Pappal szállt vitába Petőfi Sándor

A poéta útjai hátterében többnyire az állt, hogy Petőfi Mezőberényben élő unokatestvérét, Orlai Petrics Soma festőművészt kereste fel a közeli településen. Ők ketten egyébként nemcsak rokonok, hanem jó barátok is voltak, és többször megfordultak az akkori megyeszékhelyen, Gyulán.

Több forrás is említést tesz Petőfi egyéni és társas látogatásairól, így például azt is megtudhatjuk, hogy 1842-ben még diákként járt a városban, utazásának fő célja pedig a középkori téglavár megtekintése volt: „Berándultunk a megye székhelyére, Gyulára is, hol őt Sziget ostroma idején a török ellen Kerecsényi László által gyáván védett vár romjai nagyon érdekelték.” – írja Orlai visszaemlékezésében.

Ahogy az írásokból kiderül, a költő gyulai itt-tartózkodásai közül mégis az egyik utolsó vált emlékezetessé. A történet előzményeiről tudni kell, hogy Petőfi 1849 júliusában Erdélybe utazott, hogy csatlakozzon Bem József tábornok seregéhez. Útközben az említett unokatestvérénél szállt meg rövidebb időre, eközben pedig több alkalommal tiszteletét tette Gyulán. Ezekben a napokban mindig felkereste a városban élő barátját, Szakál Lajos írót. Sőt, 1849. július

10–11-én egy éjszakára meg is szállt annak Jókai utcai házában. Szakál Lajos a ház bérlője volt, eredetileg Sztojanovits Szilárd állatkereskedő volt a tulajdonos, aki 1864-ben Ladics Lászlónak adta el az épületet. Az öt generáción keresztül Ladics-kézben lévő kisnemesi családi ház jelenleg kiállítóhelyként működik.

Petőfi másnap a vármegyei védbizottmány ülésén vett részt, ahová őt is meghívták. A kutatások fényt derítettek arra, hogy a vármegyeházán elmondott politikai beszéde az utolsó lehetett életében. Ez a beszéd pedig óriási port kavart a város közvéleményében. Nemzeti poétánk rendkívül heves vérmérsékletű, olykor nehéz természetű férfiú volt. Bárhol is járt az országban, kendőzetlen véleményalkotása miatt gyakran érték támadások, és nem egyszer vált a közbeszéd tárgyává. Így volt ez az ominózus védbizottmányi ülésen is. Kóhn Dávid, a hajdani Békés újság szerkesztője az alábbi módon írt az eseményekről: „…miután a zöld asztalnál az országos nagyhírű és népszerű költőnek is helyet csináltak, az akkoriban a kultuszminiszter által megrendelt országos böjt fölötti vitába ő is beleőgyeledvén, hatásos nyilatkozása által közfigyelem tárgya lett, és felismertetvén, szájról-szájra járt a hír az ő ottlétéről.”

Élete egyik utolsó epizódja, a fehéregyházi csata előtt

Ferenc József császárnak legkésőbb 1849 májusára lett egyértelmű, hogy Ausztria nem győzhet a magyarok ellen külső segítség nélkül. Az orosz intervenció hatására Horváth Mihály vallás- és oktatásügyi miniszter országos böjtöt rendelt el, melyet egy katolikus pap hirdetett ki Gyulán, épp azon a napon, mikor Petőfit is meghívták a megyei védbizottmány ülésére.

Egyes történészek szerint Petőfit nem hallgatták meg a vármegyei ülésen, mégis valószínűsíthető, hogy a költő összeszólalkozhatott a gyulai pappal, erre utal a Kohn-féle írás is. Bármi is legyen az igazság, az a tény vitathatatlan, hogy 1849 júliusában elérkezett Petőfi életének utolsó gyulai epizódja, ugyanis pár nappal a vármegyei vita után a költő Berényből továbbutazott Erdélybe, ahol életét vesztette.