A kommunizmus áldozatai előtt hajtottak fejet

Békéscsabán, a Szabadság téren tartott keddi megemlékezésen műsort adtak a BSZC Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakgimnázium és Kollégium tanulói. Elhangzott: a kommunista államok bűncselekményeket, emberiség és béke elleni bűntetteket követtek el, a kommunizmus áldozatainak száma 80-100 millióra tehető. Paláncz György, a Közgé igazgatója emlékeztetett: 73 éve, 1947. február 25-én koholt vádak alapján tartóztatták le és hurcolták el Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Ez nyílt szovjet beavatkozás volt a magyar belpolitikába, megmutatták, mire számíthatnak azok, hogy akik nem teljesítik a kommunisták kívánságait.

– Ezrek kerültek börtönbe, bitófára, kényszermunkatáborokba – folytatta Paláncz György. Mindegy volt, hogy nőről vagy férfiról, hogy idősről vagy fiatalról van szó, egyetlen szempont volt csak: ők mindannyian másként gondolkodtak. Többen életüket vesztették a fogságban. A volt Szovjetunió területén 200 ezer magyart temethettek el jeltelen sírokba, sokan testileg-lelkileg megnyomorítva tértek haza.

Kiemelte, rengeteg család életét is tönkretették azzal, hogy eltűntek apák, anyák, gyermekek.

– Emlékeztetni kell a fiatalokat és mindenkit azokra a borzalmakra, amiket a kommunisták elkövettek; az áldozatokra, akiket üldöztek és megaláztak; hogy hasonló soha többé ne fordulhasson elő – zárta gondolatait Paláncz György.

Gyulán, a Dr. Erdődi Lajos-emlékoszlopnál tisztelegtek az áldozatok előtt. Dr. Ökrös István önkormányzati képviselő elmondta, felfoghatatlanul sok ember előtt hajtottunk fejet az emléknapon.

– Emlékezünk a Gulág lágereiben elpusztult foglyokra, az ÁVH börtöneiben megkínzott emberekre, az ’56-os forradalom mártírjaira és mindazokra, akiknek a tulajdonát, a méltó élet esélyét vette el egy olyan politikai rendszer, amely magát a világok legjobbikának hirdette – ecsetelte. – S ne csak Magyarországra gondoljuk, pontosan nem is tudjuk, hány áldozata volt a kommunista rendszernek a Szovjetunióban, a Távol-Keleten és szerte a világban.

Felidézte Kovács Béla és a gyulai dr. Erdődi Lajos emlékét. Utóbbi személyiség a „szegények ügyvédjeként” nagy tekintélyre tett szert. Később a helyi kommunista párt arcává kívánták tenni, ő viszont nem volt hajlandó szovjet mintájú moszkovita rendszert szolgálni, ezért az egész életét tönkretették.

Békésen, a Széchenyi téri Forradalmi Emlékműnél Kálmán Tibor polgármester mondott megemlékező beszédet. Kiemelte: Magyarországot a kommunizmus két hullámban mérgezte meg, először a tanácsköztársaság időszakában, amikor az első világháború borzalmaitól és a kibontakozó gazdasági világválság fenyegetésétől megrémült, megzavarodott tömegek körében nyitott fülekre talált a kommunista propaganda, másodszor pedig a második nagy világégés után. A településvezető kifejtette: ekkor a szovjetek által kinevelt hazai kommunisták az egypárti diktatúra kiépítését, a pártállami rendszer létrehozását, a magántulajdon felszámolását, a magyar hagyományok, tradicionális erkölcsi normák eltörlését tűzték zászlajukra.

– Mindezek megvalósítására eszközként az intézményesített terror bevezetését választották, mely letartóztatásokat, bebörtönzéseket, kínzásokat, vallatásokat, koncepciós perek és internálások egész sorát vonta maga után – folytatta a gondolatot. – Mindennapossá vált a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság érzése. A proletáruralom hamis biztonságot hazudó legitimitását az önkény és az ÁVH biztosította.

Mezőkovácsházán Albertus László helytörténész, alpolgármester elevenítette fel a korszak történéseit a katolikus templom előtti téren.

– Kelet-, Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban elhunyt és kivégzett áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak – fogalmazott, majd felidézte Marycz Győző plébános, Nagy Tibor káplán, Drégelyi Béla tanító alakját. Hozzátette: Kovalcsik Pál volt az a fiatalember, aki belehalt sérüléseibe, a többiek esztendőket töltöttek fogságban bírósági ítélet nélkül. Mezőkovácsházán őket többé nem látták. A helyiek nem az országos politikába akartak beavatkozni, csak nem akarták, hogy elvigyék a papjukat.