Digitális lábnyom: később kellemetlen lehet a megosztott fotó

Szicsek Margit tanácsadó szakpszichológus, főiskolai docens elmondta, a két-, három-, négy- vagy ötéves gyermek még nem tudja felülbírálni szülője képfeltöltéssel kapcsolatos döntését. A beleszólás azonban fontos lenne számára, hiszen a digitális lábnyomot örökre magunk után hagyjuk. Amikor pedig nagyobb lesz, a róla készült, gondolkodás nélkül feltöltött fotók visszakeresése akár konfliktusokhoz is vezethet.

Mindezek mellett a szakpszichológus úgy véli, a legnagyobb gondot az jelenti, ha a szülő maga sem tudja megfelelően használni a közösségi oldalakat, és kiteszi kisgyermekét annak, hogy a számára aranyosnak, viccesnek gondolt, maszatos arcú vagy grimaszos fotót posztol róla, akkor később a kamaszodó utódját is kevesebb eséllyel tudja majd megtanítani arra: ne rakjon ki mindent az internetre.

Tehát nem adja meg az esélyét annak, hogy magánélete lehessen, ami már bőven túlmutat a pillanatnyi ötletből adódó képfeltöltésen és nagy felelősséggel, illetve következménnyel jár. A szülőnek ugyanis meg kell tanítania gyermekének, hogy a személyes határait az összes többi ember felé meg tudja húzni, ami egyfajta védelmet jelenthet számára.

Arról is beszélt, hogy általános- és középiskolás-korúak esetében a szülőknek kötelessége megkérdezni gyermeküket, hozzájárul-e a képfeltöltéshez. Amennyiben nem szeretné, azt mindenképpen tiszteletben kell tartani. Visszatérve az előzőekre, hozzátette, amennyiben a gyermek még kicsi, úgy a szüleiben kell kialakulnia annak a féknek, ami nem engedi meg a negatív következményeket hozható fotómegosztást.

A szakember elmondta, a közösségi oldalakon való posztolás nem csak a gyermekekkel kapcsolatban lehet problémás. Felnőtteknél szintén megfontolandó, hogy az aktuális élethelyzetükben mit tárnak a nyilvánosság elé. A pillanatnyi párkapcsolati nehézségek kiteregetése ugyanis akár nevetség tárgyává is válhat például akkor, amikor a vita másnapján, a békülést követően már ölelkezős képeket raknak ki a párok és ezek a hullámvölgyek, illetve azok megosztásai ismétlődnek. Hozzátette, utóbbi a gyermekekre is hatással van, hiszen azok osztálytársai, barátai is láthatják ezeket a posztokat, és gúnyolódhatnak velük.

Végül kifejtette, a lényeg az, hogy az embereket jobban meg kellene tanítani a belső fegyelem kialakítására, a kivárási és elengedési képesség fejlesztésére, mert ezeknek mostanság különösen hiányában vagyunk. Hangsúlyozta, hogy a digitális eszközöknek nagyon sok pozitív hozadéka van, de mindenkinek meg kellene tanulni kritikával használni azokat, a negatív következmények és a függőségek elkerülésének érdekében.

Joga van eldönteni

A rendőrség munkatársai dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi aktivista elemzésével szemléltették a téma fontosságát. Az aktivista elmondásából kiderült, hogy a rólunk készült fotó, videó, hangfelvétel a saját személyes adatunk, a magánéletünk része. ­Hétköznapi emberként jogunk van eldönteni, hogy ki mit tegyen rólunk közzé vagy hozzon nyilvánosságra. Hozzájárulhatunk, eltűrhetjük, de tiltakozhatunk is egy-egy megjelenés ellen, mert az a személyiségünk lenyomata, amit védelem illet meg.

Így kellene lennie ennek a gyerekek esetében is. Náluk a szülő az, akinek ezt a védelmet elsődlegesen biztosítania kell – ezért is nehéz, ha az édesanya vagy édesapa nem gondolja végig alaposan egy-egy megosztás következményeit, hatásait, vagy éppen fontosabbnak tartja a saját érdekét, mint a gyerek szükségleteit, jogait. Az utód pedig vagy nincs abban a helyzetben, hogy tiltakozzon, vagy senki nem gondolja, hogy ez az ő története is, miközben a következmények rá hullanak vissza.