A zsidóság elhurcolására emlékeztek Gyulán

Azért jövünk össze minden évben, hogy közösen megrendüljünk – fogalmazott beszédében Radnóti Zoltán. – Amikor itt állunk a temetőben látott nevek előtt, eszünkbe jut saját múltunk, a város, az ország, a Gyulán élő, álmodó, építő, szerető zsidó emberek múltja. A furcsa múlt, amely sosem fejeződött be, hanem mi fejezzük be évről évre.

A főrabbi hangsúlyozta, bárhonnan származunk is, a zsidó nép sorsa és történelme mindannyiunk történelme. Mint elmondta, a zsidókat nem egyik pillanatról a másikra hurcolták el, hanem hosszú évtizedek közbeszéde, törvényei vezettek ahhoz, hogy a vagonok elindultak Auschwitz felé. Radnóti Zoltán felidézte a zsidók elhurcolásának tragikus történetét, a gyulai gettó felállítását, majd azt, ahogy június 16-án átszállították a gyulai zsidó polgárokat a békéscsabai gyűjtőtáborba. A szerelvények hetvenhat évvel ezelőtt indultak el, a városból elhurcolt emberek június 29-én kerültek Mengele elé, aki döntött életről és halálról.

– Az elhurcoltak szeretetükkel, odaadásukkal, alázatukkal, magyarságukkal, zsidóságukkal példát jelentenek számunkra és a város számára – tette hozzá. – Ők viszik előttünk a lámpást, hogy soha ne tévedjünk el a történelemben. Ha lesz bizalom, lesz tudás és lesz odafigyelés, soha nem fog hasonló tragédia megismétlődni sem az ország, sem a zsidóság, sem bármely népcsoport életében.

Pápai Attila emlékbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy ahol csak pusztított a holokauszt szörnyűsége, ott mindenütt a történelem szégyenévé vált.

– Néhány ellene a szavát felemelő igaz embert leszámítva, akik gyakran maguk is áldozatokká váltak, mindenki némán tűrte, hogy faji alapon megkülönböztessék, gettósítsák, vagyonát elkobozzák, majd gyilkos szándékkal elhurcolják, azt, aki addig a mindig friss áruval szolgáló kedves szatócs, az utcai közvilágítást kijáró gyártulajdonos vagy a búzát feldolgozó molnárfiú volt. S még folytathatnánk a sort – fogalmazott.– A huszadik század egyik legsötétebb időszakában az emberi feszültség gyilkos kitörése városunkat is elérte. Gyuláról közel félezer embert hurcoltak el a helyi gettókba, majd a munkatáborokba.

Nyomatékosította, a város nem feledi zsidó polgárait, akik munkájukkal, szorgalmukkal kivették részüket a település felvirágoztatásából. Ennek kapcsán példaként említette a tavaly felújított izraelita temetőt.

– A sírokon és az emlékművön elhelyezett kőhalom is mutatja, nem feledjük őket, és mindez emlékeztet minket, gyermekeinket, unokáinkat arra, hogy soha többet nem szabad hasonlónak történnie – húzta alá.

Az önkormányzat és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége közös rendezvényén részt vett dr. Kovács József országgyűlési képviselő és dr. Görgényi Ernő polgármester is. A megemlékezésen közreműködött Beszterczey Attila színművész és a Gyulai Vonósnégyes.

Feladat és remény a gyászban

Heisler András, a MAZSIHISZ elnökének üzenetét Varga Zoltán ismertette. Az elnök kiemelte: ami 1944 tavaszán, kora nyarán szerte Magyarországon, így Gyulán is megtörtént, arra azóta sincsenek szavak.

Kitért arra, hogy a gyulai önkormányzat vezetése gondozza a helyi zsidó emlékeket. Előbb az izraelita temető, idén pedig az első világháborús zsidó katonasírok újultak meg. Reményét fejezte ki, hogy egyszer a város központjában, a ma zeneiskolaként működő egykori zsinagóga mellett emlékközpont fogja bemutatni a helyi zsidóság történetét. – Ha a Teremtő is úgy akarja, ezen a nagy léptékű projekten közösen dolgozhatunk a gyulai önkormányzattal. Van tehát remény és van feladat a gyászunk közepette, hogy a várost építő és szépítő, a fejlődéséhez hozzájáruló zsidóság emléke ne múljon el nyomtalanul. Tegyünk érte, mert csak így gyógyulhatnak a sebek! – hangsúlyozta.