel számtalan csodát megörökíthettem. Ám, a kezdetekkor volt olyan is, hogy előzetes egyeztetés nélkül ültem ki egy lesbe, ahová a vadászok utánam jöttek és felszólítottak, hogy vagy azonnal távozom vagy elveszik a gépem. De azóta már például a budakeszi erdőgazdasággal remek a kapcsolatom, és számukra is rendszeresen fotózok, hiszen az állományfelmérés szempontjából ez nekik óriási segítség. Sajnos, volt olyan is, hogy az éveken át figyelemmel kísért alanyomat elejtették, ami valljuk be, megviselt – árulta el Vaszkó Zsolt.
Hozzátette, hazánk vadjainak megörökítése mellett Erdélybe készül, hogy medvéket vehessen szemügyre közelebbről, majd távolabbi céljai közt szerepel egy egzotikus szigetvilág madarainak tanulmányozása az objektíven keresztül.
A türelem fontos, de néha inkább menekülni kell
Vaszkó Zsolt elmondta, a dámbikákkal való szemezés vége az lett, hogy miután elkészült a kép, ráeszmélt, hogy ez bizony veszélyes helyzet, így gyorsan felfutott a közeli lesre. Mint mondta, a kicsinyeket terelő vaddisznócsaláddal való találkozásnál már nem volt kérdés, ott tudta, hogy azonnal el kell menekülnie, de azért tisztes távolból így is sikerült megörökítenie a kocát és kicsinyeit.
Egy gímbika „modellje” pedig három hónapon át minden reggel ugyanabban az időpontban sétált egy földúton, amelyről így számtalan, de ugyanakkor minden mozzanatában egyedi kép készülhetett.
