Dékány Ferenc csak szenteste nem eszik kolbászt

Annyi örök érvényű, szellemes mondást talán senkitől nem hallottam életem során, mint mindenki Feri bácsijától. Tőle tanultam, hogy akinek humora van, az mindent tud, akinek humora nincs, az mindenre képes. Több mint 15 éve fogalmazott úgy: „Ha nem lett volna magyar termék nagydíjas a sütni való, Csabai disznótoros kolbászunk, talán soha nem jutok el a Parlamentbe.” Arra utalt ezzel, hogy az Országházban vette át a hús­iparon belül Oscar-díjjal felérő elismerést. A díj neve az idők során változott, az viszont nem, hogy

a kolbászkirály termékeivel mindig kiérdemelte az elismerést, eddig összesen 33-at.

A díjátadókon már állandó, bérelt helye lett a Parlamentben, az első sorban­.

– Nagykamaráson nevelkedtem, és mivel édesapám is hentesmester volt, ezt a pályát választottam. Persze, ehhez jókor kellett jó helyen lenni – mesélte. – Hirdetést hallottam a faluban a hangosbemondóból, hogy a Gyulai Húsipari Vállalathoz keresnek fiatalokat. Így kezdtem el dolgozni 1959-ben az élelmiszeriparban. A hentes-szakmunkásbizonyítvány megszerzése után közép- és felsőfokú élelmiszeripari technikumot végeztem, majd 1968-ban húsipari üzemmérnökként diplomáztam.

Az 1978-ban átadott Gyulai Húskombinátban a ranglétrát végigjárva a termelési és kereskedelmi igazgatói posztig vitte. Akkoriban 2500-an dolgoztak a kombinátban, és 1500 ember hozzá tartozott. Innen ment 1994-ben nyugdíjba. Ami azonban csak annyit jelentett, hogy nem Gyulán dolgozott. Két évig volt szaktanácsadó a miskolci és a tápiószentmártoni húsüzemben. Aztán az akkori tulajdonos, a Bankár Kft. felkérésére pár hónapra elvállalta a Csabahús vezetését, 13 év lett belőle. Hogy miért nem a nyugalmasabb otthoni pihengetést választotta?

– Az embernek szüksége van a pozitív stresszre,

másrészt, ha mindig otthon ücsörögnék a feleségemmel, akkor bizonyára civakodnánk is. Így viszont megörülünk egymásnak – ecsetelte. – Mindig voltak és vannak új kihívások, őrzöm a hagyományokat, de töröm a fejem újdonságokon is. Ez nem csupán hivatás vagy csak könnyen múló szerelem, hanem az életem kiszakíthatatlan része és eleme. Miként az ételkészítés is.

Hétvégenként én főzök otthon a családnak, és általában meg is veszem az alapanyagot. Minden családtagomtól megkérdezem, hogy mi legyen az ebéd, aztán azt készítek, amit én akarok. Mindenki mást enne ugyanis. Legszívesebben bográcsban főzök. Az idei ünnep a járvány miatt más, mint a többi, kevesebbet, kisebb számban találkozik a család, de a szent karácsony jellege ugyanaz marad. Megemlékezünk őseinkről is, a temetőbe eljuttatjuk a koszorúkat.

Szinte nem múlik el nap anélkül, hogy Feri bácsi ne enne kolbászt.

A tavalyi, 85. születésnapján is elmondta a vendégseregnek: „Gyermekeim, roppant egyszerű a hosszú élet titka: kolbászt kolbásszal kell enni, nem kenyérrel.” Kivétel a szenteste. Dékány Ferenc elmesélte, hogy katolikus családból származik, és betartották a 24-ei böjtöt. Amíg a csillagok fel nem jöttek, nem ettek húst, helyette dió, alma volt az asztalon. Utána azonban bepótolták a lemaradást, kolbászból is.

Ha már a múlt szóba jött, a Mester szólt arról is, hogy a gyulai és a csabai kolbász lényegében egy tőről fakad. A vastagkolbászt Békéscsabára a Felvidékről betelepített szlovákok hozták. A vékony (paprikás) kolbászt pedig a Pozsonyból érkezett Stéberl András honosította meg Gyulán.

Neki sikerült gyári szinten megoldani a szárazárugyártást,

Békéscsabán ugyanis csak télen készítettek vastagkolbászt. Lényeges különbség a két kolbász között, hogy a gyulaiba borsot is tesznek, ez vékony páros kolbász, a csabai főleg csípős paprikával fűszerezett, kuláréba töltik, és a bukéját a szemes köménymag adja. Az egy anyaméhben fogant testvérek közül a csabai a fiú markáns, testes, erős ízével, a gyulai pedig a lány gyengéd, harmonikus ízösszeállításával.

A Mester a Gyulai Húskombinátnál, majd a Csabahúsnál is maradandót alkotott. Jelentős szerepe volt a cégek felfuttatásában, a gyártásban, a minőségi termékskála kialakításában, bővítésében, a technológiai újítások bevezetésében, a piacok felkutatásában. A gyulai és a csabai kolbász tekintélyét visszaszerezte, nagyban hozzájárult a két kolbászkultúra kiegyezéséhez. Nevéhez fűződik, hogy a gyulai és a csabai kolbász az Európai Unió földrajzi oltalommal védett élelmiszerei közé került.

Sorra kapta ő és cégei az elismeréseket. Egyszer még a Csabahúsnál mondta, annyiféle terméket állítanak elő, hogy már nem mindig tudja követni az árulistát. Nem csoda, hiszen több mint ezer kolbászreceptje van. Ha pedig nem férnek a díjak a vitrinbe, vesznek egy nagyobb szekrényt, és ott van még a folyosó is.

Csak egy kis ízelítő Dékány Ferenc elismeréseiből. Életműdíjat kapott Békéscsaba városától, a Magyar Termék Nagydíj, majd az Érték és Minőség Nagydíj Tanácsától, átvehette az Első Fehérasztal Lovagrend Ezüst Nagykeresztjét. Ezen kívül a Minőség Háza és Újdonságdíjat, valamint Újhelyi Imre-díjat is kiérdemelt tevékenységével. A Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesületének alapítója, később pedig tiszteletbeli elnökké választották. A Deka Union Címeres termékei a SuperBrands, a MagyarBrands és a Business SuperBrands kitüntető címeket is megkapták.

– A véletlennek köszönhető, hogy megalakítottuk a Deka Uniont – magyarázta Feri bácsi. – Miután eljöttem a Csabahústól, szaktanácsadóként dolgoztam, aztán megkeresett egy megrendelő, hogy ő csak Dékány-féle vastagkolbászt akar vásárolni.

Nem néhány szálat, hanem két tonnát.

A család titkos receptje alapján legyártattuk a terméket, és ekkortól, 2010-től datálható a cég beindulása.

Szóval, már nem tudom, hányadik nyugdíjba vonulása után ismét a (kolbász)élet sűrűjében találta magát. Termékeik közül a Címeres neve onnan ered, hogy ezeken használhatják Gyula város címerét. A cég névadásáról elmesélte, Dékányként az iskolában Dekának becézték, és mivel családi összefogásról van szó, ehhez jött az Union. Attila fia az ügyvezető, és Feri bácsi akkor úgy gondolta, hogy ő lesz az utolsó, akit megtanít húsból kolbászt csinálni. Ma már ezt túlhaladta az idő, ugyanis unokái, a huszonegy éves Dániel, a tizenhét éves Dóra és a négyéves Botond következhetnek. A család nagyon fontos a kolbászkirály számára, 55 éve él boldog házasságban nejével, két fiuk született, Ferenc és Attila.

– Örülök, hogy a mai napig sikerült bizonyítani, hogy öregember, nem vénember, a Feri bácsi által készített kolbász pedig még mindig a legjobbak között van – mondta huncut mosollyal a bajsza alatt a kolbászkirály. Ez ismét bizonyságot nyer ma sok-sok ünnepi asztalon, miután este a csillagok feljönnek az égen.

A fenyőhöz illett a tobozkolbász

A múlthoz, a hagyományokhoz kötődés ékes példájának számított a Munkácsy-kolbász megalkotása. Feri bácsi azokat az időket hozta vissza a termék állományában, amikor még nem volt húsdaráló, és késsel vágták össze a húst, a szalonnát, emiatt nagyobb méretűek lettek a termékben.

A Mester egykoron Ludwig­shafenből megrendelt textilbelekbe is töltött kolbászokat, ezeket desszert termékcsaládnak nevezték el. Csomagolásukért a Csabahús a Hungaropack első díját érdemelte ki a Foodapesten. Feri bácsi elmondta, bármilyen szép a csomagolás, a karácsonyfát nem díszítik kolbásszal, és ilyen ízesítésű szaloncukrot sem tervez, az szentségtörés lenne. Más kérdés­, a fenyőhöz kapcsolódott a desszertcsaládból a toboz-, a szilveszterhez a szerencsemalac-kolbász.

Minőségi útlevél a portékának

Ha valaki azt mondja néhány hónapja, hogy a sokszorosan megkoronázott kolbászkirály székelyföldi sajttal töltött csirkemellsonkával nyer 2020-ban Magyar Termék és Minőség Nagydíjat, kinevetem. Pedig ez a valóság, és ehhez jött még a Bivalyhúsos Debreceni Páratlan Páros, valamint három további termék sikere. Nyolcvanhat évesen szerintem ez világcsúcs, de a legszebb az egészben, hogy Feri bácsi már azt is tudja, jövőre mivel pályázik.

Egyszer megkérdeztem tőle, miért tartja fontosnak a termékversenyeken való indulást.

– Azért, hogy nyerjünk – válaszolta. – Nem mindegy ugyanis, hogy termékeinken feltüntethető-e a különböző nagydíjak emblémája. Ez minőségi útlevelet jelent a portékának. És azt se feledjük, hogy a gyulai kolbász hírnevét is világkiállítási díj alapozta meg.