2019.12.01. 15:27
Gyászolják plébánosukat, Ákos atyáért szól a harang
Fabisz Ákos katolikus plébános pénteken délután tragikus hirtelenséggel elhunyt, mint azt korábban megírtuk, kiesett a templomtoronyból. A Nagybánhegyesen és Magyarbánhegyesen szolgáló, sok településen helyettesítő és jól ismert atyára advent első vasárnapján szentmisén és a magyarbánhegyesiek községi adventi koszorúja mellett is emlékeztek. Ákos atya halálhíre megrázta a települések katolikus közösségeit. Szeretett családjának, barátainak, ismerőseinek az idei adventi időszak a feldolgozhatatlan mély gyásszal telik.
Fabisz Ákos plébánost sokan gyászolják /Fotó: BMH/
Miközben az ország az ünnepvárás lázában ég, s a legtöbben kihelyezik házaik ablakaira a frissen illatozó fenyőágakat és a sziporkázó díszeket, az elcsendesedés a dél-békési kis közösség, Magyarbánhegyes számára péntek óta más értelmet kapott. Gyászol a falu. Felekezeti hovatartozásuktól függetlenül megrendülten keresik az emberek a választ a megmagyarázhatatlanra. Olyan embert kell elgyászolniuk, aki sokéve a mindennapjaik részévé vált. Ákos atya – ahogy mindenki ismerte a magas, mosolygós, tettrekész, örökké ötletelő és a település javára, az emberekért sokat dolgozó plébánost –, nincs többé.
A tragédiából felocsúdni próbáló magyarbánhegyesiek úgy fogalmaztak: Ákos atya pótolhatatlan.
A falubeliek nem keresik a szavakat. Magukban idézik meg szeretett egyházi vezetőjük alakját, érces hangját, a találkozáskor tőle kapott biztató mosolyt. – Nincsenek szavak... – mondják könnyeikkel küszködve, elcsukló hangon.
Ő, aki úgy kísérte lelkipásztorként elhunyt szeretteiket utolsó útjára, mint senki más: mindenkihez személyes emlékek, élmények fűzték, mesélték a helyiek. Úgy prédikált zengő hangon, hogy abból mindenki meríthetett útravalót a templomból távozva.
A templom ajtaja mindig nyitva állt. E sorok írójával Ákos atya osztotta meg a miértre a választ: ha Isten háza nyitva van akár az átutazók, akár a helyben élők előtt, az az őszinte nyitottságot, a befogadást, a bizalmat közvetíti. S ahogy ő ezt gondolta, életét is így, ilyen nyitottan, el- és befogadó lélekkel élte.
Hírportálunk ott volt, amikor a parókia udvarát csinosítgatta, amikor járdát, garázst épített. Amikor a lelkészlak előtt az utcán mutatta szép virágait. Amikor a templom felújítását a kivitelezőkkel vállvetve követte. Remélte, a magyarbánhegyesi központ méltó építészeti látványosságává válik a katolikus templom és annak a környezete. Azzá vált. Ha kellett, a közmunkás asszonyok között csillantotta meg humorát avart gereblyézve a templomkertben. A nevetése messze elhallatszott... Ahogy annak a citerának a hangjai is, amin tanulni kezdett. Találkozásunkkor eljátszotta kedvenc nótáját...
A falubeliekhez télen, amikor lankadni látszott az otthonukból való kimozdulási kedv, Ákos atya maga kopogott be és házszentelésekkel erősítette kapcsolatát a bánhegyesiekkel – no, ezek után ugye, érthető, hogy amikor hírét vették, Fabisz Ákost az egyház elhelyezi....
– ... pár óra leforgása alatt sok száz aláírással kérést fogalmaztunk meg. A püspöknél meghallgatásra talált, Ákos atya, a mi nagyon tisztelt, kedvelt, szeretett plébánosunk itt is maradt és szolgált tovább – ezt már Sódarné Varga Gyöngyi polgármester mesélte, aki úgy fogalmazott, Fabisz Ákos pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Munkássága, lénye, emberszeretete, közösségre ható ereje, vidámsága, végtelenül hiányzik.
A vasárnapi adventi ünnepség helyett, déli 12 órakor az adventi gyertya meggyújtásakor, közös imádságot tartottak plébánosukért. Fabisz Ákost Magyarbánhegyes önkormányzatának képviselő-testülete saját halottjának tekinti. A harang érte szól.
Előzmény:
