Százötven esztendeje született a kiváló gyulai fényképész

Székely Aladár ősei (a Bleyer família) a korán asszimilálódó zsidó családok közé tartoztak – olvasható a művész nevét viselő Székely Aladár Fotóklub oldalán. A 1870. március 5-én született későbbi alkotó édesapja fontosnak tartotta a gyerekek taníttatását, valamennyien a gyulai izraelita iskolában kezdték meg tanulmányaikat. Fivérei jól tanultak, később jogi diplomát szereztek, azonban Aladár nem tartozott a jó tanulók közé, még évet is ismételt.

Nem volt jó tanuló, iparosszakmát választott

A fotóklub által összeállított életrajzból kiderül, hogy rosszabb jegyei és kevésbé erős fizikuma miatt az iparos­szakmát választotta, Szilágyi József szoba- és címerfestőhöz állt be tanulónak. Mestere vette észre, hogy tanítványa milyen szépen rajzol, és mivel Szilágyi értett a fényképezéshez is, megtanította annak alapjaira a fiatalembert.

Székely Aladár később Kolozsvárra ment, ahol a híres Dunky fivéreknél dolgozott. Előbb fotósegéd volt, majd mivel látták, hogy milyen kiváló rajztehetséggel rendelkezik, a restaurálás lett a feladata. Három év múlva a testvérek beajánlották Mai Manó budapesti műtermébe, majd később Mertens Edénél dolgozott retusőrként. A Bleyer családban édesanyjának, Rosenberg Leonórának testvére, Rosenberg Fülöp gyermekei közül is többen választották a fényképészetet.

Székely Aladár 1893-ban visszatért Gyulára, és a mai Béke sugárúton, a volt Komló szállodával szemben megnyitotta első önálló műtermét. Segédjének, unokatestvérét, Rónai Dénest nyerte meg. Az üzlet kezdetben jól ment, ám később fokozatosan kiszorította a konkurencia. Ezért 1897-ben úgy döntött, hogy a közeli, dinamikusan fejlődő mezővárosba, Orosházára teszi át székhelyét. Az itteni üzleti sikerein felbátorodva elhatározta, hogy Budapesten is szerencsét próbál.

A szellemi élet java fordult meg nála

1899-ben nyitotta meg pesti üzletét a VIII. kerületi Mária Terézia téren, amelyet egészen 1920-ig üzemeltetett. Az üzlet beindulása után nyugat-európai tanulmányúton gyarapította tudását. A századfordulón valóságos „fényképezkedési láz” uralkodott el a fővárosban, ami anyagi megerősödést hozott neki, mindeközben szakmai elismertsége is folyamatosan nőtt.

Az 1910-es év nagy áttörést jelentett, a Váci utca közepén újabb műtermet nyitott, amely minden szükséges kényelemmel és korszerű felszereléssel várta a fényképezkedni vágyókat. Műtermében megfordult a magyar szellemi élet legjava, írók, költők, festőművészek – olvasható a fotóklub honlapján. Magánéletében is fontos dátum volt az 1910-es év, felesége – Spiller Irén – megszülte László fiukat.

Az 1920-as években már a felső tízezer egyik kedvelt fotográfusa, díszmagyarba öltözött képviselők, főúri családok keresik fel műtermét. Olyan illusztris személyek készíttettek vele portrét, mint gróf Széchenyi Károly, József Ferenc főherceg és Zsófia főhercegnő, Horthy Miklós. 1926-ban a Magyar Fényképészek Országos Szövetsége tiszteletbeli elnökévé választotta.

Gyakran betegeskedett, köszvény és szívasztma gyötörte. 1930 körül állapota súlyosabbra fordult, ekkor felhagyott a munkával, és műterme vezetését fia vette át. 1934-ben elvállalta a Magyar Fotográfia szerkesztését, melyet 1938-ig végzett. 1940. szep­tember 27-én hunyt el.

Különleges műterem, barátság Adyval

Váci utcai műterme – a korabeli elbeszélések alapján – üvegtetős helyiség volt, egyik fala a terasz felé szintén üvegből készült. Állandó mesterséges világítás nem volt, a sötétebb részek derítésére fehér vászonnal bevont reflektorokat használtak. A nagy méretű háttér egyik oldala sötétbarna, másik oldala krémszínű volt. A műterem padlóját linóleum borította, a falak pasztell-lila színűre voltak festve. A felvételekhez 18-szor 24 centis üvegnegatívokat használtak, amelyeket aztán napfénypapírra nagyítottak.

„Pillanatok alatt meglátta modelljében a jellegzetest, gyorsan beállította, mielőtt az még kifáradt volna. Sok gondot fordított a kezek szép elhelyezésére. Megfigyelte a kéz formáját, az ujjakat, de számára mégis az arc volt a lényeges. Az erőltetett beállításokat és a túl ellentétes megvilágítást kerülte. Képei sosem voltak túlzsúfoltak, bútorokkal vagy dekorációval, drapériákat sem alkalmazott a kép hátteréül.”

Székely Aladár egyedülálló vállalkozása volt az Írók és művészek című album megjelentetése. Németországi tanulmányútjáról származott az ötlet, hogy megörökítse a kor neves személyiségeit, és a képeket albumba rendezze. A saját költségén, rengeteg munkával elkészített kiadás 1915-ben jelent meg, előszavát Ady és Ignotus írta.

Pályájának meghatározó eseménye volt Ady Endrével való találkozása. A fiatal költő 1907-ben kereste fel a fényképészt, hogy szerelmével, Lédával együtt egy közös portrét készíttessen. Székely és Ady barátsága 1908-ban kezdődött, ez volt a fényképész első sikeres kiállítási éve, és ebben az esztendőben jelent meg a Nyugat című folyóirat is. Ekkor készült Ady legismertebb, könyöklős portréja, amely bekerült a Nyugatba, valamint az Írók és művészek című albumba is.

Székely Aladár szinte bálványozta a költőt, a felvételekért soha nem fogadott el pénzt. Végigkövette barátja életét, megismerkedett annak minden fontos szereplőjével, és megörökítette családtagjait, barátait. Ady 1919 januárjában bekövetkezett halála rendkívül megviselte a fotóművészt, és visszavonult műterme csendjébe, kevesebbet szerepelt, és kiállításokra sem küldte képeit. A költőt ábrázoló felvételekből összeállított egy albumot, amely Móricz Zsigmond előszavával jelent meg. A háború alatt műtermét bombatalálat érte, legtöbb negatívja megsemmisült. Fia, Székely László a háború hősi halottja, 1943-ban esett el Voronyezsnél.

Gyulán méltó módon őrzik az emlékét

Az utókor méltó módon emlékezik róla. Szülővárosában, Gyulán utcát neveztek el róla. A Székely Aladár utca elején őrzi emlékét mellszobra, amely Varga Géza alkotása, és 1986-ban leplezték le. Az említett fotóklub 1984-es megalakulása óta viseli Székely Aladár nevét. 2010-ben a fotóklub közreműködésével egy járdaszintbe süllyesztett emléktáblát helyeztek el a fotóművész egykori műtermének közelében, a Béke sugárúton. A fotóklub nemrég kiállítással is tisztelgett születésének 150. évfordulója alkalmából az emléke előtt.