Hatvan évvel ezelőtt tört fel a gyulai termálforrás

Már 500 évvel ezelőtt, 1518-ban hideg vizes fürdő állt a gyulaiak rendelkezésére, sőt oklevél rendelkezett arról, hogy a plébános felel rendben tartásáért – írja a lapunkhoz eljuttatott szakmai anyagban a Lechner Tudásközpont. A fürdőkultúra a törökök idején virágzott fel: ekkor jelentek meg a meleg vizes fürdők. A XIX. század végére már gőzfürdő és több szabadtéri fürdő is felbukkant a városban.

A hűsölésre vágyókat 1930 augusztusától a Pfaff Ferenc és Schneider Mátyás tervei alapján készült, hatvanszor tizenkét méteres, homokos parttal szegélyezett Partfürdő várta, amit az Élővíz-csatorna medréből választottak le.

A gyógyfürdő létesítése nem csupán a két építész fantáziáját mozgatta meg, az Almásy család hatalmas birtokának kertjében képzelt el üdülőtelepet – a család vagyoni helyzetének orvoslására előbb a városnak kínálta eladásra a várat és a kastélyt, a parkot felparcelláztatták, 1942-ben pedig közbenjárásukkal alakult meg a Fürdő és Üdülő Részvénytársaság.

A pozitív geológiai vizsgálatok ellenére a munka nem a tervek szerint alakult: nem csupán az első és a második, hanem a harmadik és negyedik fúrási kísérlet is eredménytelenül zárult – nem kis mértékben a második világháború eseményei miatt. A kudarcok sem szegték azonban a gyulaiak kedvét. 1957-ben a Városi Tanács a lakosság bevonásával döntött: termál kutat kell fúrni, minden áron! Mivel a lelkesedés önmagában nem volt elegendő a költségek fedezésére, így a város 10, 20, 50 és 100 forintos fürdőépítési, más néven téglajegyeket bocsátott ki – amelyeket a projekt sikere esetén fürdőbelépőre lehetett váltani –, ezekből egyes források szerint 200 ezer, mások szerint több mint 350 ezer forint gyűlt össze. Nem csupán a gyógyfürdő létesítése volt napirenden, hanem a megyei kórház fűtésének korszerűsítése is, ehhez azonban minden korábbinál mélyebbre kellett fúrni. A mintegy 3 millió forintba kerülő művelet állami hozzájárulással vehette kezdetét 1958 májusában, a Ceglédi Mélyfúró Vállalat szakembereinek együttműködésével. 1958. szeptember 17-én megtalálták a forrást, a sárgás-barna színű, jellegzetes szagú termálvíz felbuggyanását üdvrivalgás fogadta. A kút talpmélysége 2004 méter, hozama 500 liter/perc volt. A 71 °C-os víz a nátrium-hidrogén-karbonátos gyógyvizek családjába tartozik, ezért kiválóan alkalmas különböző mozgásszervi, ideg- és bőrgyógyászati panaszok enyhítésére.

A gyógyvíz feltörésével párhuzamosan az anyagi források elapadtak, így a termálvizet egy ideig kénytelenek voltak a Körösbe vezetni. A fürdő 1959. május 1-jén nyitott meg, az első termálmedence – a Partfürdő medencéjének átalakításával – a sárgás-barnás gyógyvízzel töltve várta a vendégeit. A Várfürdőbe – ami nevét az egyik általános iskola diákjainak köszönheti – működésének első évében 80 ezer, míg másodikban már több mint 250 ezer jegyet váltottak.

Korszerűsítik a kutat

A termálkút egyébként ma is létezik, sőt a Gyulai Várfürdő Kft. éppen most tervezi annak felújítását, átalakítását. Kun Miklós, a cég ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta, a kút most kompresszoros üzemmódban működik, amit frekvenciaváltós, szivattyús rendszerűvé szeretnének átalakítani. Mindez egyszerre növelné a hozamát és nyújtaná meg az élettartamát. Az elképzelések szerint még az idén megtörténhet a fejlesztés.