Minden anya meggyógyul, a csabai Tóth Icó sem adta fel soha

Icótól műtétje előtt nagyobbik lánya, Jázmin megkérdezte: „Minden anyuka meggyógyul?” Mi mást mondhattam volna neki, hogy igen – emlékezett az édesanya. – De azt gondolom, nem térhetünk ki mindig a magyarázatok elől. Amikor Jázmin azt tudakolta, hogy mi lesz vele, ha én mégis elmegyek, akkor a kedvenc meséje segített. Azt mondtam, egy fényes csillag leszek, aki mindig őrá figyel, és odafent vár majd rá. Ez megnyugtatta, biztonságot adott neki.

Az anyuka úgynevezett Wertheim-műtéten, sugár- és kemoterápián esett át. A legnehezebb időkben is érezte a felé áradó szeretetet, a támogatást maga körül. Az erőt adott neki, egyszerűen nem adhatta fel. A betegsége után két évvel indította el a sorstársait segítő Mályvavirág Alapítványt. Tóth Icó a felépülése óta nem ismer lehetetlent.

– HR és szociális munka szakon végeztem a főiskolán, majd az egyetemen – mondta. – Mindig megvolt bennem az ambíció, hogy segítőként dolgozzak, és ott motoszkált bennem a vágy, hogy valami olyan dolgot tegyek másokért, amitől nekik jobb lesz az életük. Az egyetem után nem sokkal teherbe estem a nagylányommal, rá három évre a kicsivel, és ekkor derült ki, hogy baj van. Nagyműtét és utókezelések kellettek. Az állapotomtól függően váltották egymást a hullámvölgyek és hegyek, eleinte teljesen befelé fordultam. Amikor negatív MR-lelettel a kezemben fellélegeztem, már tudtam: új élet kezdődött. A férjemtől a szüleimig, a bátyámig sokan támogattak, lelkileg pedig segített az is, hogy írni kezdtem. Babanaplónak indult, végül a betegségem története lett, ami a kezdetektől terápiaként segítette a napjaimat. Az oldalak közé zártam a fájdalmamat, sokáig nem tudtam róla beszélni senkivel. A naplóból segítő könyv született Minden anyuka meggyógyul! címmel. Kendőzetlenül leírtam mindent, ami velem történt. Sokat gondolkoztam, hogy hol húzzam meg a határt. Ízlésesen kitárulkozó könyvet szerettem volna, tiszteletben tartva a többi sorstársam intim szféráját és persze a sajátomét is. De valakinek le kellett írnia, ki kellett mondania a valódi problémákat, amelyekkel szembesülünk.

A könyv megírása után Icó szeretett volna önkéntesként csatlakozni valamilyen méhnyakrák-megelőzési programhoz, de nem talált olyan szervezetet, amely kizárólag csak ezzel foglalkozna. Ezért neki kellett lépnie. Így jött létre 2013-ban a Mályvavirág Alapítvány.

– Célunk, hogy egyszer elmondhassuk, Magyarországon egyetlen nőt sem veszítünk el méhnyakrák miatt. Az alapítvány összekötő kapocs az orvosok, védőnők, a média, a gyógyulók, az egészséges női lakosság és a hatóság között – emelte ki az elnök. – Azon dolgozunk, hogy minél több ember jusson naprakész szakmai információhoz a méhnyakrák súlyosságáról és a megelőzés fontosságáról, és ez mozgósítsa őket a szűrésre, illetve a védőoltás alapos átgondolására. Az alapítvány támogatja a méhnyakrákos nők gyógyulását, és a megelőzés tudatosításán dolgozik. 2015-től a petefészekrákra, 2018-tól a méhtest-, szeméremtest- és hüvelyrákra is hangsúlyt fektet. Rehabilitációs programja segítséget nyújt a betegségen átesetteknek, hogy jelentősen javuljon életminőségük. Klubtalálkozói, online közössége lehetőséget biztosít a betegségből gyógyulóknak, hogy erőt meríthessenek egymás pozitív tapasztalataiból.

És hogy miért éppen Mályvavirág? Icó elmondta, ez egy szívós, erős, gyönyörű virág, olyan, amilyenek a nők. Ha meg is sérül egy szirmuk, megtesznek mindent, hogy újra kivirágozzanak.

– Akit megérint a halál szele, annak az élete 180 fokos fordulatot vesz, más az öröm és más a bánat azután – hangsúlyozta. – Úgy érezzük, hogy nincsenek korlátaink, nincs lehetetlen. Azért került a csuklómra a mályvavirág-tetoválás is, hogy ezt soha ne felejtsem el. Egy sokkal jobb élet kezdődött a betegségem óta, jobban élvezem és értékelem.

Magyarországról a Mályvavirág Alapítvány 2017-ben csatlakozott az ENGAGe csoporthoz, 2018-ban Tóth Icó meghívott tanácstag lett, a minap pedig társelnökké választották. A szervezetet mind a klinikai, mind a betegszervezeti oldalról egy-egy elnök vezeti.

– Csatlakozásunk óta láttam, hogy ez az európai szervezet hatalmas erővel bír. Olyan projekteket indít, amelyekben az országok nemcsak megosztják a tapasztalataikat, hanem megoldásokat is kidolgoznak, kézzelfogható eredményeket érnek el – fogalmazott.

Az alapítvány munkáját és eredményeit nemcsak az európai siker igazolja, hanem a Magyar Nőgyógyász Onkológusok Társasága (MNOT) elismerése is azzal, hogy a Mályvavirág Alapítványt és Tóth Icót a minap tiszteletbeli taggá választotta. Az elismerést dr. Novák Zoltán, a MNOT elnöke adta át. Nemrégiben pedig dr. Kásler Miklóstól, az emberi erőforrások miniszterétől és Novák Katalin államtitkártól megkapták az Esélyteremtési díjat, majd az év egészségfejlesztő civil szervezetévé választották őket.

– Megtiszteltetés mindez, még több erőt, lendületet ad ahhoz, hogy folytassuk a munkánkat a nőkért, családjaikért még erősebb szakmai támogatással, bázissal – emelte ki az alapítványi elnök. – Keményen dolgozni egy célért hittel, kitartással és a téma iránti szenvedéllyel lehet. Az ember megy előre, és bár sokszor azt érzi, hogy mindhiába, mert vannak nehézségek, vagy alkalmak, amikor feladná, egy motor mégis hajtja, és nem hagyja leállni. Hatalmas szerepe van ebben azoknak az embereknek, akik körülveszik, akik biztatják, támogatják, és visszajelzés kell minden folytatáshoz azoktól, akiknek segítünk. Csapat és család nélkül mindez nem megy.

Kaposvárról kerültek Békéscsabára

Icó elmondta, 1993-ban, augusztus 13-án, pénteken költöztek az egész családdal Kaposvárról Békéscsabára, mivel édesapját a Somogyi Hírlaptól a Népújsághoz helyezték át ügyvezető igazgatónak. Icó a Petőfi Utcai Általános Iskolában kezdte akkor a hetedik osztályt, utána az evangélikus gimnáziumban érettségizett. Verseket is írt, a Békéscsabai Irodalmi Estek egyikén is lehetősége nyílt bemutatni költeményeit. Békéscsabáról Budapestre került, itt ismerkedett meg egy Békés megyei fiúval, akivel jelenleg is egy párt alkotnak. 2008-ban Dunaharasztiba költöztek, ott építkeztek. 2007-ben született első lányuk, Jázmin, majd 2011-ben Inez.