A művészet szépségét élteti a csabai író

A mű egyfajta visszatekintés, emlékirat, amelyben az író felvázolja, milyen utat tett meg a trianoni történések óta eltelt száz évben az erdélyi és a magyar művészet.

– A könyv címének ihletője Csontváry Kosztka Tivadar csodálatos, cédrusfát és körtáncot ábrázoló festménye – árulta el Banner Zoltán, hozzáfűzve, átvitt értelemben ő egész életében a szimbolikus, erőt, állhatatosságot is jelképező cédrusfa körül táncolt, hiszen Erdély művészettörténetén keresztül az egyetemes magyar művészettörténetet is szolgálta.

– Tizenöt éves koromtól jelentek meg első cikkeim a szatmárnémeti Diákszóban, egyetemista éveim óta pedig szüntelenül a művészet krónikása vagyok – mondta el a 88 éves, erdélyi származású író. Visszaemlékezésének fő kerete az életét meghatározó három pálya, a művészettörténet, a költészet és az előadó-művészet összefonódása. A kötet első fejezetében fiatalkora, útkeresése elevenedik meg, a másodikban élete dele, a szent cédrus körüli „tánc”, amikor a kolozsvári évek alatt teljesen a művészet népszerűsítésének szentelhette életét.

– A harmadik fejezet egy napló, mozaikokból összeálló rész, amely a világ történéseire adott reflexióim sora, a melléklet pedig azokat a festményeket, szobrokat tárja az olvasó elé, melyeket rólam mintáztak – árulta el az alkotó. Hozzátette, utóbbi nem kérkedés, csupán annak lenyomata, mennyire szerették, akiket szolgált. A könyvben a szerző mégsem magáról ír, csupán élete eseményeinek fonalán keresztül néz vissza a 100 évnyi erdélyi és 30 évnyi – ’88 óta él itt – Békés megyei művészetre. Elmeséli azokat az eseményeket, amelyek a magyar művészetet szerinte az európai művészet élvonalába emelik, ha Európa számára ez nem is egyértelmű. Az író szerint a 19. század utáni alkotások egy része az emberi lét értelmébe vetett hit felrúgásával, megtagadásával a mélybe ránthat, ezért itt az ideje, hogy a művészet visszataláljon eredeti funkciójához.

– Itt, a földi életben kell, hogy megváltsa az emberiséget a maga eszközeivel – emelte ki, hozzátéve, amíg erre rá nem eszmél az európai nemzetek művésztársadalma, addig nincs újjászületés, sem regeneráció. A művészetnek Banner Zoltán szerint a társadalom lelki, tudati egészségét, a világ megismerését, a gyönyörködtetést kell szolgálnia, szemben a sötét, kusza, kiolvashatatlan motívumokkal.

Elmondta, a művészet mára szinte kivonult az utcára, plakátokon látható, ahelyett, hogy az emberek új energiákat adó képet tennének otthonaik falára. Az író szerint manapság sokszor túlmagyarázzák a műveket, filozofálnak, ahelyett, hogy a kisugárzásra figyelnének, ami a valódi lényeg.