Érdekességeket kínál a volt szivattyútelep Mezőberényben

A Hosszúfok I. számú gőzüzemű szivattyútelepet még 1898-ban hozták létre a Kettős-Körös jobb oldalán keletkezett belvizek beemelésére. A létesítmény ma már nem üzemel, ott a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kövízig) vízügyi múzeumot hozott létre, amely a 19. századi legendás vízépítő mérnök, Bodoki Károly nevét viseli.

Aszfaltozott úton, mégis vadregényes, városi szemmel meghökkentően nyugodt tájon jutottunk el a múzeumhoz, ahol Hegedűs András gátőr, a létesítmény vezetője fogadott és kalauzolt végig minket a különleges épületen.

Ahogy azt már előzetesen olvashattuk, a telepet az időszak akkori legkorszerűbb technikájával szerelték fel, így többek között beépített, falazott gőzkazán magas téglakéménnyel, a szivattyút pedig egy nagy teljesítményű gőzgép hajtotta. A gőzszivattyú a 60-as évekig üzembiztosan működött és használatban volt. A 70-es évek árvizei újabb és korszerűbb szivattyútelepek létesítését indokolták, az új beruházások mellett ekkor a Vízügyi Igazgatóság vezetése úgy határozott, hogy a még fellelhető gépeket, eszközöket összegyűjtik, és a Hosszúfoki szivattyútelepen kiállítják.

Az épületen belül több helyiségben láthatók a fennmaradt eszközök, dokumentumok, térképek, fotók. Az udvaron pedig megtekinthetők a folyamszabályozáshoz használt eszközök, nagyobb vízgépészeti szerkezetek és vízügyi gépek. Az 1898-ban gyártott gőzszivattyú-gőzkazán együttest 2012-ben védetté nyilvánították. Az akkor megalkotott gép kitűnő minőségben készült el, elméletileg legalábbis még ma is üzemképesen áll egykori beépítési helyén.

Hegedűs András elmondta, a múzeumban minden tárgynak története van, mind kötődik a folyók mellett végzett munkához, a védekezéshez.

Láthattuk egyebek mellett a kubikosok által a gátak építésénél használt mindennapi felszereléseket, a cserépedénytől a mángorlóig. Felbukkannak azok a korabeli lámpák, amelyeket a vízőri szolgálat tagjai használtak éjszaka, sötét estéken, hajnalokon. Ott vannak a gátépítéséhez szükséges szintező műszerek is, illetve azok a tárgyak, amelyet a vízügyi igazgatóság területén lévő gátőrházaktól gyűjtöttek össze. Egészen különleges látványt nyújt a már említett kétdugattyús gőzgép.

A hely értékét csak növeli, hogy a szivattyútelepek működését biztosító gőzgépek, valamint az épület évszázados változását, fejlődését szemléltető egységek vannak itt jelen. A muzeális szivattyútelep ipartörténeti értékének elismerése az Épületgépészeti Múzeum Védelmi Plakettje is, melyet 2012-ben kapott meg, a Hosszúfok II. és III. teleppel együtt.

Több fejlesztést hajtottak végre

A múzeum tetőjavítása és alászigetelése után idén tavasszal a vakolat és a díszítőelemek helyreállítását, majd a falak külső festését is elvégezték. A homlokzati színeket a korabeli képek és a rendelkezésre álló információk alapján határozták meg. Az acélszerkezetű ablakokat felújították, a törött üvegeket szintén kicserélték. A múzeum belső terében a régi tároló­vitrineket is újraüvegezték.

A múzeum kiállítási tereiben a Körös-vidék vízügyi múltját bemutató tablók, vízgazdálkodással kapcsolatos műszerek gyűjteménye található. Az épületben a falazott gőzkazán és az eredetileg felszerelt gépészeti egységek ma is a beépítés helyén láthatók. A szivattyútelep udvarán elődeink által alkalmazott vízgépészeti berendezések előzetes bejelentkezés után tekinthetők meg.