Látássérült és vak gyermekek szüleit várta a Jókai színház

A fogyatékos emberek esélyegyenlőségnek megteremtését célzó kulturális programra érkezők kedden kora délután, az egyesület pályázati referense, Győrfi Gabriella körül gyülekeztek a Jókai színház előtt. A csapatot Komáromi Anett fogadta a teátrum részéről, majd miután röviden felvázolta, mi vár a jelenlévőkre, a színház nagytermébe, egész pontosan a színpad felé vették az irányt.

A porondra érve az idegenvezetői feladatokat ellátó Komáromi Anett sorra vette az Egyed Zoltán által tervezett díszlet elemeit. Pontos leírást adott a színpadi képről, így többek között a bútorokról, a tárgyakról, a pódium nagyságáról. A jellemzéssel párhuzamosan mindenkinek jutott ideje arra, hogy megtapogassa, közvetlen közelről tanulmányozza a helyszínen lévő kellékeket.

Az ismertetőt követően két jelmez is felkerült a színpadra: egy bundát és egy női ruhát mutatott be a színművésznő, valamint egy, a 19. században használt turnűrt (fardagály) is, melyet a hölgyek egykoron a hátsójuk hangsúlyozására használtak. Kiss Kata jelmezeit nagy érdeklődés fogadta, különösen az utóbbi szerzemény váltott ki nagy figyelmet.

A színpad megismerése után az előcsarnokba tért át a csoport, ahol a színművésznő elmondta, hogyan zajlik majd a narráció, majd körvonalazta a darab történetét, beleértve a főszereplők ruháját, a koreográfiákat és a felcsendülő zenéket is. Az összefoglalót követően mindenki elfoglalta a teremben a helyét, ki a páholyba, ki a nézőtérre szavazott.

– Ez az esemény a Szülősegítő foglalkozások Békés megyében élő kiskorú látássérültek szüleinek című projekt záróprogramja, melynek szakmai támogatója a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. (FSZK). Ennek részeként összesen hat alkalommal szerveztünk havi egyszer szülősegítő foglalkozást. Az egyesületünknek a kiskorúak hivatalosan nem tagjai, de igyekszünk őket is nyilvántartásba venni, és ha a szülők igénylik, akkor próbálunk számukra segítséget nyújtani – árulta el kérdésünkre Győrfi Gabriella. – A programok során megpróbáltunk közelebb kerülni a szülőkhöz, és arra kértük őket, mondják el, mi az, ami rossz nekik, milyen nehézségekkel küzdenek a mindennapokban. Csáky Erika mentálhigiéniás szakember pedig megpróbált a felmerülő kérdésekben segítséget nyújtani.

Sárközi Mária nagyszülőként vett rész a záróeseményen. Mint elmondta, az eddigi programokon nem volt jelen, de lánya beszámolt neki a találkozókról.

– Kevés olyan szülő él a környéken, akik súlyosan látássérült, vak gyermekeket nevelnek. S mivel az érintettek ritkán találkoznak, ezért ez a sorozat nagy segítséget nyújtott a tapasztalatszerzés terén, valamint hasznos is volt, hiszen a szülők megismerhették egymást – árulta el a nagyszülő, akinek 7 éves unokája születésétől kezdve vak. Majd hozzátette, azért jelent meg az eseményen, mert érdekelte, milyen lehet az unokájának megélni egy ilyen helyzetet.

Csaknem tíz éve az ügy szolgálatában

Komáromi Anett érdeklődésünkre elmondta, a teátrum 2011 óta fokozatosan felkarolja az akadályozottsággal élőket. A Békéscsabai Jókai Színház célja, hogy mindenki egyenlő esélyekkel látogathassa előadásaikat, s az, hogy a társadalom minden rétegében kialakuljon a fogyatékkal élő emberek iránti pozitív szemlélet és az elfogadás. A színművésznő tapasztalata alapján az érintettek nagyon szeretik a narrált előadásokat, sok pozitív visszajelzés érkezik a színházhoz.