Békési brigád nyírja az ország birkanyájait

Burai Attila kisgyermekként tanult bele a szakmába először nagyszülei, majd keresztapja irányítása alatt. Így ma már mintegy 40 évnyi tapasztalattal a tarsolyában az ország minden szegletébe hívják a szakembert és csapatát, amely a legtöbb területen próbál helytállni. Több szempontból sem könnyű a feladat, éppen ezért új megkeresésnek már nem tudnak eleget tenni.

– Csak az elmúlt napokban 22 hívás érkezett, de már csak a régi megrendelőket tudjuk kiszolgálni – árulta el Burai Attila brigádvezető.

Úgy látja, a birkanyírás, mint szakma, kihalófélben van. Egyre több kollektíva szűnik meg, a munkájuk iránti kereslet ezzel párhuzamosan növekszik. A fiatalok közül már csak nagyon kevesen tanulnak be. Burai Attila úgy véli, pár éven belül már nem lesznek hozzájuk hasonló 8-10 fős brigádok. Ennek okai közt szerepel, hogy a többség a fix helyen végzett, egész évre szóló munkát választja a vándorélettel járó megpróbáltatások helyett. Emellett a gyapjú árának ingadozása is kihatással van munkájukra.

– Erre mondják azt, hogy igazi cigányélet, hiszen egy-két nap múlva mindig továbbállunk. Egynémely helyen pedig még az 50-es évekbeli körülményekkel találkozunk, amely szintén nem teszi vonzóvá a tevékenységet – fogalmazott Burai Attila.

A legügyesebb nyírók akár 150 birkát is megszabadítanak a gyapjuktól egy nap alatt, de általánosságban 80-100 között mozog ez a szám. Nem a gyorsaság a legfőbb szempont, hiszen az állatok számtalan esetben rugdalnak, védekeznek, így arra is ügyelni kell, nehogy megsértsék magukat. Na és persze a bégetőkkel is óvatosan kell bánni, hiszen fajtától függően akár 200 ezer forintba is kerülhet egy-egy példány.

Burai Attila azt mondja, számottevő munkában szerzett jártasságot, de a birkanyírást az egyik legnehezebb fizikai kihívásnak tartja.

– A nyíró szinte egész nap fejjel lefelé van, kezében a másfél kilós géppel. Régebben a szentesi asszonyok nagyon sokáig asztalról nyírtak. Azonban az körülményesebb, mert a nyírón kívül plusz három embert lefoglal, akik többek között kiviszik, felteszik az asztalra és lefogják a birkát. Nálunk meg általánosságban két fogó hordja a nyíróknak az állatokat – magyarázza a férfi.

Ezt a kemény munkát nem ritkán nők végzik. Ma már nem gyakori, de egykor a tízfős csapat fele hölgyekből állt. Egy őshonos cigájáról két-három kilogramm gyapjút lehet eltávolítani, míg a merinói akár nyolc kilogramm bundától is megválik. Szinte a legtöbb állományban találhatók racka juhok is, melyek tovább nehezítik a feladatot. Ugyanis ezen állatok fél méter hosszú, csavart szarva több sérülést is okozhat, de Burai Attiláéknál – le is kopogta – még nem fordult elő emiatt komplikáció.

Orosz gépekkel dolgoznak

Burai Attila brigádjában mindenki rokon, a többségüket ő tanította be. Van köztük nyíró, fogó és gyapjúszedő is. A csapat népszerűsége abban is rejlik, hogy másokkal ellentétben, ők több száz juhból álló nyáj nyírását is elvállalják. A minap például 861 birkát nyírtak meg egyetlen helyen. A szakember elmondta, legfőképp orosz típusú gépekkel dolgoznak, amelyhez egy vágófejért mintegy 80 ezer forintot kérnek. Nehézség, hogy ezeket a jól bevált eszközöket már nem igazán lehet beszerezni.

Helyettük angol gyártmányokat dobtak piacra, ám ezek ára lényegesen drágább. Itt egy cserélhető vágófej akár 350 ezer forintba is kerülhet. Ez jelentősen megterhelheti a kiadásokat, ha menet közben elromlik, de általában négy évnél tovább nem bírják a terhelést. De az is előfordul, hogy egy szezon alatt négyszer-ötször is szükséges újítani az eszközöket.