2019.10.21. 14:16
A szívükben nincs határvonal, Erdélybe járnak jótékonykodni
Legfőképp Erdély magyarlakta településeit hivatott segíteni az Erdély Határok Nélkül Egyesület. A gyomaendrődi bázissal rendelkező, de országszerte élő tagok számos alkalommal jártak már a térségben, a szórványban élő, hátrányos helyzetű magyar embereken segíteni. Van, hogy élelmiszereket vagy tanszereket vittek magukkal, de előfordult már, hogy egy iskola tetőszerkezetét javították meg, mert a diákok nem győzték a vödröket pakolni a beázás helyére.
Az egyesület tagjai egy nagyobb alapítványt támogatva kezdtek először a jótékonysági munkába, aztán a tavalyi évben gondoltak egy nagyot, és saját egyesületet alapítottak. Tagjaik között van, aki Gyomaendrődről vagy éppen a Dunántúlról kel útra annak érdekében, hogy a mezőségi szórványtelepüléseken élők mindennapjait megkönnyítsék. Vargáné Farkas Ildikó, az egyesület elnöke elmondta, legutóbbi útjuk a Mezőségre vezetett, ahol három kicsiny faluban megbúvó szórványkollégiumot és -iskolát kerestek fel adományokkal szeptemberben.
– Kapcsolatban állunk az Ady István református lelkész által létrehozott alapítvánnyal is, amely a szórványtelepüléseken élő gyermekeknek kollégiumot hozott létre. Itt elsősorban magyar nyelven tanulhatnak a nehéz körülmények közül érkező diákok. Sok esetben a Szivárvány Ház biztosítja az egyetlen lehetőséget arra, hogy ezek a gyerekek rendszeresen étkezhessenek, fűtött szobában alhassanak, megtanulhassanak írni, olvasni, imádkozni.
Az egyik ilyen intézménybe, egy külföldi kötődésű tag jóvoltából, rengeteg iskolafelszerelési eszközt: iskolapadokat, székeket, szekrényeket, táblákat, de még kerékpárt is tudtak ajándékba vinni, ugyanis kiderült, amikor az egyik iskolát Svájcban bezárták, az ott használatos tanszereket szabadon elhozhatták. Így történhetett meg az is, hogy egy egész tanteremre elegendő iskolapaddal tették meg az utat. Ahová az adományok egy részét vittük Mezőbergenyébe, nagyon szerény körülményeket kell elképzelni, mintha a ‘60-as években járnánk – fogalmazott Vargáné Farkas Ildikó.
Magyarfülpösön pedig a kollégium tetőszerkezetét javították ki önkéntes alapon, mert az folyamatosan beázott.
– Olyan mértékű beázás volt, hogy amikor esett az eső, a pedagógusok a gyerekekkel együtt szaladgáltak, hogy hová tegyék a vödröt, annyi helyen csöpögött a víz. A férjem ács, tetőfedő, ezért tudtunk szakszerű segítséget nyújtani. Az anyagok nagy részét az intézmény beszerezte. Több taggal elmentünk, így ma már teljesen új zsindely van a tetőn – árulta el Vargáné Farkas Ildikó.
Arra a kérdésre, mindezt miért teszik, ekképpen válaszolt:
– Mi ezt így érezzük helyesnek és jónak. Elmehetnénk mi is nyaralni, mint ahogyan sokan, vagy költhetnénk haszontalan dolgokra a pénzt, de azt gondoljuk, mivel magyar testvéreink laknak ezeken a vidékeken, amennyire módunkban áll, kötelességünk őket segíteni. Úgy érzem, igaz, hogy átlépjük a térképen megrajzolt határvonalat, de a szívünkben nincsenek határok. Annyi sok emlék köti a magyar nemzetet Erdélyhez, ezeket az értékeket meg kell őrizni – hangsúlyozta Vargáné Farkas Ildikó.
Már készülnek a karácsonyra
Vargáné Farkas Ildikó elmondta, legközelebb decemberben utaznak ki, hogy még karácsony előtt át tudják adni az arra rászorulóknak az általuk összekészített ajándékcsomagokat. Ehhez többek között tartós élelmiszereket, tisztító- és tisztálkodási szereket, édességeket, játékokat gyűjtenek össze az ország több pontján, melyeket Mezőbergenyébe szállítanak és az ottani diakóniaházban készítik el és a helyi lelkész segítségével viszik el a nagycsaládosok vagy éppen a nyugdíjasok számára a csomagokat.
